gyermekkori láz

A láz tulajdonképpen nem betegség, hanem tünet. Láz akkor lép fel, amikor különböző, fertőző és nem fertőző ágensek kapcsolatba kerülnek a szervezettel, és ennek válaszaként lázkeltő anyagok, ún. pirogének termelődnek. Lázról akkor beszélünk, ha a testhőmérséklet a 38 Celsius-fokot meghaladja. Gyermekkorban a lázat többnyire valamilyen azonosítható kórokozó okozza. A lázas állapot általában rövid időn belül, néhány nap, megszűnik.

A láz okai

A lázas betegség általában hirtelen kezdődik, rossz közérzettel, gyengeséggel, bágyadtsággal jár. A láz kialakulását megelőzheti fejfájás, hidegrázás is. A beteg gyermek bőre kipirult, főleg az orcák területén (lázrózsák), forró tapintatú. Igen súlyos bakteriális fertőzések esetén előfordulhat, hogy a gyermek végtagjai hűvösek, míg a törzse, arca forró. A gyerekek között igen nagy különbségek vannak annak tekintetében, hogy milyen a közérzetük, és általános állapotuk. Vannak gyerekek, akik már hőemelkedés esetén is igen elesettek, gyengék, míg mások még igen magas láz esetén is jó állapotúak és igen élénkek. Ez természetesen függ a láz okától is.

A láz megállapítása egyértelműen a testhőmérséklet mérésével történik. A testfelszín és a maghőmérséklet között 0,5^o C fokos különbség van, ezért a végbélben vagy szájban, fülben mért hőmérséklet magasabb, mint a hónaljban mért. Csecsemőknél, kisgyermeknél a végbélben mérjük a lázat. A hőmérőt addig kell a popsiban tartani, amíg a hőmérő higanyszála még kúszik felfelé, a mért értékből fél fokot levonva kapjuk meg a valós hőt. Manapság már hazánkban is kaphatók fülhőmérők, melyek digitálisan mérnek hőt, azonban ezek kevésbé pontosak. Nagyobb gyermekeknél nyugodtan mérhetjük a lázat hónaljban, erre a célra a higanyos és digitális lázmérők egyaránt jól használhatók. A normális testhőmérséklet 36-37^o C fok között van, 37^o C fok felett hőemelkedésről, 38^o C fok felett lázról beszélünk.

A gyermekkori lázas állapotok hátterében az esetek 70 százalékában valamilyen vírusfertőzés áll. Légúti fertőzések esetén, az általános tüneteken és a lázon kívül, torokfájás, orrfolyás, köhögés, és a nyaki nyirokcsomók duzzanata jelentkezhet. Az első lázas napon, ha a gyermeknek egyéb betegsége (pl. immunhiányos állapot, szívfejlődési rendellenesség) nincsen, nem feltétlenül kell azonnal orvoshoz fordulnunk.

Feltétlenül forduljunk azonban orvoshoz, ha a gyermek három napon túl is lázas, vagy ha nagyon magas láza van. Ezekben az esetekben a gondos vizsgálat mellett szükség lehet fülészeti vizsgálatra, amely során eldönthető, hogy a láz hátterében nem áll-e középfül-, vagy arcüreggyulladás. A háziorvos eldöntheti azt is, hogy szükség van-e valamilyen laboratóriumi vizsgálat elvégzésére.

A vérkép vizsgálata alapján megállapítható az, hogy a láz hátterében vírusfertőzés vagy bakteriális fertőzés áll. Szükség esetén süllyedést is néznek, a gyorsult süllyedés a szervezetben zajló gyulladás jele. Ma már a legtöbb helyen elvégzik az úgynevezett C-reaktiv protein (CRP) vizsgálatot, amely egy bakteriális fertőzésekben termelődő fehérje, és emelkedett szintje egyértelműen mutatja a bakteriális fertőzést fennállását. Ha a tünetek alapján felmerül a tüdőgyulladás gyanúja mellkasröntgen elvégzése is indokolt lehet.

Ha a lázas betegséget nem kísérik légúti tünetek, és a gyermek láza nem szűnik, akkor a fenti laboratóriumi vizsgálatokon kívül a vizelet vizsgálata is fontos. A légúti fertőzéseken kívül gyermekkorban a húgyúti fertőzések is gyakran okoznak lázat. Különösen indokolt a vizeletvizsgálat elvégzése, ha a gyermek a pisilés kapcsán csípő, égő érzésről panaszkodik, vagy ha a szokásosnál többször pisil, vagy ha már korábban volt vesemedence gyulladása.

Mindenképpen szakorvosi vizsgálat szükséges, ha a láz intermittálló jellegű, azaz elmúlik majd ismételten visszatér, hetekig eltart, ha izületi duzzanat és fájdalom kíséri. Ebben az esetben speciális képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) elvégzése, illetve immunológiai kivizsgálás is indokolt lehet.

Külön figyelmet érdemelnek az újszülöttek, főként 4-hetes koruk előtt. Ha a baba lázas, azonnal keressük fel a gyermekorvost. Újszülöttkorban ugyanis a láz hátterében nagy valószínűséggel bakteriális fertőzés áll, és mivel a babák immunrendszere még éretlen, akár néhány óra alatt nagyon súlyos állapot is kialakulhat.

Jellegzetessége

A lázas betegség általában hirtelen kezdődik, rossz közérzettel, gyengeséggel, bágyadtsággal jár. A láz kialakulását megelőzheti fejfájás, hidegrázás is. A beteg gyermek bőre kipirult, főleg az orcák területén (lázrózsák), forró tapintatú. Igen súlyos bakteriális fertőzések esetén előfordulhat, hogy a gyermek végtagjai hűvösek, míg a törzse, arca forró. A gyerekek között igen nagy különbségek vannak annak tekintetében, hogy milyen a közérzetük, és általános állapotuk. Vannak gyerekek, akik már hőemelkedés esetén is igen elesettek, gyengék, míg mások még igen magas láz esetén is jó állapotúak és igen élénkek. Ez természetesen függ a láz okától is.

A láz megállapítása egyértelműen a testhőmérséklet mérésével történik. A testfelszín és a maghőmérséklet között 0,5^o C fokos különbség van, ezért a végbélben vagy szájban, fülben mért hőmérséklet magasabb, mint a hónaljban mért. Csecsemőknél, kisgyermeknél a végbélben mérjük a lázat. A hőmérőt addig kell a popsiban tartani, amíg a hőmérő higanyszála még kúszik felfelé, a mért értékből fél fokot levonva kapjuk meg a valós hőt. Manapság már hazánkban is kaphatók fülhőmérők, melyek digitálisan mérnek hőt, azonban ezek kevésbé pontosak. Nagyobb gyermekeknél nyugodtan mérhetjük a lázat hónaljban, erre a célra a higanyos és digitális lázmérők egyaránt jól használhatók. A normális testhőmérséklet 36-37^o C fok között van, 37^o C fok felett hőemelkedésről, 38^o C fok felett lázról beszélünk.

A gyermekkori lázas állapotok hátterében az esetek 70 százalékában valamilyen vírusfertőzés áll. Légúti fertőzések esetén, az általános tüneteken és a lázon kívül, torokfájás, orrfolyás, köhögés, és a nyaki nyirokcsomók duzzanata jelentkezhet. Az első lázas napon, ha a gyermeknek egyéb betegsége (pl. immunhiányos állapot, szívfejlődési rendellenesség) nincsen, nem feltétlenül kell azonnal orvoshoz fordulnunk.

Feltétlenül forduljunk azonban orvoshoz, ha a gyermek három napon túl is lázas, vagy ha nagyon magas láza van. Ezekben az esetekben a gondos vizsgálat mellett szükség lehet fülészeti vizsgálatra, amely során eldönthető, hogy a láz hátterében nem áll-e középfül-, vagy arcüreggyulladás. A háziorvos eldöntheti azt is, hogy szükség van-e valamilyen laboratóriumi vizsgálat elvégzésére.

A vérkép vizsgálata alapján megállapítható az, hogy a láz hátterében vírusfertőzés vagy bakteriális fertőzés áll. Szükség esetén süllyedést is néznek, a gyorsult süllyedés a szervezetben zajló gyulladás jele. Ma már a legtöbb helyen elvégzik az úgynevezett C-reaktiv protein (CRP) vizsgálatot, amely egy bakteriális fertőzésekben termelődő fehérje, és emelkedett szintje egyértelműen mutatja a bakteriális fertőzést fennállását. Ha a tünetek alapján felmerül a tüdőgyulladás gyanúja mellkasröntgen elvégzése is indokolt lehet.

Ha a lázas betegséget nem kísérik légúti tünetek, és a gyermek láza nem szűnik, akkor a fenti laboratóriumi vizsgálatokon kívül a vizelet vizsgálata is fontos. A légúti fertőzéseken kívül gyermekkorban a húgyúti fertőzések is gyakran okoznak lázat. Különösen indokolt a vizeletvizsgálat elvégzése, ha a gyermek a pisilés kapcsán csípő, égő érzésről panaszkodik, vagy ha a szokásosnál többször pisil, vagy ha már korábban volt vesemedence gyulladása.

Mindenképpen szakorvosi vizsgálat szükséges, ha a láz intermittálló jellegű, azaz elmúlik majd ismételten visszatér, hetekig eltart, ha izületi duzzanat és fájdalom kíséri. Ebben az esetben speciális képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) elvégzése, illetve immunológiai kivizsgálás is indokolt lehet.

Külön figyelmet érdemelnek az újszülöttek, főként 4-hetes koruk előtt. Ha a baba lázas, azonnal keressük fel a gyermekorvost. Újszülöttkorban ugyanis a láz hátterében nagy valószínűséggel bakteriális fertőzés áll, és mivel a babák immunrendszere még éretlen, akár néhány óra alatt nagyon súlyos állapot is kialakulhat.

Kezelése

A lázas betegség kezelése mindig két részből áll. Egyrészt - ha a szükséges - kezelni kell a lázat kiváltó okot, valamint tüneti kezelésként csillapítani kell a beteg lázát. Az oki kezelés mindig az alapbetegségtől függ, vírusfertőzések esetén a kezelés csak tüneti, míg igazolt bakteriális fertőzésnél, antibiotikum adása is szükséges. Azt, hogy a beteg gyermek igényel-e kórházi kezelést, a vizsgálatok alapján az orvos dönti el.

A lázcsillapítás történhet gyógyszeresen, illetve fizikális módon is. A gyógyszerek közül gyermekkorban a paracetemol származékokat, és az amidozophen származékokat használjuk. Ezek a készítmények általában lázcsillapító kúp vagy szirup formájában kaphatóak. Tablettákat csak nagyobb gyermekek esetén használunk. Mindenképpen tartsuk be az orvos által előírt, vagy a tájékoztatóban javasolt adagolásokat, mert a lázcsillapítók túladagolása veszélyes!

A fizikális lázcsillapító módszerek közé a hűtőfürdő és a hideg borogatás (priznic) tartoznak. Figyelni kell, hogy egyik esetben se teljesen hideg, hanem legalább szobahőmérsékletű vizet használjunk. A hűtőfürdő során a gyermeket derékig ültessük be langyos vízbe, majd locsolgassuk a mellkasát és a hátát kb. 10-15 percig. A hidegborogatás esetén (kb. szobahőmérsékletű) állott vízbe áztatott kendővel borogassuk be a hátát és a mellkasát. Ezt is kb. 10-15 percig hagyjuk rajta, majd töröljük szárazra bőrét. Az eljárást naponta többször lehet ismételni.

A lázas betegségeket biztosan megelőzni nem lehet, az őszi-téli időszakban bőséges vitamin-fogyasztás, rendszeres testmozgás, illetve a szabad levegőn tett séta erősíti az immunrendszert, és így csökken a fertőző betegségek kialakulásának kockázata is. 

lisztérzékenység

A lisztérzékenység orvosi neve coeliakia, amelynek oka a lisztben található fehérjékkel szembeni túlérzékenység. A betegség lehet tünetmentes, de gyakran krónikus hasmenéssel és fogyással társul.

Kialakulása, okai

A betegséget az okozza, hogy a glutén nevű fehérje bizonyos részei, az erre érzékeny betegeknél, a bél nyálkahártyába kerülve aktiválják az immunrendszert. Az aktivált fehérvérsejtek gyulladásos folyamat révén károsítják a nyálkahártyát, és a tápanyagok felszívódásához szükséges bélbolyhok ellaposodnak. A bélbolyhok károsodása miatt a többi tápanyag felszívódása is károsodik, így másodlagos betegségek, hiányállapotok alakulnak ki. Gyakran nem a hasi panaszok, hanem a másodlagos hiánybetegségek uralják a tüneteket. A glutén nagy mennyiségben fordul elő búzában és a rozsban, kis mennyiségben található még a zabban és az árpában is. A betegség örökletes, genetikailag meghatározott, de sajnos még nem ismert egyetlen önmagában kórjelző genetikai marker, amely segítségével már akár újszülött korban megállapítható lenne a betegség. 

Tünetei, felismerése

A betegség bármely életkorban fennállhat, a tünetek igen változatosak lehetnek. Gyakran találkozunk olyan betegekkel, akiknek a tünetei nagyon enyhénk, illetve nem specifikusak, mint például fáradékonyság, gyengeségérzés, sápadtság, vérszegénység. Éppen ezért gyakran nem, vagy csak nagyon nehezen sikerül diagnosztizálni a betegséget, számos betegnél a tünetszegénység miatt nem gondolnak coeliákiára.

Gyermekkorban a tünetek nem jelennek meg, amíg a gyermek nem fogyaszt glutént tartalmazó ételeket. A glutén tartalmú ételek fogyasztását követően típusos esetben fájdalmas haspuffadás jelentkezik melyhez nagy mennyiségű bűzös, fénylő, magas zsírtartalmú széklet ürítése társul. A későbbiekben a gyermek nem fejlődik megfelelően, vérszegénység és fehérjehiányos állapot alakul ki. A gyermekek sápadt küllemű, haja fakó, bőre száraz, gyenge, nyűgös, riadt tekintetű. Gyakran találkozunk herpeszes bőrelváltozásokhoz hasonló bőrtüneteket, gyakran jelennek meg szájban nagy kiterjedésű, nehezen gyógyuló afták. Súlyos esetben a farpofái is lefogynak, a fehérjehiány másodlagosan kialakult ödéma miatt a hasa előredomborodó. Külleme hasonlít a tartósan éhező gyermekekéhez. Ha a gyermek megfelelő táplálás mellett nem hízik megfelelően, és a fenti tünetek jelentkeznek, igen erős a gyanúja a lisztérzékenységnek.

A felnőttkorban diagnosztizált esetekben is már gyermekkorban fennállt a betegség, csak az enyhe tünetek miatt esetleg nem fordultak orvoshoz. A beteg részletes kikérdezésekor azonban számtalanszor kiderül, hogy gyermekkorában is gyakran voltak a betegnek hasfájásos panaszai. Értékes diagnosztikus adat lehet, ha családban fordult elő lisztérzékenység. Ugyanúgy, mint gyermekkorban, felnőttkorban sincsenek specifikus tünetei a betegségeknek. Számos tünet a másodlagosan kialakult felszívódási zavar következménye. Kifejezett hasi panaszok, mint haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés esetén lényegesen könnyebb a diagnózis felállítása. Egyéb tünetek lehetnek: fogyás, gyengeség, sápadtság, bőrrendellenességek, csontfájdalom, meddőség, ödéma, izomgyengeség.

A rutin laboratóriumi vizsgálatok vérszegénységet, alacsony szérumvas értéket, fehérjehiányt, alacsony foszfor és kalcium szintet mutatnak. Ezen kívül véralvadási zavarok is kialakulhatnak. A betegség egyértelmű diagnózisához gastroenterológiai szakvizsgálat szükséges. Ma már ismerjük azt az antitestet, amelyet a szervezet termel, és lisztérzékenységben szenvedőknél a bélbolyhok hámsejtjeihez kötődve a gyulladást kiváltja, ezt endomysium-ellenes antitestnek (EMA) hívják. Az antitest vérből kimutatható, így ha vérvizsgálat pozitív, akkor ez megerősíti a betegség gyanúját. A biztos diagnózishoz vékonybél biopszia szükséges. Ezt a vizsgálatot gyermekkorban altatásba végzik, egy a gyomortükrözéshez használt eszközhöz hasonló eszközzel a vékonybél nyálkahártyából egy kis darabot kicsípnek, és utána ezt a mintát vizsgálják meg mikroszkóppal. A betegség fennállása esetén ilyenkor egyértelműen láthatóak az ellaposodott bélbolyhok. 

Kezelése

A betegségre specifikus gyógyszer nincsen, a beteg étrendjéből a glutént ki kell iktatni. A diéta betartását nagyon komolyan kell venni, már kis mennyiségű glutén fogyasztása is a panaszok kiújulásához vezet. Mivel számos étel tartalmaz glutént, ezért a betegeknek mindenképpen dietetikus tanácsadáson kell részt venniük. Súlyos állapotú betegek esetén a megfelelő vas- és vitaminbevitelről külön kell gondoskodni. 

laktózérzékenység és tejfehérje-allergia

A laktóz a tejben és tejtermékekben megtalálható cukorfajta, melynek lebontása és felszívódása normálisan a vékonybélben zajlik. A laktózérzékenység, az egyik leggyakoribb gyermekkori felszívódási zavarok közé tartozik. A betegség hasi fájdalommal, krónikusan fennálló hasmenéssel társul, melynek következtében aztán fogyás, és akár kóros alultápláltság is kialakulhat. A tejfehérje-intolerancia is okozhat hasmenést, hányást és fogyást.

Kialakulása, okai

Normálisan a tejcukor, azaz laktóz bontása az ún. laktáz enzim segítségével történik, a vékonybél nyálkahártyájában a bélbolyhok felületén. A bélhámsejtek csak a bontott állapotban lévő laktózt képesek felvenni. Ha az enzim hiányzik, vagy működése károsodik, akkor a bontatlan tejcukor nem szívódik fel, és a vastagbélben az ott található baktériumok bontják és használják fel. A vastagbélben bekövetkező bakteriális erjedés, bontás gázképződéshez vezet, amely haspuffadást, és hasi görcsöket okoz. A bélben maradó bontatlan cukormolekulák vizet kötnek meg. Ezáltal a széklet állaga hígabbá válik, mennyisége jelentősen megemelkedik, ami hasmenést eredményez.

A betegség részben örökletes, a felmérések alapján a legtöbb etnikai csoportban 20-65%-ban a felnőtt lakosságnál kimutatható a laktáz-enzim hiánya. Bizonyos betegségek, amelyek a vékonybél nyálkahártyájának károsodását, pusztulást okozzák, másodlagosan okozhatnak laktózintoleranciát. Ilyen betegségek a gyulladásos bélbetegségek, a lisztérzékenység, valamint az akut bélfertőzések. Csecsemőkorban nagyon gyakran a bélfertőzéseket, valamint nagy hasi műtéteket követően kialakuló másodlagos laktózintolerancia, rontja a gyermek állapotát.

A tejfehérje-intolerancia allergiás eredetű megbetegedés. Az összetett tejfehérje váltja ki az allergiás reakciót. 

Tünetei, felismerése

A panaszok, tünetek gyermek- és felnőttkorban igen hasonlóak lehetnek. A tejcukrot nem toleráló gyermekek általában krónikus hasmenéstől szenvednek, naponta több alkalommal ürítenek nagy mennyiségű, bűzös székletet. Jóllehet kizárólag a laktóz felszívódási mechanizmusa károsodott, a hasmenés olymértékűvé válhat, hogy a többi tápanyagot is kihajtja a bélcsatornából. Utóbbira utal a súlygyarapodás leállása, illetve a fogyás. A laktóztartalmú ételek fogyasztását követően fellépő további jellemző tünet a haspuffadás és hasi görcsök, amelyet hasmenés kísér. A panaszokat esetenként hányinger, hányás súlyosbíthatja.

Általában a fiatal felnőttkorban kezdődő laktózintolerancia esetén a betegek ösztönösen, illetve gyakran tudatosan kerülik a tejtermékeket. A betegség megállapításához gyomor-bélrendszeri kivizsgálásra van szükség. Feltétlenül indokolt szakorvos felkeresése, ha a gyermek hasmenése 10 napnál tovább tart, korábbi bélfertőzés gyógyulása ellenére is hosszasan fennáll. Akkor is indokolt a kivizsgálás, ha időszakosan visszatér a hasmenés, vagy ha egyéb fertőzésre utaló tünetek (hirtelen kezdet, magas láz) nem kísérik, illetve ha a gyermek nem hízik megfelelően.

Az orvos általában már a beteg alapos kikérdezése során feltételezheti a laktózintolerancia fennállását. Bizonyos laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek a diagnózis felállításához. A székletvizsgálatnál tapasztalt 6 alatti pH-érték mindenképpen megerősíti a betegség gyanúját. Az egyértelmű diagnózist a hidrogén-kilégzési teszt adja. A vizsgálat során laktóztartalmú oldatot itatnak a beteggel, majd félóránként megnézik, az általa kilélegzett levegő hidrogén tartalmát. Ha a betegség fennáll, a vékonybélből fel nem szívódó tejcukrot a vastagbélben lévő baktériumok bontják, és az ennek során nagy mennyiségben felszabaduló hidrogén gáz egy része felszívódik, a beteg pedig kilélegzi. Ha a tejcukor fogyasztását követően tehát megnő a kilélegzett levegő hidrogén tartalma, akkor a teszt pozitív, a betegség fennáll. A vizsgálat egyszerű és nem fájdalmas, nem igényel vérvételt sem. Előfordulhat, hogy az oldat elfogyasztását követően fél-egy órával hasi fájdalom, haspuffadás jelentkezik, ez is a betegség gyanúját erősíti.

A tejfehére-allergia gyanúja elsősorban akkor merül fel, ha a gyermekeknél a laktózmentes étrend bevezetését követően is fennállnak a panaszok, hányás, hasmenés, nem ritka a véres széklet sem. A tejfehérje-intolerancia azonban nem csak gyomor-bélrendszert érintő panaszokat okoz, nem ritka, hogy bőrtünetek, kiütések, ekcéma jelentkeznek. Ritkán akár gégeödémával, légzési nehezítettséggel járó rosszullét is kialakulhat tejtermék fogyasztását követően (anaphylaxiás reakció). A tejfehérje-allergia diagnózisának felállításában bőrteszt segíthet. 

Kezelése, megelőzése

Ha a tejcukor kikerül az étrendből, a betegséggel járó tünetek azonnal mérséklődnek. A betegeknek lehetőség szerint kerülniük kell a tejtermékek fogyasztását, javasolt ezeket a ma már forgalomban kapható laktózmentes tejtermékekkel helyettesíteni. Hazánkban az elmúlt években elérhetővé vált a tabletta formájában kapható laktáz is, amely a tejben lévő tejcukrot előre elbontja. Ha a laktózintolerancia valamilyen egyéb betegség következtében alakul ki, akkor a betegség gyógyulását követően hosszabb-rövidebb idő alatt az érzékenység is megszűnik.

Nagyon fontos főleg gyermekkorban a megfelelő mennyiségű kalcium bevitele, amely elengedhetetlen a csontok és fogak fejlődéséhez. A kalcium legfontosabb forrása a tej, illetve a tejtermékek. Ha a gyermek étrendjéből ki kell iktatnunk ezeket, akkor fokozott figyelmet kell fordítani megfelelő kalcium bevitelre. Más ételeknek, például a zöldségféléknek, babnak, brokkolinak, kelnek is magas a kalciumtartalma. Ajánlott a halfogyasztás, hiszen ezeknek a húsa is sok kalciumot tartalmaz. Az élőflórás joghurtok között is vannak olyanok, amelyek a laktózintoleráns betegek által is fogyaszthatók, mert a joghurt készítéséhez használt baktériumflóra termel megfelelő mennyiségű laktáz enzimet.

Tejfehérje-allergiában szenvedő gyermekeknek szigorú tejmentes diétát kell tartani. Anyatejes babáknál az anyának is kerülni kell tehéntej tartalmú ételek fogyasztását. Tápszerek közül a hidrolizált, illetve szója alapú tápszereket lehet adni a babáknak. A tünetek általában 3-4 éves korra jelentősen javulnak, az esetek nagyobbik részében meg is szűnnek. Mindenképpen a kezelőorvos feladata eldönteni, hogy mikor lehet megpróbálkozni az ún. visszaterheléssel, azaz a tejtermékek újbóli fokozatos bevezetésével. Ha a megfelelő diétát nem tartja a beteg, akkor a panaszok rosszabbodnak, a betegség súlyosbodik.

Mindkét betegség kialakulásának kockázata csökkenthető, ha a gyermekek már újszülött-koruktól kezdve megfelelő táplálásban részesülnek. Mindenképpen előnyben részesítendő a tápszerekkel szemben amennyiben lehetséges az anyatejes táplálás. Csecsemőkorban egy éves korig semmiféle tehéntejtartalmú ne adjunk a babáknak. Fél éves kor alatt pedig kizárólag anyatejet vagy tápszert. Fél éves kor után lehet megpróbálni fokozatosan a gyümölcsök, zöldségek adását. A korai tehéntej fogyasztása a legújabb kutatások szerint nem csak a fenti két betegség kockázatát növeli, hanem egyéb betegségekét, például a cukorbetegségét is.

hasmenések, rotavírus fertőzés

A gyermekkorban előforduló akut megbetegedések között a hasmenéssel járó megbetegedések vezető helyen állnak világszerte, és ezen kórképek előfordulásának többsége a nyári meleg időszakra esik. Hasmenésről beszélünk, ha a gyermekeknél a napi ürített széklet mennyisége jelentős mennyiségben megnő, illetve ha a széklet állaga megváltozik. A hasmenéses megbetegedések következtében súlyfejlődési zavar, kiszáradás léphet fel, amely akár kórházi kezelést is igényelhet.

Kialakulása, okai

A hasmenés, orvosi neve diarrhoea, tulajdonképpen nem betegség, hanem tünet. A hasmenés nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés székelés útján. Valamennyi hasmenéses megbetegedés alapja a bélben oldott anyagok szállítási zavara, azonban ennek számos oka lehet. A hasmenés lehet akut, illetve krónikus.

Gyermekkorban gyakrabban találkozunk hirtelen kezdődő heveny hasmenéssel. Ezt főként bakteriális vagy vírusos fertőzés okozza. Háttérben ételmérgezés, szisztémás fertőzés, felső légúti fertőzés, pl. arcüreggyulladás, középfülgyulladás is állhat, illetve antibiotikumos kezelés mellékhatásaként is észlelhető.

Az akut hasmenések okai közül kiemelendők a vírusos eredetű hasmenések, amelyet gyermekkorban többnyire a Rota- és az Adenovírusok okoznak. Krónikus hasmenés kialakulásában a parazita- és féregfertőzések, laktóz-intolerancia, lisztérzékenység, tejfehérje-allergia, gyulladásos bélbetegségek, anorexia, és még számos ritka megbetegedés is szerepet játszhat. 

Tünetei, felismerése

A klinikai tüneteket a kórokozó típusa nagymértékben meghatározza. A baktériumok a bélnyálkahártya károsítása révén általában nyálkahártyafekélyeket okoznak. Általános tünetek, láz, rossz közérzet, valamint hasi fájdalom, nyákos, véres, esetleg gennyes híg széklet jellemző. A végbél tájékán kialakuló fekélyek kínzó székelési ingert okoznak. A köznyelvben a fenti tünet együttest nevezik vérhasnak. Ezt általában a Shigella és az Escherichia coli nevű baktériumok okozzák, azonban egyéb kórokozók is állhatnak a háttérben. Külön kiemelendő a Salmonellák által okozott gastroenteritis. A tünetek általában a fertőzött étel fogyasztását követően 12-48 óra múlva jelentkeznek. Kezdetben émelygésre, majd hasi görcsökre panaszkodnak a betegek, majd később láz, hányás és hasmenés jelentkezik. A széklet általában vizes, de tartalmazhat nyákot és vért is. A betegség általában 1-4 nap alatt gyógyul.

A vírusok (Rotavírus, Adenovírusok) általában a bélbolyhokat károsítják. Ily módon akadályozott a folyadék és az elektrolitok felszívódása. A fertőzést követően 48 órán belül láz, hasi fájdalom mellett nagy mennyiségű vizes, rizslészerű hasmenés lép fel. A gyomor-bélrendszert érintő fertőzések gyakran társulhatnak hányással is.

A vírusok és baktériumok mellett különböző férgek és egyéb paraziták is szerepet játszhatnak hasmenés kiváltásában. Az egysejtűek (protozoonok) közül főként az Entamoeba és a Giardia. Mindkét kórokozó a fertőzött egyének, illetve állatok székletével terjed. A fertőzés terjesztésében szerepet játszik többek között a fertőzött víz, talajszemcsék (homokozó!) is. A tünetek igen változatosak lehetnek, gyakran igen enyhék, haspuffadás, émelygés, hasi diszkomfort érzés jelentkezik csak, azonban súlyos hasmenés és felszívódási zavar is kialakulhat.

A féregfertőzésekre jellemző, hogy a tünetek általában igen enyhék lehetnek, ritkán alakulnak ki szisztémás tünetek, mint például láz. A leggyakoribb kórokozók a galandférgek (Taeniak), illetve a cérnagiliszta (Enterobius vermicularis). A fertőzés jellemző tünetei hasi panaszok, hasfájás, hasmenés, sápadtság, vérszegénység, és fogyás lehetnek. A cérnagiliszta okozta fertőzés diagnosztikus tünete az éjszaka jelentkező végbéltáji égő, viszkető érzés.

Hosszú antibiotikum kezelés mellékhatásaként is kialakulhat hasmenés, mivel az antibiotikum elpusztítja a normál bélflórát. Bizonyos baktériumok azonban ellenállóak a kezeléssel szemben, és nagy mennyiségben elszaporodnak a bélben, ez által hasmenést okozva.

A hasmenést okozó kórokozó laboratóriumi kimutatása nem feltétlenül szükséges. Sokszor az orvos már a tünetek alapján is fel tudja állítani a diagnózist. A székletből vér és fehérvérsejtek mutathatók ki, amely a bakteriális eredetű hasmenések esetén lehet diagnosztikus. A széklet laboratóriumi vizsgálata során egyértelműen kimutatható és azonosítható a kórokozó. A vírusos eredetű hasmenések esetén a székletből gyorstesztek segítségével kimutathatóak a kórokozók. Parazitafertőzés gyanúja esetén a széklet mikroszkópos vizsgálta segítségével állítható fel a diagnózis.

A krónikus hasmenéseket okozó betegségek esetén a tünetek igen eltérőek lehetnek. A betegségekre általában nem jellemző a láz, ritkán társul hányással. Jellemző ezzel szemben a hasi fájdalom. A tartósan fennálló krónikus hasmenés következtében súlymegállás és fogyás is jelentkezhet. A panaszok hátterében álló betegség megállapítása általában gastroenterológus szakorvos feladata. A kivizsgálás során a vérvételi vizsgálatok mellett szükség lehet hasi ultrahang, esetleg tejterheléses vizsgálatra, bizonyos esetekben vastagbéltükrözés (colonoscopia) elvégzése is indokolt lehet. 

Kezelése, megelőzése

A heveny hasmenés legsúlyosabb szövődménye a kiszáradás, amely miatt akár kórházi kezelés is szükséges lehet. Ha a gyermeknél hányás nem jelentkezik, akkor mindenképpen törekednünk kell a szájon át történő folyadékpótlásra. Folyadékpótláshoz ásványvizek alkalmazhatók, amelyek pótolják az elveszett sókat. Figyeljünk oda arra, hogy a só- és folyadékpótlás mellett a cukorpótlás is fontos, mivel a víz felszívódásához a bélben cukormolekulákra is szükség van. Kisgyermeknek adható cukorral ízesített kamillatea, szűrt gyümölcslé, kivételes esetekben alakalomszerűen üdítőitalt is kaphat a gyermek. A folyadékpótlásra legalkalmasabbak a gyógyszertárakban recept nélkül is kapható ún. rehidrációs (kiszáradás megelőzésére szánt) porkeverékek, melyek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a szervezet számára szükséges anyagokat (glükózt, konyhasót, trinátrium-citrátot, kálium-kloridot). A port előzetesen felforralt, szobahőmérsékletre lehűtött vízben vagy cukrozatlan teában teljesen fel kell oldani.


Hányás esetén is törekedni kell arra, hogy apró kortyonként a gyermekkel megpróbáljunk folyadékot itatni. Fontos tudni, hogy hasmenéses betegségek esetén a napi folyadékszükséglet 15-20%-kal is megemelkedhet. Ha szájon át nem biztosítható a megfelelő folyadékbevitel, akkor indokolt a kórházi kezelés, amikor is infúzióval juttatjuk be a szükséges folyadékmennyiséget, mindaddig, amíg a gyermek nem iszik megbízhatóan. A beteg állapota általában 2-3 nap alatt rendeződik. A betegség első napján ajánlott, hogy a beteg csak folyadékot fogyasszon. Állapota javulása esetén főtt krumpli vagy rizs, illetve ropifélék (nem pedig chips!) adásával megpróbálkozhatunk, a gyógyulás alatt könnyű vegyes, zsírszegény étrend a javasolt.


Akut hasmenéses megbetegedés esetén nem tanácsos, sőt kifejezetten káros lehet a bélmozgást csökkentő, köznyelven hasfogónak titulált, gyógyszerek adása. Ugyanis ezek a gyógyszerek a bélmozgás csökkentése révén gátolják a kórokozó ürülését a gyomor-béltraktusból, amely feltétele a mielőbbi gyógyulásnak. Alkalmazhatók ugyanakkor ún. adszorbensek, pl. széntabletta, amelyek megkötik a kórokozók által termelt méreganyagokat. Ma már léteznek a széklet állagát javító készítmények is, amelyek csökkentik a székletürítések számát.


Bakteriális eredetű hasmenések esetében sem szükséges antibiotikumos kezelés, bizonyos speciális esetektől eltekintve. Az antibiotikumok ugyanis nem gyorsítják a gyógyulást, azonban a kezelés önmaga is hasmenést okozhat.

A fertőzéses hasmenések esetén kiemelten fontos a megelőzés szerepe. A betegségek terjedésében a piszkos kéz, szennyezet élelmiszerek, rovarok játszanak szerepet, általában a nyári, kora őszi hónapokban fordulnak elő halmozottan. Megelőzés során fontos, hogy az alapvető higiénés szabályokat mindig igyekezzünk betartani, és erre figyelmeztessük a gyermekeket is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a kézmosás fontosságának szerepét. Lehetőleg csak ellenőrzött élelmiszereket fogyasszunk, különösen a nyári hónapokban kerüljük a nyers tojásból készült ételek (pl. majonéz) fogyasztását. A beteg gyermeket mindenképpen el kell különíteni a közösségből.


A krónikus hasmenéseknél minden esetében a kiváltok ok kezelése szükséges. Ennek módja a betegségtől függően változhat. Laktóz-intolerancia esetén például tejcukormentes étrendet kell tartani, de bizonyos esetekben szükség lehet gyógyszerek szedésére is. 

Kapcsolódó anyagaink:
Frissítő nyári gyümölcsök: Az élelmiszerekkel kapcsolatos kutatások eredményei alapján napjainkban szinte már mindenki számára ismert, hogy a gyümölcsök táplálkozás-élettani tulajdonságai rendkívül előnyös szerepet játszanak a szervezet működésében, az egészség megtartásában és bizonyos betegségek kezelésében is. Cikkünkben a gyümölcsfogyasztás említett előnyei mellett áttekintjük a nyári idénygyümölcsök táplálkozás-élettani szerepét, a szervezet életfolyamataira gyakorolt jótékony hatásukat, valamint az ezekért felelős legfontosabb vegyületeket.


Tanácsok a nyári ételmérgezések elkerüléséhez: A nyár a strandolás, a napozás és a pihenés mellett sajnos az ételmérgezések szezonja is. A különböző kórokozók legkönnyebben nyáron találnak maguknak ideális életkörülményeket a nem megfelelően tárolt vagy felügyelt élelmiszerekben, amelyekben robbanásszerűen képesek elszaporodni. Melyek a leggyakoribb kórokozók, és mit tehetünk vásárláskor vagy a konyhai tevékenységek során az ételmérgezések elkerülése érdekében?

gyermekkori fertőzések, védőoltások

Gyermekkorban a leggyakoribb betegségek a fertőző betegségek, amelyeket vírusok, baktériumok és paraziták okozhatnak. A fertőző betegségek között vannak enyhe lefolyású kórképek, de néhány vírus és baktérium súlyos, maradandó károsodással járó vagy akár halálos megbetegedést okozhat. A védőoltások célja, ezeknek a súlyos kórképeknek a megelőzése.

Miként hatnak a védőoltások?

A szervezetnek a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét az immunrendszer biztosítja. Az immunrendszer egy bonyolult, összetett működésű rendszer, amelynek tagjai a fehérvérsejtek (granulocyták, limfocyták), a nyirokmirigyek (nyirokcsomók), illetve a csecsemőmirigy. A fehérvérsejtek feladata a kórokozók elpusztítása és lebontása. Az elpusztítás történhet direkt módon, illetve úgy is, hogy a fehérvérsejtek ellenanyagokat, ún. antitesteket termelnek a kórokozókkal szemben. A fehérvérsejtek között találhatók memóriasejtek is, amelyeknek kulcsszerepük van a tartós immunitás kialakításában. Az immunrendszer, ha már találkozott egy kórokozóval, akkor e memóriasejtek révén nagyon gyorsan nagy mennyiségű ellenanyagot tud termelni a behatoló kórokozók ellen, ezáltal meg tudja akadályozni a fertőzés kialakulását.

Az egyes fertőző betegségek átvészelésekor az immunitás kialakulására napokra, esetleg hetekre is szükség van, ellenben ha már rendelkezik a szervezet a kórokozó elleni védettséggel, akkor ez a folyamat lényegesen gyorsabban lezajlik. Bizonyos betegségekkel (pl. bárányhimlő) szemben az átvészelést követően egy életen át védetté válunk, míg más betegségek (pl. skarlát) után csupán hosszabb-rövidebb ideig tartó immunitás alakul ki. A védőoltások beadásával, az immunrendszert mesterségesen stimuláljuk, és így alakítjuk ki a szervezet "emlékezetét" a súlyos fertőzéseket okozó vírusok, baktériumok ellen. Ezt nevezzük aktív immunizálásnak. Az aktív immunizálás során vagy gyengített, vagy elölt kórokozót, illetve bizonyos részeit juttatjuk be. Ebből adódóan nem alakul ki a tényleges megbetegedés. Az oltóanyag-kutatás és fejlesztés célja, hogy minél több olyan vakcina kerüljön forgalomba, amelyik csak a kórokozónak azt a bizonyos részét tartalmazza, amelyik az immunrendszer sejtjeit ellenanyag termelésre késztetik.

Léteznek olyan védőoltások is, amelyek már a kész ellenanyagot tartalmazzák. Ezeket a védőoltásokat olyankor adják, ha a beteg valószínűleg találkozott már a kórokozóval, az adott kórokozó ellen nincsen, vagy a már megfertőzött személy korábban nem kapott aktív védőoltást. Ezt nevezik passzív immunizálásnak. A passzív immunizálással tartós védettséget nem tudunk kialakítani, ezért ismételt fertőzésveszély esetén az oltást ismételni kell. Ilyen oltás például a veszettség elleni oltás.

Veszélyesek-e a védőoltások?

A védőoltások célja súlyos fertőző betegségek megelőzése. Mint minden orvosi beavatkozásnak, a védőoltásoknak is lehetnek szövődményei, ezeknek azonban lényegesen kisebb a kockázata, mint magának a betegségeknek, amitől védenek. Ha a gyermek nincsen beoltva, akkor egyrészről ő maga is ki van téve a súlyos betegség veszélyének, másrészről a többi gyermeket is veszélyezteti.

Gyakran látjuk, hogy a gyermek az oltást követően kissé nyűgösebb, étvágytalan, hőemelkedése, láza van, illetve az oltás helyén kis bőrpír, lokális gyulladás alakul ki. A fenti tüneteket nevezik oltási reakciónak, ami tulajdonképpen az immunrendszer működését jelzi. Ha az oltást követően súlyosabb tünetek lépnek fel, akkor beszélünk oltási szövődményről. Az oltási reakció és szövődmény közti különbség eldöntése mindig a gyermekorvos feladata.

Az oltások a kórozón, illetve azok részein kívül tartalmaznak különböző vivő, illetve adalékanyagokat a nagyfokú tisztítás ellenére. Ha valaki ezekre az anyagokra érzékeny, kialakulhatnak nála allergiás reakciók. Az estlegesen fellépő allergiás reakciók miatt, az oltás ellenjavallatát képezi, ha az oltandó személy az oltóanyag valamely alkotóelemével szemben tudottan allergiás. Vannak olyan betegségek, állapotok, amelyek fennállása esetén a gyermekek nem olthatók. Azok, akiknek az immunműködési zavaruk van, immunszupprimáltak, például azoknál, akik immunhiányos betegségben szenvednek, vagy daganatos betegség miatt citosztatikus kezelésben részesülnek, nem olthatók élő, illetve gyengített vírust vagy baktériumot tartalmazó oltóanyagokkal. Azonban ezek a betegek is olthatók azon oltásokkal amelyek a kórokozónak csak bizonyos részeit tartalmazzák. A szamárköhögés elleni védőoltást nem kaphatják azok, akik idegrendszeri betegségben szenvednek. Műtétek előtt, valamint azt követően 3-6 hétig nem lehet oltást beadni. Kismamák esetében bizonyos esetekben a védőoltások beadhatók. Ezekben az esetekben a védőoltás javallatainak és ellenjavallatainak mérlegelése minden esetben az orvos feladata. A nem kötelező védőoltások adásának indokoltságának eldöntése szintén az orvos dolga. A védőoltás beadását mindig orvos végzi.

Magyarországon bizonyos védőoltások beadása kötelező, ennek következtében adott betegségekkel szemben a lakosság oltottsága 95%-os. A nem oltottakat az ún. kollektív immunitás védi.

Oltási naptár

Magyarországon ma a következő védőoltások kötelezőek:

Oltási naptár - kötelező védőoltások

Oltás neve Mely kortól Mi ellen véd? BCG Néhány napos korban, szülészeti intézményben Tuberkulózis DPTa+IPV+HIB 2 hónapos korban Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz; járványos gyermekbénulás; gégefő- és agyhártyagyulladás (Haemophilus baktérium) DPTa+IPV+HIB 3 hónapos korban Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz; járványos gyermekbénulás; gégefő- és agyhártyagyulladás (Haemophilus baktérium) DPTa+IPV+HIB 4 hónapos korban Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz; járványos gyermekbénulás; gégefő- és agyhártyagyulladás (Haemophilus baktérium) MMR 15 hónapos korban Kanyaró, mumpsz, rubeola DPTa+IPV+HIB 18 hónapos korban Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz; járványos gyermekbénulás; gégefő- és agyhártyagyulladás (Haemophilus baktérium) DPTa+IPV+HIB 6 éves korban ill. az általános iskola első osztályában Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz; járványos gyermekbénulás; gégefő- és agyhártyagyulladás (Haemophilus baktérium) Di-Te + MMR 11 éves korban Torokgyík, tetanusz; Kanyaró, mumpsz, rubeola Engerix B 13 éves korban Fertőző májgyulladás (hepatitis-B)

Az első oltás, amit a gyerekek már néhány napos korukban megkapnak, az a BCG oltás. Ez a tuberkulózis ellen véd. A DPTa a torokgyík, a szamárköhögés és tetanusz elleni kombinált oltás neve. A járványos gyermekbénulás (poliomyelitis) ellen korábban első alkalommal injekció (IPV), a továbbiakban szájon át adott Sabin cseppek (OPV) formájában történt az oltás, ma már csak a injekciós oltást használjuk. Az MMR a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen véd. Az Act-HIB oltás a Haemophilus nevű baktériummal szemben biztosít védettséget, ez a kórokozó súlyos gégefő és agyhártyagyulladást okozhat. Az Engerix B a fertőző májgyulladás egyik formája, a hepatitis-B elleni vakcina.

Ezen kívül még léteznek nem kötelező, de bizonyos betegeknek kifejezetten ajánlott oltások. Ilyen oltás meningococcus, a járványos agyhártyagyulladás kórokozója elleni védőoltás. A tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója, a pneumococcus elleni védőoltás bizonyos betegcsoportok esetén kötelező (pl. lépkivétel előtt), ép immunitású betegek oltása a súlyos szövődmények megelőzése szempontjából lehet előnyös. Influenza elleni védőoltással az őszi időszakban a veszélyeztetett populáció (kisgyermekek, idősek) oltása lehet indokolt. A kullancs által terjesztett vírusos agyvelőgyulladás elleni védőoltás az életmódjuk miatt nagyobb veszélynek kitett gyermekek esetében indokolt. Ez a védőoltás azonban nem véd meg a Lyme- kórtól, amely bakteriális eredetű megbetegedés. A bárányhimlő elleni védőoltást is egyre szélesebb ajánlják. Ma már elérhető a Rota-vírus elleni védőoltás, amely a gyermekkori heveny bélfertőzések és így a hasmenések és a kiszáradás, és így a kórházi kezelések leggyakoribb kórokozója.

Oltási naptár - nem kötelező védőoltások

Oltás neve Mely kortól Mi ellen véd? Megjegyzés Mencevax AC Menpovax AC 2 éves kor felett Meningitis (járványos agyhártyagyulladás) Meningitec Menjugate 2 éves kor alatt Meningitis (járványos agyhártyagyulladás)  Pneumovax 23, Pneumo 23 2 éves kor felett Streptococcus pneumoniae infectio (tüdőgyulladás, középfülgyulladás)  Bizonyos betegcsoportoknál kiemelten fontos (pl. lépkivétel) Fluarix, Vaxigrip- Imovax-Flu Életkorhoz nem köthető Influenza Csak az adott évben várható járvány ellen véd. Évenkénti ismétlés szükséges.  FMSE-inject Encepur Kisiskolás- kortól javasolt Kullancsencephalitis 3 oltás szükséges a teljes védettséghez (0. 3. 12. hó) Varilrix 9 hónapos kortól Bárányhimlő 12 éves korig 1x kell oltani, 13 éves kor felett 2x Rotateq, Rotarix 6 hetestől 2 éves korig Rotavírus okozta gastroenteritis 2 alkalommal szájon át adandó

A nem kötelező védőoltásokkal kapcsolatban minden esetben kérje háziorvosa tanácsát, vagy a területileg illetékes oltási tanácsadóhoz fordulhat segítségért. Bizonyos országokba beutazáskor, munkavállaláskor is vannak kötelező védőoltások, erről utazás előtt célszerű tájékozódni.