A vénák a test szöveteiből szállítják az elhasznált vért a szív felé. Leggyakrabban az alsó végtag vénái betegszenek meg, melyek egy felszínes - a bőr alatt futó, és egy mélyben - az izmok között - haladó rendszert alkotnak. Mindkét vénás rendszer területét érintheti megbetegedés, melynek következménye a teljesen panaszmentes állapottól az életveszélyes szövődményekig terjedhet. A vénák különböző megbetegedései ma Magyarországon népbetegségnek számítanak, a lakosság csaknem egynegyedét érintik valamilyen formában. A nők kétszer olyan gyakran betegszenek meg, mint a férfiak. Leggyakrabban 30-40 éves kor után kezdődik a betegség, és az életkorral nő a kialakulás valószínűsége.
Visszértágulat
A visszértágulat, vagy orvosi nevén varikozitás a felületes vénás rendszer idült megbetegedése, amely szinte kizárólag az alsó végtag vénáin fordul elő. Az érintett erek kóros mértékben kitágulnak, kanyargós lefutásuk jól látszik a lábszár vagy a comb bőre alatt. A visszeresség kialakulásában elsősorban a vénák falának veleszületett, örökletes gyengesége játszik szerepet. A vénák kitágulásához hozzájárulhatnak egyéb tényezők is, pl. fogamzásgátló tabletta tartós szedése, terhesség, elhízás, álló vagy ülő foglalkozás, székrekedés, nehéz súlyok emelése.
A visszérbetegség lényege az, hogy elromlik a vénákban a vér egyirányú - a szív felé tartó - áramlását szabályozó billentyűk működése, emiatt visszafelé, továbbá kóros módon a mély vénák felől a felületesek felé is áramlik a vér, ami ez utóbbi erek túlterhelését és bennük a vér pangását eredményezi. A hosszasan fennálló betegség következtében már az egész végtag vénás keringése károsodhat, továbbá a visszeresség fokozza a kitágult vénák területén a gyulladás és a vérrögképződés veszélyét.
A visszeresség súlyossága és a létrejövő panaszok nem mindig állnak arányban egymással. Gyakran semmilyen panasza nincs a betegnek, de fáradtság, "nehéz láb"-érzés, feszülés, melegség, duzzadás, éjszakai lábszárgörcsök, főként álló helyzetben jelentkező tompa vagy erősebb fájdalom is jelentkezhetnek. Az orvos a lábszár mozgatásával és különböző "vénás próbák" elvégzésével vizsgálja az erek állapotát. Speciális, ún. Doppler-ultrahang vizsgálat segíthet a keringési viszonyok pontos felmérésében.
Mivel elsősorban örökletes tényezők okozzák a visszértágulatot, a betegség kialakulását nem lehet teljes mértékben megelőzni, azonban a folyamat súlyosbodását hatékonyan meg lehet akadályozni. Ennek feltételei az egészséges testsúly elérése és megtartása, a rendszeres testmozgás (legjobb a gyaloglás és az úszás) és ún. "vénás torna" végzése (pl. lábujjhegyen járás, lábfejkörzés, lábujjak behajlítása-kinyújtása, lábemelgetés), pihenés közben a lábak felpolcolása, ülő munka megszakítása időnként a láb megmozgatásával, kényelmes, puha talpú és nem túl magas sarkú cipő viselése, hűvös zuhany a bokától a comb felé haladva (meleg fürdő, szauna kerülendők).
Nem szabad elhanyagolni a visszerek kezelését, mert nem csupán esztétikai kérdésről van szó. A betegség súlyosbodása, illetve késői szövődmények kialakulása komolyan veszélyeztethetik a beteg egészségét. Legcélravezetőbb a különböző rendelkezésre álló kezelési módok egyénre szabott kombinációját alkalmazni. A visszérbetegség orvosi kezelésének alapja rugalmas pólya (fásli) vagy gyógyharisnya viselése. Ezeket érsebész szakorvos a láb állapotának vizsgálatát és méretvételét követően, receptre felírja a betegnek. A recept gyógyászati segédeszköz boltban váltható be. Fontos, hogy a fáslit vagy harisnyát reggel, még felkelés előtt az ágyban kell felvenni. A vénás keringést javító tornagyakorlatokat, gyógytornász tudja szakszerűen betanítani. Léteznek a vénafalat erősítő gyógyszerek is, melyek ugyan nem gyógyítják meg a betegséget, de enyhítik a tüneteket. Sok betegnél a sebészi megoldás vezet a legjobb eredményre, ami a kitágult érszakasz kiiktatásából és a keringésből való eltávolításából áll. A legmodernebb technika a lézeres visszérműtét. Az operáció mindig jelentős javulást hoz a beteg állapotában, de később még így is előfordul a betegség kiújulása. További lehetőség injekcióval érelzáró anyag bejuttatása a kitágult vénákba (ún. szkleroterápia), ezt általában csak a nagyon vékony, felületes kis vénákon alkalmazzák.
A visszérbetegség lényege az, hogy elromlik a vénákban a vér egyirányú - a szív felé tartó - áramlását szabályozó billentyűk működése, emiatt visszafelé, továbbá kóros módon a mély vénák felől a felületesek felé is áramlik a vér, ami ez utóbbi erek túlterhelését és bennük a vér pangását eredményezi. A hosszasan fennálló betegség következtében már az egész végtag vénás keringése károsodhat, továbbá a visszeresség fokozza a kitágult vénák területén a gyulladás és a vérrögképződés veszélyét.
A visszeresség súlyossága és a létrejövő panaszok nem mindig állnak arányban egymással. Gyakran semmilyen panasza nincs a betegnek, de fáradtság, "nehéz láb"-érzés, feszülés, melegség, duzzadás, éjszakai lábszárgörcsök, főként álló helyzetben jelentkező tompa vagy erősebb fájdalom is jelentkezhetnek. Az orvos a lábszár mozgatásával és különböző "vénás próbák" elvégzésével vizsgálja az erek állapotát. Speciális, ún. Doppler-ultrahang vizsgálat segíthet a keringési viszonyok pontos felmérésében.
Mivel elsősorban örökletes tényezők okozzák a visszértágulatot, a betegség kialakulását nem lehet teljes mértékben megelőzni, azonban a folyamat súlyosbodását hatékonyan meg lehet akadályozni. Ennek feltételei az egészséges testsúly elérése és megtartása, a rendszeres testmozgás (legjobb a gyaloglás és az úszás) és ún. "vénás torna" végzése (pl. lábujjhegyen járás, lábfejkörzés, lábujjak behajlítása-kinyújtása, lábemelgetés), pihenés közben a lábak felpolcolása, ülő munka megszakítása időnként a láb megmozgatásával, kényelmes, puha talpú és nem túl magas sarkú cipő viselése, hűvös zuhany a bokától a comb felé haladva (meleg fürdő, szauna kerülendők).
Nem szabad elhanyagolni a visszerek kezelését, mert nem csupán esztétikai kérdésről van szó. A betegség súlyosbodása, illetve késői szövődmények kialakulása komolyan veszélyeztethetik a beteg egészségét. Legcélravezetőbb a különböző rendelkezésre álló kezelési módok egyénre szabott kombinációját alkalmazni. A visszérbetegség orvosi kezelésének alapja rugalmas pólya (fásli) vagy gyógyharisnya viselése. Ezeket érsebész szakorvos a láb állapotának vizsgálatát és méretvételét követően, receptre felírja a betegnek. A recept gyógyászati segédeszköz boltban váltható be. Fontos, hogy a fáslit vagy harisnyát reggel, még felkelés előtt az ágyban kell felvenni. A vénás keringést javító tornagyakorlatokat, gyógytornász tudja szakszerűen betanítani. Léteznek a vénafalat erősítő gyógyszerek is, melyek ugyan nem gyógyítják meg a betegséget, de enyhítik a tüneteket. Sok betegnél a sebészi megoldás vezet a legjobb eredményre, ami a kitágult érszakasz kiiktatásából és a keringésből való eltávolításából áll. A legmodernebb technika a lézeres visszérműtét. Az operáció mindig jelentős javulást hoz a beteg állapotában, de később még így is előfordul a betegség kiújulása. További lehetőség injekcióval érelzáró anyag bejuttatása a kitágult vénákba (ún. szkleroterápia), ezt általában csak a nagyon vékony, felületes kis vénákon alkalmazzák.
Felületes vénák heveny gyulladása
A felületesen futó véna falának heveny gyulladása (felületes flebitisz, trombophlebitis) elsősorban az alsó végtag kitágult, kanyargós visszereiben fordul elő. A vér áramlásának lelassulása, pangása vezet ilyenkor a gyulladáshoz, de más tényezők is szerepet játszhatnak. Terhesség, szülés, sérülések, fertőzések, állandó érkatéter, valamint bizonyos gyógyszerek szedése is hajlamosít rá. A gyulladás vérrög kialakulásához vezethet az érintett vénában.
A gyulladás jellemző tünetei a megbetegedett érszakasz feletti bőrterületen tapasztalhatók: bőrpír, melegség, nyomásérzékenység, enyhe duzzanat. A felületes véna gyulladása nem nagyon súlyos betegség, jelentősségét az adja, hogy az esetek 1/5-ében a sokkal komolyabb kockázatú mélyvénás trombózissal jár együtt! Ezért elengedhetetlen az orvosi kivizsgálás és a korai kezelés. Az orvos egyszerű fizikális vizsgálattal fel tudja állítani a kórismét. A kezelés rugalmas pólya viseléséből, a vénás véráramlást elősegítő, valamint gyulladáscsökkentő szerek (krém vagy tabletta formában) adásából áll. Helyi melegítés, ágynyugalom szükségessé válhat, amennyiben a vérrögképződés veszélye fokozott.
A gyulladás jellemző tünetei a megbetegedett érszakasz feletti bőrterületen tapasztalhatók: bőrpír, melegség, nyomásérzékenység, enyhe duzzanat. A felületes véna gyulladása nem nagyon súlyos betegség, jelentősségét az adja, hogy az esetek 1/5-ében a sokkal komolyabb kockázatú mélyvénás trombózissal jár együtt! Ezért elengedhetetlen az orvosi kivizsgálás és a korai kezelés. Az orvos egyszerű fizikális vizsgálattal fel tudja állítani a kórismét. A kezelés rugalmas pólya viseléséből, a vénás véráramlást elősegítő, valamint gyulladáscsökkentő szerek (krém vagy tabletta formában) adásából áll. Helyi melegítés, ágynyugalom szükségessé válhat, amennyiben a vérrögképződés veszélye fokozott.
Trombózis
A mélyvénák heveny megbetegedése a trombózis. A trombózis elnevezés vérrög - kóros véralvadék-csomó, ún. trombus - kialakulását jelenti egy érben, ami az adott érszakasz részleges vagy teljes elzáródását okozhatja. Másodlagosan az érfal gyulladását váltja ki. A vérrög az érfal belsejéhez kitapadó vérlemezkékből, fehérjékből, fehér- és vörösvérsejtekből áll, mérete folyamatosan nő. A véráramlás lelassulása, a véralvadás fokozódása, illetve az erek sérülése szerepelhet a kiváltó okok között. Kialakulására hajlamosítanak a terhesség és szülés körüli időszak, fogamzásgátló tabletta hosszan tartó szedése, elhízás, dohányzás, szívelégtelenség, gyulladásos vagy daganatos betegségek, sérülések (pl. combnyaktörés), műtét utáni állapot, tartós fekvést igénylő súlyos betegségek, illetve a nagyon hosszas ülés (repülőutakon). A visszeresség és a felszíni vénák gyulladása ugyancsak hajlamosító tényezők. A trombózisok 80%-a a lábszár mélyvénáiban alakul ki.
A tünetek a betegek felénél elenyészőek. Másoknál fájdalom és duzzanat tapasztalható az érintett végtagon, a gyulladt ér felett a bőr kékesvörösen elszíneződhet. Esetleg kitágult felszínes vénák láthatók, továbbá hőemelkedés, szapora szívverés kísérheti a gyulladást. Amennyiben az ér átmérője hosszú időn át beszűkült vagy elzáródott, kezelés nélkül a vénás keringés elégtelenné válásának vagy lábszárfekély kialakulásának veszélye áll fenn. A mélyvénás trombózis életveszélyes szövődménye a trombus továbbsodródásakor létrejövő tüdőembólia lehet. A gyulladás súlyosbodásának és a szövődmények kialakulásának elkerülése érdekében a fenti panaszokkal rövid időn belül orvoshoz kell fordulni! Az orvos a fizikális vizsgálaton kívül általában ultrahang segítségével vizsgálja a vérkeringést, bizonytalan esetben kontrasztanyagos érfestéses vizsgálatra is szükség lehet.
A mélyvénás vérrögképződés kórházi kezelést igényel, ugyanis a kialakult vérrög oldódását, felszívódását elősegítő, valamint véralvadást gátló (így a további rögök kialakulását és az embolizációt megelőző) gyógyszerek injekciós (majd később szájon át történő) adására van szükség. Az első időszakban ágynyugalom szükséges felpolcolt lábakkal. Súlyos megbetegedés, hosszabb vénaszakasz elzáródása esetén műtéti megoldásra is szükség lehet, hogy biztosítható legyen a végtag vérkeringése. A korai kezelés után általában még hónapokig rugalmas pólya vagy elasztikus gumiharisnya viselésére, illetve véralvadásgátló tabletta szedésére van szükség. (A tartós alvadásgátló szedés megnöveli a vérzés veszélyét, ezért pl. foghúzás, eszközös beavatkozás előtt feltétlenül tájékoztatni kell róla az orvost!)
Fokozott rizikójú betegeknél nagy hangsúlyt kell fektetni a vérrögképződés megelőzésére, ezért tartós fekvés esetén (pl. műtét után, vagy súlyos megbetegedésben) a láb felpolcolására vagy az ágy lábának megemelésére, a láb rendszeres mozgatására, gumiharisnya viselésére, illetve gyógyszeres véralvadásgátlásra van szükség.
A tünetek a betegek felénél elenyészőek. Másoknál fájdalom és duzzanat tapasztalható az érintett végtagon, a gyulladt ér felett a bőr kékesvörösen elszíneződhet. Esetleg kitágult felszínes vénák láthatók, továbbá hőemelkedés, szapora szívverés kísérheti a gyulladást. Amennyiben az ér átmérője hosszú időn át beszűkült vagy elzáródott, kezelés nélkül a vénás keringés elégtelenné válásának vagy lábszárfekély kialakulásának veszélye áll fenn. A mélyvénás trombózis életveszélyes szövődménye a trombus továbbsodródásakor létrejövő tüdőembólia lehet. A gyulladás súlyosbodásának és a szövődmények kialakulásának elkerülése érdekében a fenti panaszokkal rövid időn belül orvoshoz kell fordulni! Az orvos a fizikális vizsgálaton kívül általában ultrahang segítségével vizsgálja a vérkeringést, bizonytalan esetben kontrasztanyagos érfestéses vizsgálatra is szükség lehet.
A mélyvénás vérrögképződés kórházi kezelést igényel, ugyanis a kialakult vérrög oldódását, felszívódását elősegítő, valamint véralvadást gátló (így a további rögök kialakulását és az embolizációt megelőző) gyógyszerek injekciós (majd később szájon át történő) adására van szükség. Az első időszakban ágynyugalom szükséges felpolcolt lábakkal. Súlyos megbetegedés, hosszabb vénaszakasz elzáródása esetén műtéti megoldásra is szükség lehet, hogy biztosítható legyen a végtag vérkeringése. A korai kezelés után általában még hónapokig rugalmas pólya vagy elasztikus gumiharisnya viselésére, illetve véralvadásgátló tabletta szedésére van szükség. (A tartós alvadásgátló szedés megnöveli a vérzés veszélyét, ezért pl. foghúzás, eszközös beavatkozás előtt feltétlenül tájékoztatni kell róla az orvost!)
Fokozott rizikójú betegeknél nagy hangsúlyt kell fektetni a vérrögképződés megelőzésére, ezért tartós fekvés esetén (pl. műtét után, vagy súlyos megbetegedésben) a láb felpolcolására vagy az ágy lábának megemelésére, a láb rendszeres mozgatására, gumiharisnya viselésére, illetve gyógyszeres véralvadásgátlásra van szükség.
Mélyvénás trombózis lehetséges szövődményei
Idült vénás vérkeringési elégtelenség leggyakrabban mélyvénás trombózis után jön létre, ezért "trombózis utáni tünetegyüttes"-nek is szokták nevezni. A vér pangása miatt a bőr alatti szövetekben vizenyő halmozódik fel, ami eleinte a boka körüli duzzanat formájában jelentkezik, ami a továbbiakban a lábszáron felfelé terjedhet. Később a felületes vénák következményes visszeres kitágulása, valamint a bőr barnás elszíneződése, gyulladása, elvékonyodása jelentkezik. Álláskor viszketést vagy fájdalmat tapasztal a beteg. A megromlott keringés hosszas fennállása során a lábszár bőre kifekélyesedhet, vagy fertőzéses bőrgyulladás jöhet rajta létre. A vénás keringési elégtelenség megelőzése csak a trombózis korai, szakszerű és erélyes kezelésével lehetséges. Kezelése: ágynyugalom felpolcolt lábakkal, rugalmas harisnya viselése, a bőr gyulladásának vagy kifekélyesedésének szakszerű helyi kezelése (borogatás, kenőcsök, speciális kötözés, stb. bőrgyógyász szakorvos bevonásával.)
Embóliáról akkor beszélnek az orvosok, ha egy érben létrejött véralvadék csomó egésze vagy leszakadt darabja tovább sodródik a vérárammal, majd szűkebb érszakaszhoz érve beékelődik, és ott okoz érelzáródást. Az alsó végtag elsodródó trombusai ilymódon a tüdő verőereibe jutnak. Ezt nevezik tüdőembóliának, ami életveszélyes állapot, mert ilyenkor az egész szervezet vérkeringésének az egyensúlya megbomlik, és csökken a vér oxigénnel való telítettsége. Hirtelen jelentkező, súlyos mellkasi fájdalom, nehézlégzés vagy fulladás, nyugtalanság, verejtékezés, köhögés és esetleg véres köpet jelzik a tüdőér elzáródását. Gyorsul a légzés és a szívverés ritmusa, hőemelkedés, a bőr kékes elszíneződése figyelhető meg, ájulás is előfordulhat. A tüdőembólia azonnali orvosi beavatkozás hiányában vérkeringési sokk kialakulásához és a beteg halálához vezethet! Kivizsgálása során a szív és a tüdő meghallgatása, sürgős mellkasröntgen és EGK készítése, laborvizsgálatok elvégzése történik. Legpontosabb kimutatási módszere az izotópos vizsgálat (ún. tüdőszcintigráfia). Ritkán CT-vizsgálat, vagy a tüdő ereinek kontrasztanyagos festése is szükségessé válhat. A tüdőembólia megelőzése a visszérbetegség és a vérrögképződés megelőzéséből, illetve korai, szakszerű kezelésükből áll. Kezelése kórházi osztályon, gyógyszeres úton történik (a vérrögöt feloldó és alvadásgátló szerekkel), ami gyakran a beteg egész további életében folytatandó.
Embóliáról akkor beszélnek az orvosok, ha egy érben létrejött véralvadék csomó egésze vagy leszakadt darabja tovább sodródik a vérárammal, majd szűkebb érszakaszhoz érve beékelődik, és ott okoz érelzáródást. Az alsó végtag elsodródó trombusai ilymódon a tüdő verőereibe jutnak. Ezt nevezik tüdőembóliának, ami életveszélyes állapot, mert ilyenkor az egész szervezet vérkeringésének az egyensúlya megbomlik, és csökken a vér oxigénnel való telítettsége. Hirtelen jelentkező, súlyos mellkasi fájdalom, nehézlégzés vagy fulladás, nyugtalanság, verejtékezés, köhögés és esetleg véres köpet jelzik a tüdőér elzáródását. Gyorsul a légzés és a szívverés ritmusa, hőemelkedés, a bőr kékes elszíneződése figyelhető meg, ájulás is előfordulhat. A tüdőembólia azonnali orvosi beavatkozás hiányában vérkeringési sokk kialakulásához és a beteg halálához vezethet! Kivizsgálása során a szív és a tüdő meghallgatása, sürgős mellkasröntgen és EGK készítése, laborvizsgálatok elvégzése történik. Legpontosabb kimutatási módszere az izotópos vizsgálat (ún. tüdőszcintigráfia). Ritkán CT-vizsgálat, vagy a tüdő ereinek kontrasztanyagos festése is szükségessé válhat. A tüdőembólia megelőzése a visszérbetegség és a vérrögképződés megelőzéséből, illetve korai, szakszerű kezelésükből áll. Kezelése kórházi osztályon, gyógyszeres úton történik (a vérrögöt feloldó és alvadásgátló szerekkel), ami gyakran a beteg egész további életében folytatandó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése