Csaknem mindenki érezte már időnként, hogy szívverése rendetlen, vagy szíve egyszer-egyszer nagyobbat üt, melyet esetleg légszomj is kísér. Az enyhe tünetektől a súlyos keringési elégtelenségig a szívritmuszavaroknak számos megnyilvánulási formája lehet, sok okra vezethetők vissza, így kezelésük is különböző.
Kialakulása, okai
A szívnek saját ingerületképző és vezetőrendszere van. A jobb pitvar falában található a szinuszcsomó, mely ingerületek, ún. elektromos impulzus képzésére specializálódott szívizomcsoport. Percenként 50-60 alkalommal bocsát ki impulzusokat, melyek az egész szív összehúzódását vezérlik. Működését a vegetatív idegrendszer befolyásolja, a szimpatikus idegrendszer - félelem, stressz, fizikai aktivitás hatására - gyorsítja, a paraszimpatikus lassítja (pihenés, alvás, étkezés). A szinuszcsomóban keletkező ingerület szétsugárzik a pitvar falát alkotó izomrostokra, mely ennek hatására összehúzódnak. Innen a pitvari pályákon keresztül eléri az úgynevezett pitvar-kamrai atrioventrikuláris csomót, majd továbbhalad, és ingerületbe hozza a kamrákat, melyek összehúzódnak.
Kóros körülmények között a szinuszcsomón kívül valamennyi módosult, ingerületvezetésre specializálódott szívizomsejt képes spontán ingert képezni. Normális esetben azonban erre az önállósodásra nincsen idejük.
A szívritmuszavarok kialakulásának számos oka lehet. Okozhatja pl. a szív vérellátási zavara, oxigénhiánya, különböző szívizombetegségek (gyulladás, hegesedés), magasvérnyomás-betegség, anyagcsere betegség (pl. pajzsmirigy túlműködés, fokozott alkoholfogyasztás hatásaként), szívbillentyű betegségek, elektrolit zavarok (pl. kálium- és magnéziumhiány), tartós stressz, veleszületett, illetve örökletes tényezők, továbbá a vegetatív idegrendszer zavarai.
Fenti okok miatt egyrészt az ingerületképzés, másrészt az ingerületvezetés károsodhat. Ingerületképzési zavar a bradikardia (a pulzus 45-50/perc alatti), a tachikardia (a pulzus nyugalomban 100/perc feletti), az extraszisztolia, a szupraventrikuláris tachikardia, a pitvarfibrilláció, a kamrai tachikardia és a kamrafibrilláció.
Extraszisztoliáról beszélünk, ha a pitvarban vagy kamrákban a normálistól eltérő ingerület képződik, és így soron kívüli szívösszehúzódást okoz.
Szupraventrikuláris tachikardiát a pitvarokból, vagy a pitvar-kamrai csomóból kiinduló gyors ritmus okozhat.
Pitvarfibrilláció esetén nincsen rendes pitvari összehúzódás, hanem a pitvarok egyes részei "felváltva" húzódnak össze, kb. 300/min frekvenciával.
Kamrai tachikardiáról van szó, ha a kamrákból kiinduló gyors ritmus (kb. 200/min), életveszélyes állapotot idéz elő, mely rövid idő alatt a keringés összeomlásához vezet.
A kamrafibrilláció azonnali keringésleálláshoz és halálhoz vezető ritmuszavara a szívnek, a hirtelen szívhalál leggyakoribb oka.
Ingerületvezetési zavar az elsőfokú AV-blokk, ami a pitvarok és a kamrák közötti ingerület-terjedés lelassulását okozza. Másodfokú blokk esetén nem minden egyes normális pitvari ütést követ kamrai ingerület, hanem 1-1 kimaradhat. Harmadfokú blokkról akkor beszélünk, amikor a pitvarok és kamrák között az összeköttetés megszakad, egymástól külön működnek. Fenti zavar tartós fennállás esetén pacemaker, a szív saját ingerképző rendszere helyett dolgozó elektromos vezérlő beültetése válik szükségessé.
Kóros körülmények között a szinuszcsomón kívül valamennyi módosult, ingerületvezetésre specializálódott szívizomsejt képes spontán ingert képezni. Normális esetben azonban erre az önállósodásra nincsen idejük.
A szívritmuszavarok kialakulásának számos oka lehet. Okozhatja pl. a szív vérellátási zavara, oxigénhiánya, különböző szívizombetegségek (gyulladás, hegesedés), magasvérnyomás-betegség, anyagcsere betegség (pl. pajzsmirigy túlműködés, fokozott alkoholfogyasztás hatásaként), szívbillentyű betegségek, elektrolit zavarok (pl. kálium- és magnéziumhiány), tartós stressz, veleszületett, illetve örökletes tényezők, továbbá a vegetatív idegrendszer zavarai.
Fenti okok miatt egyrészt az ingerületképzés, másrészt az ingerületvezetés károsodhat. Ingerületképzési zavar a bradikardia (a pulzus 45-50/perc alatti), a tachikardia (a pulzus nyugalomban 100/perc feletti), az extraszisztolia, a szupraventrikuláris tachikardia, a pitvarfibrilláció, a kamrai tachikardia és a kamrafibrilláció.
Extraszisztoliáról beszélünk, ha a pitvarban vagy kamrákban a normálistól eltérő ingerület képződik, és így soron kívüli szívösszehúzódást okoz.
Szupraventrikuláris tachikardiát a pitvarokból, vagy a pitvar-kamrai csomóból kiinduló gyors ritmus okozhat.
Pitvarfibrilláció esetén nincsen rendes pitvari összehúzódás, hanem a pitvarok egyes részei "felváltva" húzódnak össze, kb. 300/min frekvenciával.
Kamrai tachikardiáról van szó, ha a kamrákból kiinduló gyors ritmus (kb. 200/min), életveszélyes állapotot idéz elő, mely rövid idő alatt a keringés összeomlásához vezet.
A kamrafibrilláció azonnali keringésleálláshoz és halálhoz vezető ritmuszavara a szívnek, a hirtelen szívhalál leggyakoribb oka.
Ingerületvezetési zavar az elsőfokú AV-blokk, ami a pitvarok és a kamrák közötti ingerület-terjedés lelassulását okozza. Másodfokú blokk esetén nem minden egyes normális pitvari ütést követ kamrai ingerület, hanem 1-1 kimaradhat. Harmadfokú blokkról akkor beszélünk, amikor a pitvarok és kamrák között az összeköttetés megszakad, egymástól külön működnek. Fenti zavar tartós fennállás esetén pacemaker, a szív saját ingerképző rendszere helyett dolgozó elektromos vezérlő beültetése válik szükségessé.
Tünetei, felismerése, megelőzése
A szívritmuszavarok tünetei igen változatosak lehetnek, számos esetben az enyhébb zavarok teljesen tünetmentesek lehetnek. Extraszisztoliára jellemző a rendetlen szívdobogásérzés, 1-1 nagy bedobbanás. Szupraventrikulásis tachikardia gyengeséggel, légszomjjal, szédüléssel járhat. Bradikardia és a harmadfokú blokk tünete a szédülés, esetleg felüléskor ájulásszerű rosszullét. A felismerés lényege, hogy bármilyen panasz esetén EKG-vizsgálatot kell végezni. Az eredmény negativitása és ritmuszavar gyanúja esetén 24-órás EKG, ún. Holter monitorozás és komplex kivizsgálás szükséges.
A ritmuszavarok többsége ún. iszkémiás szívbetegség, vagy szívizombetegség következménye, ezért a megelőzés fontos része az alapbetegségek kezelése. Egyes rosszindulatú ritmuszavarok családi halmozódást mutathatnak. Ennek gyanúja esetén természetesen a családtagok szűrése életbevágó.
Kezelése
A kezelés a ritmuszavar jellegétől függ. Enyhe, panaszt nem okozó ritmuszavart nem kezelünk, a rendszeres felülvizsgálat azonban fontos. Kiemelt jelentősége van a megfelelő kálium- és magnéziumpótlásnak, valamint egyéb (alap)betegségek, pl. pajzsmirigy túlműködés, szívizomgyulladás kizárása, illetve egyidejű kezelése.
Rövid ideje fennálló pitvarfibrilláció esetén célunk a normál (szinusz)ritmus helyreállítása. Ez történhet elektromos úton altatásban, vagy gyógyszeresen. A ritmus fenntartására tartós antiaritmiás gyógyszeres kezelés szükséges. Tartósan fennálló pitvarfibrilláció esetén a megfelelő szívfrekvencia elérése a cél. Tekintettel arra, hogy a pitvarok nem húzódnak össze, jelentősen megnövekszik a pitvari vérrög kialakulásának veszélye, mely leszakadva életveszélyes embóliát okozhat. Ezért tartós véralvadásgátló-kezelés szükséges.
Kamrai tachikardia esetén az akut kezelést követően részletes kivizsgálás szükséges. Esetleg sebészeti úton beültethető defibrillátor kezelésre is szükség lehet. Ezek a kis készülékek automatikusan érzékelik az életet veszélyeztető zavarokat, és létrehozzák az elektromos sokkot a betegben, aki ennek hiányában meghalna, amikor szíve leáll. Mivel ezek a defibrillátorok nem megelőzik az aritmiákat, a tartós ritmusszabályzó kezelés elengedhetetlen.
Kamrafibrilláció és sikeres újraélesztést követően az eljárás hasonló.
Első- és másodfokú blokk esetén gyógyszermódosítás és rendszeres kontroll szükséges, harmadfokú blokknál pacemaker-kezelést választunk.
A szívritmuszavarok prognózisa általában az alapbetegségtől függ, valamennyi ritmuszavarban szenvedő beteg esetén fontos a rendszeres kontroll. Az alaposan kivizsgált és beállított beteg teljes életet élhet, az esetleges megszorítások mindig az elektrofiziológia birtokában egyéni elbírálást igényelnek, ezért a végezhető fizikai aktivitással és a normál életvitelhez való visszatéréssel kapcsolatosan szakorvosától kérjen egyénreszabott tanácsot.
Rövid ideje fennálló pitvarfibrilláció esetén célunk a normál (szinusz)ritmus helyreállítása. Ez történhet elektromos úton altatásban, vagy gyógyszeresen. A ritmus fenntartására tartós antiaritmiás gyógyszeres kezelés szükséges. Tartósan fennálló pitvarfibrilláció esetén a megfelelő szívfrekvencia elérése a cél. Tekintettel arra, hogy a pitvarok nem húzódnak össze, jelentősen megnövekszik a pitvari vérrög kialakulásának veszélye, mely leszakadva életveszélyes embóliát okozhat. Ezért tartós véralvadásgátló-kezelés szükséges.
Kamrai tachikardia esetén az akut kezelést követően részletes kivizsgálás szükséges. Esetleg sebészeti úton beültethető defibrillátor kezelésre is szükség lehet. Ezek a kis készülékek automatikusan érzékelik az életet veszélyeztető zavarokat, és létrehozzák az elektromos sokkot a betegben, aki ennek hiányában meghalna, amikor szíve leáll. Mivel ezek a defibrillátorok nem megelőzik az aritmiákat, a tartós ritmusszabályzó kezelés elengedhetetlen.
Kamrafibrilláció és sikeres újraélesztést követően az eljárás hasonló.
Első- és másodfokú blokk esetén gyógyszermódosítás és rendszeres kontroll szükséges, harmadfokú blokknál pacemaker-kezelést választunk.
A szívritmuszavarok prognózisa általában az alapbetegségtől függ, valamennyi ritmuszavarban szenvedő beteg esetén fontos a rendszeres kontroll. Az alaposan kivizsgált és beállított beteg teljes életet élhet, az esetleges megszorítások mindig az elektrofiziológia birtokában egyéni elbírálást igényelnek, ezért a végezhető fizikai aktivitással és a normál életvitelhez való visszatéréssel kapcsolatosan szakorvosától kérjen egyénreszabott tanácsot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése