depresszió és a hangulatzavarok

Hangulatzavarok, illetve depressziós epizód alatt a hangulat tartós, szélsőséges irányba való eltolódását értjük, ami nem, vagy csak részben magyarázható a környezeti eseményekkel. Ilyenkor megváltozik a közérzet, a magatartás, az érzelmi reakciók, a kognitív és vegetatív funkciók működése. Károsodnak a szociális kapcsolatok, a munkahelyi teljesítmény, tehát szinte az élet egész területe érintett. Milyen lehetőségek léteznek jelenleg a hangulatzavarok kezelésére?

A depresszió kialakulása

A depresszió a leggyakoribb pszichiátriai zavarok egyike, prevalenciája az élet során 8-24% (egy betegség prevalenciája az adott zavarban szenvedők részaránya a vizsgált populációban, ami vonatkozhat egy meghatározott időpontra vagy adott időszakra is). A vizsgálatok szerint depresszió nőknél 2-3-szor gyakoribb, mint a férfiaknál, de gyermekkorban ez az arány a két nemben még azonos. Az első epizód többnyire 15 és 30 éves kor között lép fel; a betegség gyakoribb az elváltak és a külön élők között, de nem függ a szociális vagy anyagi helyzettől, illetve az iskolázottságtól.

A depresszió kialakulásának okai között egyaránt szerepelnek genetikai, szervi, pszichológiai és szociális faktorok. A genetikai háttér nem teljesen feltárt, de a családvizsgálatok szerint a depressziós szülők gyermekei között gyakoribb az előfordulás, mint az átlag populációban. A személyiség szerepe szintén fontos, mert bizonyos személyiségzavarok hajlamosítanak a betegség kialakulására: ide tartozik például a hisztrionikus vagy a határeseti személyiségzavar. (A hisztrionikus személyiségek általában a többiek számára igen vonzónak tűnő emberek; viselkedésük élénk, érzelmeiket pedig gyakran eltúlozva tárják mások elé. A határeseti személyiségzavar - idegen szóval borderline szindróma - egy komoly mentális zavar, gyakori hangulatváltozásokkal, kapcsolati problémákkal, instabil énképpel és viselkedéssel.) A depresszió kialakulásában fontos ezen kívül a korai életesemények szerepe, illetve a szociális támasz hiánya. A pszichológiai elméletek szerint a kora gyermekkori veszteségek, az anyai szeretet hiánya, illetve egyes kognitív teóriák szerint az információ "negatív szűrőn át" való feldolgozása is szerepet játszhatnak a kialakulásában. Erre utal a Beck-féle kognitiv triád jelenléte: a negatív énkép, a tapasztalatok negatív értelmezése és a negatív jövőkép. A neurobiológiai elméletek szerint az agyban csökken a biogén aminok (főleg a szerotonin, de a noradrenalin és a dopamin szerepe is jelentős), ezt támasztja alá a hangulatjavító gyógyszerekre adott kedvező válasz is.

A depresszió megelőzése és a betegség tünetei

A megelőzésben fontos szerepet játszik pszichoedukáció, vagyis a felvilágosítás, a pszichológiai kultúra fejlesztése, és az önismeret. A depressziós epizód alatt (típusos esetben több mint 2 héten át) csökken az érdeklődés, elvész az örömre való képesség, negatív gondolkodási sémák aktiválódnak, csökken az energia, nő a fáradékonyság, nehezebb a koncentráció és a figyelem összpontosítása, romlik a memória, csökken az önbizalom, és önértékelési zavarok léphetnek fel. Változik az étvágy (hízás vagy fogyás), a szexuális élet (csökken a libidó és az orgazmusra való képesség), romlik az alvás minősége (lehet kevés is vagy túl sok, illetve elalvási képtelenség vagy hajnali ébredés léphetnek fel). Öngyilkossági fantáziák vagy szándék is előfordulhatnak.

Jellemző a beteg megjelenése: a koránál idősebbnek néz ki, magatartásában meglassult, sok esetben elhanyagolt a külseje. Beszéde lassúbb, tartalma elszegényedik. A hangulat tartósan alacsonyabb fekvésű - több mint két héten át fennálló szomorú hangulat - a külső pozitív eseményekre pedig alig vagy egyáltalán nem reagál a beteg. A gondolatokat főleg a veszteség, bűntudat, önvádlás, az értéktelenség érzése, öngyilkossággal vagy halállal való foglalatosság uralják. Megváltozhatnak a szervi érzetek, több a testi panasz is, főleg a larvált vagy más néven a maszkírozott depresszió esetében, amikor az egyén érzelmi élete kevéssé fejlett, és ezért főleg testi szinten "éli meg" a panaszait. Gyakori a napszaki ingadozás, főleg reggeli mélyponttal.

A súlyossági fok megítélésében főleg a funkciókárosodás mértékét tartjuk szem előtt a tünetek száma és súlyossága mellett. Megkülönbözetünk enyhe, közepes, súlyos és pszichotikus színtű depressziót. Ez utóbbinál már téveszmék, hallucinációk is felléphetnek, nagy az öngyilkosság veszélye. Az esetek 60%-ban az epizód ismétlődik, és a betegség krónikus lefolyást mutat, az ismétlődő epizódok egyre hosszabbak, és a klinikai kép súlyosbodik. Speciális lefolyást mutat a szezonális minta (főleg téli előfordulással) a szülés utáni és a rövid, visszatérő jellegű depressziós epizód. Ez utóbbi azt jelenti, hogy néhány napos epizódok ismétlődnek legalább 8 alkalommal az évben, főleg nőknél, de a menstruációs ciklustól függetlenül.

Vizsgálati módszerek és a hangulatzavarok kezelése

A diagnózis felállítása pszichiáter szakorvos feladata, de egyre gyakoribb, hogy a háziorvos szembesül első ízben a betegséggel. A beteg beszámolója, a klinikai tünetek megléte és a beteg megjelenése együtt segíti a diagnózis felállítását, bizonytalan helyzetben célzott pszichológiai tesztvizsgálatok is rendelkezésre állnak (pl. Beck-féle vizsgálat).

A kezelés alapja mindig a bizalmon alapuló jó orvos-beteg kapcsolat. A legcélravezetőbb a kombinált gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés, hangulatjavító és szorongásoldó gyógyszerekkel, támogató, kognitív vagy családterápiás foglalkozásokkal kombinálva. Mindez kiegészíthető alvásmegvonással (a teljes vagy részleges egy éjszakás alvásmegvonás azonnali, de csak rövid eredményt hoz), vagy fényterápiával (főleg a szezonális típusnál). A gyógyszeres kezelésnél az első epizód esetén minimum 6 hónapos kúraszerű gyógyszerszedés szükséges. Ezen túl fontos a hozzátartozók támogatása is.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Javasolt a kezelésbe vétel, ha a fenti tünetek, vagy azok egy része legalább két hete már fennáll, vagy jelentős szenvedést, funkciókárosodást okoz. Fontos figyelni a környezetünket, szeretteinket is, sokan nem szívesen tárják fel a problémáikat, vagy szégyellnek orvoshoz fordulni. Terjedőben van az a szemlélet és gyakorlat, miszerint már a családorvosi vizitek kapcsán is kiszűrhetőek bizonyos esetek, így könnyebb a szakorvoshoz irányítás.

A depresszió elkülönítése más betegségektől

Fontos az elkülönítés a normál gyászfolyamattól: itt is hasonló tünetek lépnek fel, de nem tartanak tovább, mint 2 hónap, és az egyén belső világa nem változik, az önbecsülés nem vész el. Bizonyos testi betegségek is járhatnak depressziós tünetekkel, mint pl. a Parkinson-kór, a szellemi hanyatlások, rákos megbetegedések, illetve más pszichiátriai betegségek is, mint pl. a szkizofrénia, kényszerbetegség, alkohol és drogfogyasztás.

Szövődmények

A szövődmények közé tartozik a szociális és személyközi kapcsolatok romlása, amely akár a családok széteséséhez is vezethet, másodlagos alkohol és drogproblémák, illetve a legsúlyosabb, a befejezett öngyilkosság. A hangulatzavaros páciensek 25-50%-a kísérel meg élete folyamán legalább egy alkalommal öngyilkosságot, és 5-15%-uk fejezi be így az életét, mely megfelelő kezeléssel elkerülhető lenne!

Magyarországon a befejezett öngyilkosságok száma 1987 és 2002 között ugyan 40%-kal csökkent, de a depresszió a mai napig aluldiagnosztizált és alulkezelt kórkép. Súlyos szövődmények még a tartós munkaképtelenség, korai rokkantosítás. Kezeletlen depresszió esetén a társuló testi betegségek is súlyosabb lefolyást mutatnak, főleg a szív- és érrendszeri kórképek. 

skizofrénia

A nagy pszichiátriai kórképek közül a legtöbb mítosz és ellentmondás a skizofrénia köré szövődik. A betegségnek nem létezik egységes definíciója: a skizofrénia a pszichotikus betegségek egy csoportja (a pszichózis a realitásérzék részleges vagy teljes elvesztését jelenti), az elváltozások érintik a személyiség egészét, a gondolkodást és a magatartást. A tudat mindezek ellenére tiszta marad, és az intellektuális képességek is fennmaradnak. Részletesen a betegség kialakulásáról, a tünetekről és a kezelési lehetőségekről.

A betegség történeti háttere

A skizofrénia leírása szinte valamennyi kultúrában ismert, a jelenlegi elnevezés E. Bleulertől ered, aki a kognitív (gondolkodásbeli) folyamatok "széthasadására" helyezte a hangsúlyt, így innen származik a ma is sok félreértésre okot adó hasadásos elmezavar elnevezés. A "skizo" hasítást, a "phren" lelket jelent görögül. A gyakran emlegetett "többes személyiség" a többszörös (multiplex) személyiségzavarral könnyen összetéveszthető fogalom, és sok irodalmi mű (pl. Ötödik Sally, Éva három arca stb.) kiindulópontjaként szolgált, de nem azonos a skizofréniával!

Az átlagnépességnek körülbelül egy százaléka szenved ebben a betegségben (egész pontosan 0,85 százalék), tehát mintegy minden századik ember, és nincs eltérés a vallással vagy a társadalmi rétegződéssel kapcsolatban. A férfiak és a nők között hozzávetőleg egyforma a megoszlás. Nagy eltérések mutatkozhatnak ellenben a földrajzi elhelyezkedést illetően, például kiemelten magas a skizofrénia előfordulása Izlandon.

A betegség kialakulása

Kialakulásának pontos mechanizmusa sem ismert, genetikai és környezeti tényezőket valószínűsítenek, annak ellenére, hogy bizonyos biokémiai elváltozások bizonyítottak (a dopaminrendszer zavara) és agyi képalkotó vizsgálatokkal is találtak eltéréseket az agyban. Egyes (például a 3-as, az 5-ös, a 6-os, a 8-as, a 22-es) kromoszómákat is kapcsolatba hoztak a betegség kialakulásával, és jellemző a családi halmozódás is. Az egyik szülő betegsége esetén 13 százalék, mindkettő esetén 46 százalék a skizofrénia kialakulásának az esélye, de az esetek 80 százalékában egyik szülő sem szenved a betegségben. 

Az anya-gyerek kapcsolatok vizsgálatai szerint a pszichológiai tényezők közül háromnak lehet szerepe. Rizikófaktor a "túlvédő anya" és a "kettősen-kötő" is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a szülő egy időben két egymásnak ellentmondó üzenetet kommunikál a gyerek felé a nevelés kapcsán, például látszólag szóban elfogadja, magatartásában, viselkedésében ellenben elutasítja gyermekét. A harmadik bizonyított tényező a túlzott érzelmi megnyilvánulások és kritikák a szülő részéről. További kockázati tényezők még a terhesség alatti vírusos fertőzés, a szülés közben elszenvedett magzati oxigénhiányos állapot, az anya éhezése a terhesség első harmadában, az Rh-összeférhetetlenség, a terhesség alatti magas vérnyomás vagy vércukorprobléma, valamint a szülés közben fellépő komplikációk.

Skizofrén (bal oldal) és egészséges (jobb oldal) agyról készített három dimenziós kép. Pirossal láthatóak például a homloklebenyben jelentkező anatómiai eltérések. 

Ismeretlen okokból több skizofrén beteg születik télen vagy kora tavasszal. A skizofrénia gyakoribb az egyedülálló szülők gyermekeinél, alacsonyabb szociális státuszban, városi környezetben, bevándorlók között, illetve, ha az apa korosabb.

A skizofrénia tünetei

Jellemző tünetek a hallucinációk, a téveszmék, a szétesett beszéd és viselkedés, a hangulati üresség, az akaratnélküliség vagy a beszéd elsivárosodása. A hallucinációkat korábban a legjellegzetesebb sajátosságnak tekintették, bár ezek más zavarokban is felléphetnek, mint például alkoholos befolyásoltság, droghasználat vagy súlyos depresszió esetén. A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, ezek a hangok a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. Mindez a beteg számára teljesen valóságosnak tűnhet, de kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka". A látási hallucinációk ritkábbak, lehetnek fényfelvillanások, vagy összetett alaklátás, például állatok vagy emberek, mozgó képek, halottak vagy szellemek látása. Szaglási és ízlelési hallucinációk is előfordulhatnak, bár az előzőeknél sokkal ritkábban.

A téveszmék inkább a gondolkodás zavarai, olyan hiedelmek, amelyek valótlanok, de a páciens erről nem meggyőzhető. Ez megnyilvánulhat kóros szervérzések formájában, például hogy az agyát kicserélték vagy a zsigerei átrendeződtek, de lehetnek vallási tartalmúak, például különös messianisztikus vallási küldetéstudat, vagy üldöztetés-tartalmak, amikor a páciens azt hiszi, hogy követik vagy lehallgatják a telefonját. Gyakori a házastárs hűtlenségével kapcsolatos téveszme (Othello-szindróma), amely sokszor társul alkoholizmussal. Előfordulhatnak még bűnösségi vagy nagyzásos tartalmak is, mint befolyásos barátok, megalomán világmegváltó tervek. A skizofréniával rokon paranoid kórképek egy különleges válfaja a de Clerambault-szindróma, amikor a páciens meggyőződése, hogy egy híres vagy tekintélyes személy imádja őt.

Érdekes tünetek még a Fregoli- és a Capgras-szindróma. Az előbbi esetében a páciens azt hiszi, hogy egy általa ismert személyt egy ismeretlen helyettesít, az utóbbinál ismeretlen személyben lát ismerőst. Nem ritka az sem, hogy a páciens úgy érzi, gondolatokat ültetnek a fejébe vagy vonnak el onnan, vagy a saját gondolata hangossá válik, illetve hogy külső erők befolyása alatt áll, például sugarazzák, röntgenezik, vagy radarozzák, vagy elrabolták az ufók. Még az is előfordul, hogy a sugarazás elleni védekezés gyanánt lefóliázza a lakását.

A klinikai képet erősen befolyásolhatja a páciens képzettsége és kultúrköre. Bizonyos tüneteket - például a szellemek látását - másképpen értelmezzük egy olyan páciensnél, akinek kultúrkörében a babonás elemek elfogadottabbak, mint az átlagpopulációban.

Több ízben az első szembeszökő tünet a beteg bizarr megjelenése vagy viselkedése, illetve szokatlan szociális magatartása (szexuális kritikátlanság). Sokszor már a betegség megjelenése előtt felbukkannak bizonyos furcsa személyiségjegyek, például a paranoid beállítódás vagy az érzelmek sivársága, olykor teljes hiánya.

Csoportok

A legújabb osztályozási rend szerint a kórképnek öt altípusa ismert: a paranoid, a dezorganizált (szétesett), a kataton (testi és lelki megmerevedés), a nem differenciált és a visszamaradó skizofrénia, de ez a rendszerezés inkább leíró jellegű, és a csoportok között sok az átfedés.

A tünetek bármely életkorban kialakulhatnak, legjellemzőbben 20 és 35 éves kor között; férfiaknál inkább a korai húszas években, nőknél valamivel később.

A betegség lefolyása és a diagnózis felállítása

A betegség lefolyását tekintve három szakaszra bontható: bevezető szakasz (jellemzője a visszahúzódás és a teljesítménycsökkenés), aktív fázis, valamint a maradványtünetek szakasza.

Az esetek 22 százalékában csupán egyetlen epizód fordul elő. Ilyenkor többnyire nem következik be tartós személyiségkárosodás, viszont néhány epizód után (ilyen az esetek 35 százaléka) valamiféle károsodás már megfigyelhető. Ismétlődő epizódok esetén 8 százalékban fordul elő, hogy már az első után károsodik a személyiség, és 35 százalékos az előfordulása annak, hogy a károsodás minden epizód után nő, s a folyamat visszafordíthatatlanná válik.

A nők tünetmentessé válásának esélyei jobbak, mint a férfiaké. Kedvezőbb kimenetelre számíthatnak azok, akiknél viszonylag későn jelentkezik a betegség (minél később, annál nagyobb a gyógyulás esélye); akiknél volt valamilyen kiváltó életesemény; akik állapotukat reálisan fel tudják mérni és hajlandóak együttműködni az orvossal; akik betegségük megjelenése előtt stabil személyiségszerkezettel rendelkeztek; illetve akik házasságban vagy családban élnek.

A pontos diagnózist pszichiáter szakorvos állapíthatja meg részletes kikérdezés és a klinikai kép alapján. Fontos információval szolgálhat a környezet, a családtagok megkérdezése is. Ki kell zárni minden olyan állapotot, amely utánozhatja a betegség tüneteit, mint például a hangulati zavarok speciális esetei, idegrendszeri/neurológiai problémák (agytumor, agyvérzés), koponyasérülés, epilepszia, mérgezések, drog vagy alkohol által befolyásolt tudati zavarok, illetve az olyan tüneteket előidéző jelenségeket, amelyek az általános fizikai-testi állapot következményei, mint például a vitaminhiány vagy a különféle gyulladások. Jogi szempontból is nélkülözhetetlen a pontos diagnózis, többek között a leszázalékolás vagy az esetleges gyámság alá helyezés miatt.

A viselkedésbeli eltéréseket rendszerint a család vagy a háziorvos szokta felfedezni - ritkább, hogy a beteg maga kér orvosi segítséget. Ha a beteg viselkedésében szembeszökőek a változások, a környezet könnyebben felismeri a betegséget. Mindenesetre arra feltétlenül fel kell figyelni, ha az illető visszahúzódóvá válik, érzelmi élete elsivárodik, nem folytatja korábbi tevékenységeit. Bizonytalan esetekben - főleg olyankor, amikor a beteg még rendelkezik némi realitásérzékkel és a "jó benyomás" keltése érdekében korrigálja a pszichotikus tüneteket - célzott pszichológiai tesztvizsgálatok segítik az orvos munkáját.

A betegség kezelése

Igen nehéz kezelésbe vonni azokat a betegeket, akik nem hajlandóak az együttműködésre. Ez rendkívüli módon megnehezíti mind a beteg, mind a családja életét, különösen ha arra gondolunk, milyen előítélettel viseltetik a társadalom a skizofréniásokkal szemben. A kezelés történhet kórházi körülmények között, vagy szakrendelőben, lehetőség szerint havi orvos-beteg találkozás keretében. Indokolt esetben a gondozásba vétel is szóba jöhet, főleg idős vagy egyedül élő, együttműködésre képtelen beteg esetében. Ilyenkor a szakrendelő gondozónője - veszélyeztető állapot esetén pedig a kezelőorvos is -otthonában keresi fel a beteget.

Szövődmények

A kezeletlen skizofrénia, illetve pszichotikus állapotok hosszú távon rontják a gondolkodásbeli funkciókat, alkohol- és drogproblémákhoz vezetnek, növelik az öngyilkosság előfordulását. Skizofréniások között nagyon magas (10 százalék körüli) a befejezett öngyilkosságot elkövetők aránya. Emberölés és más erőszakos cselekedetek elkövetése terén azonban - a közhiedelemmel ellentétben - a skizofrének aránya nem haladja meg a lakossági átlagot. Megdöbbentő módon az öngyilkosságot elkövetőknél nemcsak a depressziós tünetek jelentenek kockázati tényezőt, hanem a fiatal kor és a magas iskolai végzettség is.

Megelőzés

Biztos megelőzési mód egyelőre még nem ismert, egyedül a drogok elkerülése, ugyanis a kábítószerek rendszeres vagy akár egyszeri használata is kiválthat az arra érzékeny személyeknél olyan hallucinációkat, téveszméket vagy szorongást, amelyek esetenként a betegség kialakulásához vezethetnek. Időnként a szer elhagyása után is "bevillanhatnak" a korábbi pszichotikus élmények (ez a drog-szlengből ismert "flashback" jelenség). Itt főleg a hallucinogén szerek - például a kaleidoszkópszerű látomásokat okozó LSD - a legveszélyesebbek, bár az ismertebb diszkódrogok vagy a marihuána ugyancsak okozhatnak a rémálomszerű utazásra hasonlító élményeket ("bad trip").

Nehezen eldönthető és sok jelenlegi kutatás tárgyát képező kérdés, hogy ezekben az esetekben kizárólag a drog provokálta-e a tüneteket, vagy csak előbbre hozta a már lappangó betegség kezdetét. Bárhogyan is van, a kábítószerek veszélyessége így is, úgy is nyilvánvaló (a marihuánafogyasztás és a skizofrénia kialakulásának esetleges kapcsolatáról lásd korábbi cikkünket: Az eddigi legalaposabb vizsgálat a kannabiszfogyasztás egészségügyi hatásairól).

Gyógyszeres terápiák

Bár a kezelés alapját a gyógyszeres terápiák képezik, sajnos gyakran nem kerülhető el a kórházi beutalás. A sokat vitatott elektrokonvulzív kezelés (az "elektrosokk") ma már nagyrészt háttérbe szorult. A legbiztatóbb eredmények akkor születnek, ha a rendszeres gyógyszerszedés mellett a pszichoterápia (lelki gyógyítás beszélgetéssel) is a kezelés részét képezi. Ez egyéni vagy csoportterápia formájában történik, és ha mód van rá, a családot is bevonják.

A gyógyszeres kezelésben nélkülözhetetlen az antipszichotikumok (pszichózis elleni gyógyszerek) szerepe. A terápiás cél a tünetek (hallucinációk, téveszmék, gondolkodásbeli zavarok) megszüntetése és egy esetleges újabb epizód kivédése. A korábbi, úgynevezett első generációs antipszichotikumok erőteljes mellékhatásai megnehezítették a kezelést. Ilyen volt az akut disztónia, az izomtónus hirtelen fellépő rendellenessége, a nyak vagy a felső vállöv izomgörcse, esetleg a nyelv vagy az arcizmok fájdalmas összehúzódása. Bizonyos szerek folyamatos mozgáskényszert, "toporgást" (ún. akatíziát) okoztak, ami különösen kedvezőtlenül befolyásolja az együttműködést. A szerek mellékhatásai sokszor egy életre megbélyegezték a pácienst. Ez történt azoknál, akik ún. tardív diszkinéziában szenvedtek: ez az arc és a végtagok akaratlan mozgása, amelyet a beteg nem képes kontrollálni. A legritkább, de egyben a legveszélyesebb mellékhatás az ún. neuroleptikus malignus szindróma. Ez a magas lázzal, izommerevséggel, tudatzavarral járó állapot minden esetben intenzív osztályon történő kezelést igényel. Bizonyos szerek kóros fehérvérsejtszám-csökkenést is okozhatnak.

Az újabb, második generációs szerek mellékhatásai már nem számottevőek, a betegek számára lényegesen jobban tolerálhatóak, ezenkívül kedvezőbben hatnak a gondolkodási funkciókra is. A gyógyszerek tabletta formájában szedhetők, az akut szakaszban pedig injekció formájában is beadhatók. A nem kellően együttműködő betegek részére ún. depot-injekciók is rendelkezésre állnak, ezek a farizomba adva 2-4 hét alatt folyamatosan szívódnak fel. A gyógyszereket folyamatosan lehet szedni, nem alakul ki hozzászokás, de mivel elhagyásuk a tünetek fellángolásához vezethet, néhány kivételtől eltekintve szedésük állandóan szükséges.

A pszichiátriai beteget, amikor a kórházi osztályról visszakerül az otthonába, a pszichiátriai szakrendelő (ideggondozó) kontrollálja. Szerencsés esetben rehabilitációra, vagyis gyógyító foglalkoztatásra is sor kerül, még ideálisabb esetben bevonják egy önsegítő csoportba és védett munkahelyet keresnek a számára; ezek a lehetőségek hazánkban sajnos még meglehetősen korlátozottak.

Öngyilkosság

Az öngyilkosság - más néven a meghívott halál - tipikusan humán jelenség, és az emberi lét egyik legtragikusabb eseményének számít, amely minden korban és minden kultúrában ismert volt. Az előfordulási gyakoriság Európában és Észak-Amerikában nagyobb, Dél-Amerikában és Ázsiában kisebb, a legritkább pedig az arab világban. Pszichiáter szakértőnk összeállítása az öngyilkosságok okairól és a megelőzés lehetőségeiről.

Az öngyilkosság előfordulása, okai

A mai nézetek szerint a befejezett öngyilkosságok kétharmadának hátterében kezeletlen depresszió áll. Ezt követi a sorban az alkohol- vagy drogfüggőség, a különféle krízishelyzetek, a skizofrénia, a személyiségzavarok és a daganatos betegségek. A befejezett öngyilkosság a világon mindenhol gyakoribb a férfiak körében, az öngyilkossági kísérletek viszont a nőknél vannak többségben. Általában a férfiak inkább választanak drasztikusabb módszert, mint például akasztást, lőfegyver használatát vagy a magasból leugrást.

A befejezett öngyilkosság tavasszal gyakoribb (bár ősszel is van egy második csúcs), a hét első felében (főleg hétfőn, ellentétben a gyilkosságokkal, amelyeket főleg pénteken vagy szombaton követik el), a nap első felében, nőknél pedig a menstruációt megelőző napokban. Szintén nagy az előfordulás a nagy gazdasági válságok idején, és tipikusan alacsony a háborúk alkalmával.

Sok fejlett ország is előkelő helyet foglal el a gyakorisági sorrendben, például Ausztria vagy Belgium, az öngyilkossági statisztikák alakulásának szempontjából tehát nem csak a gazdasági-szociális helyzet számít. A vallás és a tradicionális értékrend is fontos az adott ország esetében, így például az öngyilkosság jóval ritkább ott, ahol tiltják az alkoholfogyasztást. A mediterrán országokban általában kevesebb ember választja a meghívott halált, különösen azokon a helyeken, ahol nagy arányban vannak jelen gyakorló katolikusok. Általában igaz, hogy a vallást tekintve a katolikusok és a mohamedánok sokkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a protestánsok. A házasembereknél szintén ritkábban fordul elő öngyilkosság, mint az egyedül élőknél. Nem tisztázott a társadalmi osztály öngyilkossági gyakoriságra gyakorolt hatása, de egyes tanulmányok rámutattak arra, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb társadalmi rétegekben magasabb ez az arány.

Az öngyilkosság mindezek mellett családi halmozódást is mutat, amiben részben a tanult magatartásmódnak, részben pedig az öröklött tényezőknek van komoly szerepe. Az agyi ingerületátvivő anyagok (főleg a lecsökkent szerotoninkoncentráció) szerepét erősíti az a tény, miszerint az öngyilkosság következtében meghaltak agyában magasabb koncentrációban található meg a szerotonin egy bizonyos bomlásterméke.

A "csak" öngyilkossági kísérlet nem jelenti a szándék komolytalanságát, és az sem igaz, hogy aki beszél az öngyilkosságról, az úgysem teszi meg, hiszen a befejezett öngyilkosságot elkövetők között a kórelőzményben gyakran szerepel korábbi öngyilkossági kísérlet. Ennek ellenére egymástól jól elkülöníthető a két magatartásmód, vagyis aki valóban eltökélt, az magányosan hajtja végre tettét, megelőzve ezzel a "rajtakapást", drasztikusabb módszert választ, előre megfontoltan készül rá, míg a másik csoport (inkább nők) hirtelen ötlettől vezérelve (például szerelmi bánat miatt) kísérlik meg az öngyilkosságot, és általában csekély hatásfokú módszert (kis mennyiségű gyógyszert bevétele) választanak, majd azonnal segítséget kérnek.

A történeti adatokat tekintve Durkheim francia szociológus az egoista, az altruista és az anómiás öngyilkossági formákat különítette el. Az egoista forma izolálódik a társadalomtól, és végül ez vezet a halálához; az altruista egyén valamilyen "társadalmi cél" érdekében áldozza fel magát, mint amilyen az öngyilkos merénylet vagy az éhségsztrájk. Az anómiás típus pedig az úgynevezett konfliktushátterű öngyilkosságnak feleltethető meg.

Speciális és nagyon ritka a kiterjesztett öngyilkosság esete, amikor az öngyilkosságot elkövetni szándékozó egyén hozzá közel álló személyt vagy személyeket is bevon a cselekménybe, többnyire azok tudta és beleegyezése nélkül. Ezt többnyire nők követik el, és a saját gyermeküket "viszik magukkal a halálba". Ez nem azonos a kettős vagy többes öngyilkossággal, amikor minden résztvevő "beleegyezik" a cselekménybe. A kiterjesztett öngyilkosság esetén a motiváció többnyire az, hogy valaki szánalomból viszi a gyereket magával - például súlyos egzisztenciális okokból - vagy felmerülhet a bosszú szerepe is, a "szeretett lény elvitelével", többnyire házassági vagy párkapcsolati konfliktus kapcsán.

Statisztikai adatok az öngyilkosságról

Az Európai Unió statisztikai adatai szerint 1994-ben Magyarországon az éves, mindkét nemre összesített halálozási arány százezer lakosra vonatkoztatva 33,5 volt (férfiak:56,1; nők: 14,6). 2005-re viszont a gyógyszeres terápiák fejlődésének köszönhetően ez 23,2-re csökkent (férfiak 40,0; nők: 9,2). A gyakoriság egy adott országon belül is mutathat eltéréseket, így például Magyarországon a keleti, délkeleti megyékben az öngyilkossági halálozás 2-3-szorosa a nyugati régiónak.

Megelőzési lehetőségek

A rizikófaktorok közül a legjelentősebb valamilyen hangulatzavar jelenléte, korábbi öngyilkossági kísérlet a kórelőzményben, hasonló kísérlet valamely családtagnál (vérrokonnál), súlyos életesemények, mint például munkanélküliség vagy izoláció, illetve bizonyos életszakaszok, mint a serdülőkorú fiú vagy idősebb nő. Ennek megfelelően védő tényezők is vannak, mint a jó szociális és családi háttér, a terhesség, a szülést követő első év, a nagyobb gyerekszám a családban, valamint a gyakorló vallásosság.

A megelőzés módszerei gyakorlatilag azonosak a depresszió kezelésével, illetve megelőzősével: kiemelt szerep jut a lelkisegély-telefonszolgálatoknak, a médiában és a népszerűsítő könyvekben történő egészségügyi felvilágosításnak és néhány kiemelt területen dolgozóknak, mint a tanárok, a lelkészek, a katonatisztek vagy a laikus segítők.

Az öngyilkosságot megelőzően a betegek körülbelül kétharmada kommunikálja szándékát valamilyen formában a környezete felé, de ezek általában nem direkt utalások. Érdekes jelenség, hogy a híres emberek öngyilkosságának nyilvánosságra hozatala erős szuggesztív hatással bír az arra érzékeny személyekre (főleg a depressziósoknál) és ilyenkor átmenetileg megszaporodik az azonos módszerrel elkövetett öngyilkosságok száma (ez az ún. Werther-jelenség).

A "cry for help" (segélykiáltás) jelenség lényege, hogy az öngyilkosságra készülő személy valamilyen formában kommunikálja a környezete felé a szándékát, például gyógyszereket gyűjtöget, végrendelkezik, fegyvert vásárol, búcsúlevelet ír. Ha ebben a fázisban a környezet nem tudja megállítani a folyamatot, akkor előáll a preszuicidális (az öngyilkosságot közvetlenül megelőző) szindróma, amikor a gondolkodás és a magatartás beszűkül, az addig elfojtott agresszió önmaga ellen fordul, végül megjelennek az öngyilkossági fantáziák, például az elkövetés módjával vagy a személy halálát követő eseményekkel kapcsolatban. Fontos tény, hogy az öngyilkosok többsége nem meghalni akar, hanem másképp élni!

Nagy a felelőssége az észlelő orvosnak, aki többnyire pszichiáter vagy a háziorvos: nekik lehetőség szerint fel kell mérniük az öngyilkosság veszélyét, és erről tájékoztatniuk kell a hozzátartozókat is. A fő cél kezdetben az azonnali veszély elhárítása, gyógyszerek bevétele esetén a beteg méregtelenítése, stabilizálása, majd pszichiátriai gondozásba vétele. Ilyen esetben a kórházba utalás az egyetlen ésszerű út, amikor az orvos gondoskodhat a páciens biztonságáról. A továbbiakban a gondozás során is fontos a pszichiáter részéről a figyelem, például a gyakori, kismennyiségű gyógyszerfelírás (lehetőleg olyan típusú szeré, amivel kapcsolatban kisebb a túladagolás veszélye). 

fóbia és szorongás

A szorongásos zavarok világszerte a leggyakoribb mentális problémák közé tartoznak, és látszólagos ártalmatlanságuk ellenére is a legtöbb szenvedést okozzák. Történetileg már Hippokratész is megemlékezett a szorongásos zavarokról, és érdekes módon a kezelésükre akkoriban a higított bort ajánlotta. Cikkünkben a szorongásos zavarok témakör alatt tárgyaljuk a pánikzavart, az agorafóbiát (piactériszony), a szociális és az egyszerű (specifikus) fóbiákat, valamint a generalizált szorongást.

A szorongásos zavarok tünetei

Pánikzavar
A pánik szó a görög Pán pásztoristen nevéből ered: az ő hangja váltja ki a "páni félelmet", mely bár ijesztő, de valójában ártalmatlan. Maga a pánikroham lényegében egy időben jól elhatárolható intenzív szorongásos állapot, melynek többnyire határozott kezdete és vége van, és körülbelül 10-30 perces lefolyást mutat. A diagnosztikus kritériumok értelmében az alábbi tünetekből legalább négynek kell jelen lennie:

• heves szívdobogásérzés,
• remegés vagy reszketés,
• izzadás,
• fulladásérzés vagy légszomj,
• torokgombóc érzése,
• mellkasi fájdalom,
• szédülés vagy bizonytalanságérzés,
• hányinger vagy bármilyen hasi diszkomfortérzés,
• hidegrázás vagy hevülés (kipirulás),
• derealizáció (a külvilág eltávolodásának az érzése),
• deperszonalizáció (az éntudat átmeneti megváltozott érzése),
• félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől.

A tüneteket az érintett szervi megjelenése szerint is csoportosíthatjuk, feji, mellkasi vagy hasi "pánik" elnevezés formájában.

Egy pánikroham jelentkezése önmagában még nem jelenti azt, hogy az illető pánikbeteg, mert ehhez egyéb kritériumoknak is teljesülnie kell: ezek közé tartozik például a rohamok rendszeres ismétlődése, a fellépésüket megelőző előrevetített szorongás, illetve annak a kizárása, hogy nem valamely testi betegség részjelensége e maga a rosszullét (a pánikbetegségről részletesebben Dr. Ágoston Gabriella tanulmányában olvashatnak).

Agorafóbia

Az agorafóbia (piactériszony) gyakori kísérőjelensége a pánikrohamnak, de önmagában is előfordulhat. Lényege, hogy az illető intenzív félelemmel, szorongással él meg minden olyan helyzetet, ahonnan nem tud elmenekülni, vagy egy esetleges rosszullét esetén nincsen kéznél azonnal segítség. Ilyen helyzet lehet például a tömegközlekedési eszközökön vagy ritkábban az autóban való utazás, sorbanállás, nyílt téren való közlekedés gyalogosan, moziban vagy színházban a sor közepén ülés, valamint a bevásárlóközpontokban való tartózkodás. A beteg ezeket a helyzeteket kerüli, vagy csak erős szenvedés árán tudja kivitelezni. Egy kísérő jelenléte sokszor enyhíthet a panaszokon.

Szociális fóbia

A szociális fóbia (emberfóbia) fő tünete az állandó és ismétlődő félelem az olyan helyzetektől, ahol a páciens más emberek figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve, például étteremben való étkezés, nyilvános illemhely használata, szereplés, vagy aláírás mások előtt. Az ilyen társas helyzetek azonnali - szituatív - pánikrohamokat provokálnak. A páciens tisztában van félelmei eltúlzott voltával, de ezt befolyásolni nem képes. Mindez nem azonos egy egészséges "lámpalázzal", amikor a mérsékelt szorongás akár javíthatja is a teljesítményt. A páciens tehát többnyire elkerülő magatartással reagál.

Egyszerű fóbiák

A specifikus (egyszerű) fóbiák lényege egy állandó, ismétlődő félelem egy konkrét tárgytól vagy helyzettől, mely azonnali pánikrohamot vagy intenzív szorongást provokál. Ezek lehetnek állatok (például az ismert arachnofóbia, azaz a póktól való iszony, de mindez lehet lovaktól, madaraktól, kígyóktól vagy rovaroktól is) természeti jelenségek (vihar, mennydörgés, víz), a vér látványa, illetve hidak, liftek, alagutak és repülőgépek használata (klausztrofóbia).

További információk a szorongásos zavarokról és feloldásuk lehetőségeiről: A szorongás feloldása három lépésben.

Generalizált szorongás

A generalizált szorongás elnevezésű tünetcsoport jellemzője a 6 hónapon át tartó, állandó jellegű kínzó szorongás, aggódás az élet számos területén, például a nyugtalanság, a fáradékonyság, a koncentrálási képtelenség, az ingerlékenység, az izomfeszülés vagy az alvászavar. Bár a szorongás intenzitásában nem éri el a pánikzavar szintjét, de jelentős életminőség-romlást okozhat (részletesebben: Mi a generalizált szorongás?).

A szorongásos zavarok előfordulása

A pánikbetegekkel kapcsolatban általában igaz a fokozottabb önmegfigyelés és a testi érzetek túlértékelése. A pánikzavar előfordulási gyakorisága 2,5-3,5%, a nemek közötti megoszlás pedig két-háromszor gyakoribb a nők javára. A pánik tüneteinek első jelentkezése rendszerint a korai húszas évekre esik, és nem mutat szoros összefüggést semmilyen szociális státusszal. Az agorafóbia előfordulási gyakorisága 4-6 %, és szintén gyakoribb a nők körében. A szociális fóbia előfordulási gyakorisága kb. 3-8 %, a specifikus fóbiáké 6-11%.

A zavarok okai

A szorongásos zavarok kialakulásának háttere csak részben tisztázott: ebben genetikai, biológiai (agyi hírvivő molekulák, stresszhormonok), pszichológiai és környezeti (életesemények) tényezőknek tulajdonítanak szerepet. Az előfordulási gyakoriság ötször nagyobb a pánikbetegek rokonai között. Bizonyos kémiai szerekkel (koffein, laktát, yohimbin) is provokálható a rosszullét, egészséges egyéneken is, de a pánikra hajlamos egyének ezekre a szerekre nagyságrendekkel érzékenyebbek. Érdekes megfigyelés, hogy a pánikbetegség tünetei gyakran spontán javulást mutatnak az élet negyedik ötödik évtizedére.

A pszichológiai okok között szerepel a gyermekkori szeparációs szorongás, illetve később a párkapcsolatokban megjelenő függőségi igény (dependecia-szükséglet) is.

Kezelésük

A pánikbetegség kezelése - a legtöbb pszichiátriai betegség kezeléséhez hasonlóan - összetett: gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együtt. Így az esetek 70-80%-ában jelentős javulás vagy tünetmentesség érhető el. A gyógyszerek közül a hangulatjavító (antidepresszáns) és a nyugtató (anxioliticus) szereknek van szerepe. A legeredményesebb pszichoterápiás kezelést eddig a kombinált kognitív és viselkedésterápiás módszerekkel érték el. A kezelésbe vétel általában nem okoz problémát, a páciensek - jelentős mértékű szenvedésük hatására -általában maguk keresnek háziorvost vagy pszichiátert. (A zavarok kezeléséről részletesebben lásd a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika munkatársainak tanulmányait: A fóbiák diagnosztikája és terápiája, A pánik szindróma és a szociális fóbia kognitív-viselkedésterápiája).

Mitől kell elkülöníteni a szorongásos zavarokat és a fóbiákat?

Az eddig felsorolt kórképeket fontos elkülöníteni az olyan súlyos testi betegségektől, mint a szívinfarktus, a magasvérnyomás, az asztma, az ingadozó vércukorszint (főleg a vércukoresés járhat szorongással), a pajzsmirigybetegségek és egy ritka mellékvesetumor. Hasonlóságot mutathatnak még az alkoholelvonás bevezető tünetei, a koffeinmérgezés és esetenként a kokain vagy marihuána használata ("bad trip"). (A cikkben említett szorongásos zavarok háziorvosi alapellátásban történő felismeréséről a következő tanulmányban olvashat: Pszichés zavarok felismerése az alapellátásban).

Szövődmények

A pánikbetegség szövődményei közé tartozik az életminőség-csökkenés, illetve szélsőséges esetben a súlyos izoláció. Kezeletlen esetben nő az alkoholfüggőség, a másodlagos depresszió és az öngyilkosság veszélye is. 

Demencia, Alzheimer-kór

A demencia a memória, az ítéletalkotás, a tanulási képességek és a figyelem zavarával járó, folyamatosan romló állapot, egyfajta szellemi leépülés. Bármely életkorban előfordulhat, de a leggyakoribb 65 éves kor felett. Ebben az életkorban az előfordulási gyakoriság világszerte - így hazánkban is - a teljes népességet tekintve 10%, míg 65 éves kor alatt mindez csak 1%. A demenciák körülbelül felében az Alzheimer-típusú, a másik felében pedig ér eredetű demenciákról beszélhetünk, kis hányadukban viszont ritkább testi betegségek állnak a tünetek hátterében.

A demencia előfordulása

Nők esetében az Alzheimer-forma, férfiaknál az ér eredetű problémákból fakadó demenciák a gyakoribbak. A magasabb iskolai végzettségűek körében ritkább az előfordulás, az első fokú rokonok között viszont négyszer gyakoribb. Hajlamosító tényező még a koponyatrauma, ami megduplázza az előfordulás esélyét. Az aktív dohányzás érdekes módon csökkenti az Alzheimer-típusú demencia kockázatát, az ér eredetűét ellenben növeli. Ez utóbbival kapcsolatban kockázati tényező az elhízás, a magasvérnyomás, a cukorbetegség, az alkoholizmus és a korábbi szélütés is.

A betegség kialakulása
Az Alzheimer-demenciát az évszázad betegségének is nevezik; egy ritkább fiatalkori, és egy gyakoribb idős kori formája ismeretes. 1-2 éves lappangó kezdet, és folyamatosan előrehaladó romló állapot jellemzi, általában 7-10 éves betegségtartalommal. A kórképpel járó személyiségváltozás többnyire érzelmi visszahúzódásban, a kritikai készség csökkenésében mutatkozik meg, később beszéd és számolási zavarok, depressziós és paranoid tünetek jelenthetnek meg. A súlyos formában (időszakban) ágyhoz kötöttség és inkontinencia léphet fel.

Ritka demenciaforma a koponyasérülés következtében fellépő amnézia, amely néhány órától akár évekig is terjedhet: a sérültek többnyire a baleset körülményire nem emlékeznek. Epilepsziás rohamokat követően is felléphetnek memóriazavarok, de ezek rendszerint spontán, gyorsan rendeződnek.

A demencia súlyossága lehet enyhe fokú, amikor az önellátás képessége megtartott, a személyi higiéné és az ítéletalkotás is megfelelő. A középsúlyos formában az önálló életvitel nehézkes és külső segítséget is igényel, de az állandó 24 órás felügyelet ekkor még nélkülözhető. A súlyos formában a betegek többek között az elkóborlás veszélye miatt is állandó felügyeletet igényelnek.

Okai

A demenciák kórokai a cukorbetegség szövődményeitől a lassú vírusfertőzéseken (a kergemarhakórhoz hasonlóan), az öröklött génhibákon és az érelmeszesedésen át sokfélék lehetnek. Az Alzheimer-demencia kóroka ismeretlen, de a patológiai, szövettani vizsgálatok szerint jellemző egyfajta típusos idegsejtkárosodás.

A demencia legjelentősebb kockázati tényezője az életkor. Bizonyított tény, miszerint a rendszeres "agytorna" csökkenti a kialakulását. Fontos a prevenció szerepe, hiszen a magasabb iskolázottság védő tényező, tehát az élethosszig tartó tanulás, a stimuláló szociális környezet, de akár a rendszeres keresztrejtvényfejtés is az aggkori szellemi hanyatlás elodázását szolgálja. Az életmódbeli változások (magasvérnyomás, elhízás, dohányzás kerülése) is csökkentik a rizikót.

Tünetek

Jellemző tünet a memóriazavar, vagyis nehezítetté válik az új ismeretek megtanulása és a régiek felidézése. Ehhez társul a nyelvi kifejezés, az egyszerű és összetett cselekvések kivitelezésének, valamint a tárgyak felismerésének zavara annak ellenére, hogy a beidegzés megtartott. Figyelemfelkeltő jelek lehetnek az alábbiak: a spontán beszéd vagy fogalmazás nehézkes volta, a szóismétlés vagy céltalanul ismétlődő cselekedetek, a koncentrálási zavarok, a figyelem gyors kifáradása és a korábbi személyiségjegyek markáns megváltozása (egyes esetekben a már kritikátlan cselekedetek végrehajtásáig fajulóan is).

Felismerés

A demencia kivizsgálásának a részletes klinikai betegvizsgálaton kívül ki kell térnie a hozzátartozók kikérdezésére és a korábbi egészségügyi dokumentumok áttekintésére. Fontos a rövid és a hosszú távú memória károsodásának feltárása, a napi ritmus felmérése és annak az eldöntése, hogy a beteg mennyire önellátó. Célzott vizsgálatokkal kimutatható az is, hogy a páciens pontatlanul számol, vagy a kéz ujjait nem tudja jól megnevezni. Egy egyszerű tájékozódó gyorsteszt segítségével hamar kideríthető, hogy a páciens térben, időben mennyire tájékozott, a szavak utánmondása és felidézési képessége pedig mennyire megtartott. Ezek a tesztek arra is alkalmasak, hogy az évek során romló állapotot nyomonkövessék.

A kivizsgálás minimum kritériuma az agyi képalkotó vizsgálat, mely az esetek nagy részében a koponya CT vizsgálatából áll. Ezzel kizárhatóak olyan elváltozások, mint az agytumor, vagy az agyvérzések különféle formái. A kötelező kivizsgálás része még az általános állapot felmérése és a részletes laborvizsgálat is.

A demencia kezelése

A demens betegek ellátása az enyhe és középsúlyos esetekben a beteg saját életterében történik. Ennek megfelelően a kezelésében elsődleges szerepe van a hozzátartozók felvilágosításának. Középsúlyos esetekben is fel kell hívni a figyelmet az esetleges elkóborlás veszélyére, illetve a gondnokság alá helyezés szükségességére.

Előrehaladott esetekben, amikor magatartászavar, depresszió, esetleg téveszmék, céltalan pakolás, éjszakai zavartság lép fel, már gyógyszeres beavatkozás is szükséges. Esetenként olyan gyógyszeres kezelés is felmerülhet, amely a folyamat előrehaladását lassítja, bár annak okát nem szünteti meg. Ezen szereket a magas áruk és korlátozott hozzáférésük miatt kizárólag Demencia Centrumokban dolgozó pszichiáter vagy neurológus szakorvos rendelheti. Ezen túl kedvező a tapasztalat a különféle agyi keringésjavító szerekkel, az általános állapotjavító E-vitaminnal és a ginkgo biloba készítményekkel kapcsolatban.

A kezelés alappillére mindezek mellett az ápolás: ehhez a háziorvoson keresztül a házi ápolási szolgálat is nyújthat segítséget. Veszélyeztető állapot esetén kórházi (pszichiátriai) beutalás is felmerül.

Az Alzheimer-kór legújabb gyógymódjáról és a demencia-ellátás magyarországi helyzetéről korábbi cikkünkből tudhat meg többet.

Mely betegségektől fontos elkülöníteni a demenciákat?

Fontos az egyéb demenciaformák kizárása, melyek egyéb terápiás eljárásokkal jól megközelíthetőek és visszafordíthatóak. Ilyenek a különféle gyógyszermérgezések vagy gyógyszermellékhatások, a különféle pszichiátriai kórképekben felmerülő memóriazavarok (pszeudodemenciák), egyes anyagcsere-betegségek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigyproblémák) a koponyatraumák, a tumorok vagy az agyhártyagyulladás. A pszeudodemenciák többnyire a depresszió részjelenségeként lépnek fel, és a hangulat javulásával párhuzamosan javulnak, tehát visszafordíthatóak és kezelhetőek.

A szellemi hanyatlás szövődményei lehetnek a különféle pszichiátriai kórképek, mint a depresszió, a pszichózis (a realitásérzék teljes hiánya), különféle magatartászavarok, felborult alvás-ébrenlét ciklus, illetve az ebből fakadó testi szövődmények, mint a kiszáradás, elesések és következményes csonttörések (combnyaktörés), illetve a fertőzések (tüdőgyulladás). Gyakori szövődmény még az ápolást végző hozzátartozó "kiégése", súlyos kimerülése is. 

A szellemi frissesség megtartása
Az újabb vizsgálatok tanúsága szerint a mentális hanyatlásra, illetve a demencia tüneteinek korai kialakulására jóval kisebb az esély azon tanultabb emberek esetében, akik változatos, fokozottabb problémamegoldó képességet igénylő munkát végeznek, és idősebb korukban is aktívak maradnak mind szellemileg, mind pedig fizikailag. Velük szemben a monoton, kevesebb szellemi tevékenységgel járó foglalkozást választók, illetőleg a kevésbé képzettek nagyobb valószínűséggel szenvednek később a mentális leépülés tüneteitől. Ennek érdekében választhatjuk akár a keresztrejtvényfejtést, akár a szójátékokat, vagy a sakkot, de az olvasás is kitűnő szellemi karbantartója az agynak.

A fizikai aktivitás megőrzése

Mindamellett, hogy az egészséges életvitelnek és a betegségek elkerülésének a testmozgás az egyik alappillére, az is tény, hogy nem csupán testi, hanem szellemi erőnlétünket is nagymértékben megnöveli: ennek oka, hogy a mozgás következtében fokozódó véráramlás megóv az oxigénhiányos állapottól. Ehhez már egy könnyű séta is elegendő lehet napi rendszerességgel, de a fokozottabb erőkifejtést igénylő feladatok még hatékonyabbak. Különösen jótékonyak azok a mozgásformák, amelyek nem csupán testünket, hanem agyunkat is megdolgoztatják. Legyen szó egy új tánc elsajátításáról, vagy akár golfozásról, biztosak lehetünk benne: nem csupán izmaink, hanem elménk is dolgozik.

Egészséges, kiegyensúlyozott étrend

Az aktív szellemi tevékenység mellett mindenképpen ügyelnünk kell a helyes étrendre is, amely a szellemi hanyatlás elkerülésére irányuló törekvések esetében nem sokban különbözik az egészséges táplálkozás közismert kritériumaitól. A legfontosabb a keringési rendszerünket kímélő "szívbarát" étkezés, ugyanis a memóriazavarok hátterében gyakran cukorbetegség, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések húzódnak meg, melyek az artériák elzárásával és az agyi véráramlás lassításával lehetnek a mentális hanyatlás folyamatának kiváltói. Ezért az a legjobb, hogy ha étrendünk összeállítása során egyensúlyra próbálunk törekedni, amihez az elegendő mennyiségű vitamin, ásványi anyag, nyomelem és fehérje bevitelét, valamint a túlságosan zsíros élelmiszerek kerülését tanácsolják a táplálkozási szakemberek; így egyaránt jelentősen csökkenthetjük a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát és a szellemi leépülés esélyét.

Vitaminkalkulátorunk segítségével kiszámolhatja a napi megfelelő vitaminszükségletét, és azt is megtudhatja, hogy milyen természetes forrásokból juthat az adott vitaminhoz. 

Idősebb emberek esetében a fentieken túl figyelembe kell még venni az öregedéssel járó kedvezőtlen hatású tényezőket is (mint például az éhség- és szomjúságérzet gyengülése, a különféle betegségek negatív hatásai, a tápanyagok felszívódásának csökkenése, valamint az emésztés romlása), és ezek ismeretében kell a megfelelő étrendet összeállítani számukra, a már említett szabályok betartásával.

Dobjuk el a cigarettát

A dohányzás a szív-, és érrendszeri betegségek egyik legfőbb kiváltó okának tekinthető, így a demenciák kialakulásában is kulcsszereppel bír. A füstöléssel ráadásul gyengítjük a szabadgyökök megkötése szempontjából elengedhetetlen C-vitamin védő hatását, másrészt a cigaretta oxidáló hatásának köszönhetően kifejezetten elősegítjük szervezetünkben a szabadgyökök képződését. A szabadgyökök felszaporodása és az antioxidánsok szintjének csökkenése esetén oxidatív stressz következik be, és ez olyan betegségek kialakulását okozhatja hosszabb távon, mint a rák, a szív- és érrendszeri problémák, a különféle vesekárosodások és - újabb kutatások tanúsága szerint - az Alzheimer-kór.

Korábbi cikkünkben bővebben is olvashat az anyagcserére káros szabadgyökök keletkezésének folyamatáról, illetve arról, hogy a szabadgyökök túlzott felszaporodása milyen betegségeket okozhat. Írásunkból az is kiderül, hogy táplálkozásunk során miképpen hatástalaníthatjuk a leginkább ezeket a vegyületeket.

A szociális kapcsolatok megőrzése
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyedüllét, az ingerszegény környezet, valamint az e tényezők hatására kialakuló depresszió is növeli a demencia kialakulásának esélyét, ezért mindenképpen hasznos, ha valamiféle közösséghez, klubhoz csatlakozunk, ahelyett, hogy reggeltől estig a televíziót néznénk.
Annak ellenére, hogy a memóriazavarok és a szellemi hanyatlás elkerülésére semmi sem nyújthat garanciát, a felsorolt szempontok figyelembevételével jelentősen csökkenthető a betegségek kialakulásának kockázata, és kiküszöbölhető a helytelen étrendben és a mozgásszegény életmódban gyökerező problémák egész sora is.

személyiségzavarok

A személyiségzavar olyan viselkedésbeli, működésbeli zavart jelent, amely jelentősen eltér az adott kultúrkör elvárásaitól, stabilan jellemzi az egyént, és nagy valószínűséggel bejósolhatóvá teszi magatartásbeli reakcióit. Az illető egyén többnyire nem, vagy csak részben érzékeli mindezt, a környezetük viszont szenved tőlük. Cikkünkben részletesen áttekintjük a személyiségzavarok típusait, a tüneteket és a kezelési lehetőségeket.

A személyiségzavarok típusai

A személyiségzavarral küzdők körében gyakoribb a válás, gyakrabban lesznek munkanélküliek vagy hajléktalanok, több a balesetük és a kórházi kezelésük, több bűncselekményt vagy önsértést követnek el, és magasabb náluk az alkohol- illetve a drogfüggők aránya is. A pszichiátriai ambulanciákon jelentkezők között körülbelül 30-50% a különféle személyiségzavarok előfordulási gyakorisága; mivel bizonyos tünetek, egyéni személyiségbeli variációk minden emberben jelen vannak, nehéz meghúzni a határvonalat a normál személyiségbeli eltérések és a már kórosnak minősülő személyiségzavar között (sokszor hívják őket "az élet sóinak" is). A személyiségzavaros egyén számára mindenesetre más az életesemények észlelése, az érzelmi válaszok minősége, az impulzuskontroll, és a másokkal fenntartott emberi kapcsolatok megélése is oly módon, hogy ez az egyén számára valamilyen formában szenvedést okoz.

A személyiségzavarok tünetei

A személyiségzavarok három nagy csoportba oszthatóak: a "furcsák, különcök" csoportjába tartoznak a paranoid, a skizoid és a skizotip alcsoportok, a "dramatizáló, viharos jelenetrendezőkébe" az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus alcsoportok, a "félősek-szorongók" csoportjába pedig a kényszeres, az elkerülő illetve a dependens alcsoportok.

Paranoid, skizoid és skizotip személyiségzavarok

A "furcsák" számára az emberek közelsége fenyegető érzéseket kelt, a szociális helyzeteket rosszul tolerálják. Bizalmatlanok, visszahúzódóak, szívesen választanak magányos munkakört, de azt sokszor nagy alapossággal látják el.

Paranoid személyiségzavar
A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.

A pszichológiai háttér lényege ebben az esetben az, hogy az illető a saját elfogadhatatlan késztetéseit vetíti ki környezetébe: a gyakorlatban például sokszor épp az lesz betegesen féltékeny, aki a leginkább hajlamos lenne a félrelépésre, ha nem fojtaná el és nem vetítené ki ezt a késztetését a társára. A paranoid személyiségzavar előfordulási gyakorisága a skizofrének családtagjainak körében magasabb, mint az átlag populációban. Ezt a személyiségzavart korábban szoros összefüggésbe hozták a homoszexualitással, azonban ezt ma ezt már vitatják.

Skizoid személyiségzavar

Ő a "magányos farkas" vagy a "remete". Érzelmileg érinthetetlen, hideg, introvertált, nincs barátja, nem házasodik, de nem is szenved ezek hiányától. Hajlamosító tényező a gyerekkori mellőzöttség.

Skizotip személyiségzavar

Ő a "csodabogár", az "elvarázsolt figura". Megjelenése furcsa, excentrikus, feltűnően eltér az átlagtól, sokszor bizarr. Gondolkodása elvont, csökkent a realitásérzéke, például nagy jelentőséget tulajdonít a telepátiának vagy a mágneses terek érzékelésének, mágikusságnak. Ez az alcsoport sok szakember szerint közel áll a skizofréniához.

Antiszociális, borderline, hisztrionikus és nárcisztikus személyiségzavarok

Antiszociális személyiségzavar 
Őket a köznyelv sokszor pszichopatáknak hívja, nem kevés pejoratív felhanggal, bár a "pszichopathia" elnevezés a szaknyelvben átfogóan jelent egy személyiségzavart, nem jelölve a zavar altípusát. Jellemző az erkölcstelen, felelőtlen viselkedés, a lelkiismeret-furdalás hiánya, és a következő triász: nem szeret, nem szorong, és nem tanul a tapasztalataiból. Egocentrikus, sokszor szélhámos, hajlamos a hazudozásra, sokszor a saját családját sem kíméli, és sok köztük a bűnelkövető. Izgatottak, impulzívak, alacsony a frusztrációs toleranciájuk. Már gyermekkorban sokszor elcsavarognak, vagy állatokat kínoznak, hiperaktívak vagy deviánsan viselkednek, gyakran a nevelőotthonokból kerülnek ki.

Az antiszociális személyiségzavar férfiak körében szintén gyakoribb. Sokszor csak börtönben vagy nagyon beszabályozott környezetben érhető el esetükben lassú javulás, és lényeges szempont, hogy a személyiségzavar jelenléte nem mentesíti őket a felelősségre vonás alól.

Borderline személyiségzavar

"Akikkel mindig történik valami", a "stabilan instabilok", a "szeretve gyűlölők". A leggyakoribb személyiségzavar, számuk napjainkban emelkedik. Jellemző a hangulat szélsőséges ingadozása, a nehezen követhető váltások; az embereket is szélsőségesen ítélik meg, idealizálják vagy devalválják őket, esetükben gyakoriak a "se veled-se nélküled" kapcsolatok. Könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket. A magányt rosszul tűrik, ez erőteljes szorongást vált ki belőlük: óriási az igényük a törődésre, és ennek érdekében sokszor érzelmileg manipulálják a környezetüket, akár öngyilkossági kísérletekkel vagy fenyegetőzéssel is. Gyakori és jellemző az unalom és az üresség érzése, ezt sokféle módon igyekeznek pótolni: túlzott vásárlással, a szexuális partnerek gyakori változtatatásával, bizarr szexuális szokásokkal, különféle élmények hajszolásával, italozással. Az általában jellemző szélsőségesség megnyilvánulhat akár étkezési zavarban is (falásroham vagy koplalás). Gyakori az önsértés, a falcolás. A borderline személyiségzavar kialakulásukban szerepe van a korai anya-gyerek kapcsolat zavarának.

Hisztrionikus személyiségzavar

A "primadonna". Fő jellemzője a teatralitás, a dramatikusság, az élménykeresés, és az énközpontúság, az érzelmi túlfűtöttség. Nagyon fontos számukra a külső megerősítés, ezért nagyon szeretik, ha történik körülöttük valami, szeretnek a középpontban lenni. Megjelenésük feltűnő, sokszor vonzó, a cél a csábítás, a tetszeni vágyás, de a szexuális provokáció mögött sokszor frigiditás áll a háttérben. Azt a benyomást keltik, mintha mindig szerepet játszanának. Ez a zavar gyakoribb a nők körében.

Nárcisztikus személyiségzavar

Itt az énközpontúság olyan mértéket ölt, hogy a személy képtelen észrevenni és tolerálni mások érzelmeit, emberi kapcsolatai így felszínesek maradnak. Csak a hódolatot szereti, a kritikát nem. Egója hatalmasra duzzad, (kompenzálva sok kisebbrendűségi érzést, vagy valódi kötődési képtelenséget, sekélyes érzelmeket). Ha ezt a "lufit" sérelem éri, könnyen kipukkad.

Kényszeres személyiségzavar
A "robotember". Jellemző a rendszeretet, a takarékosság, a makacsság, a precizitás és a szabályok túlzott betartása. Sokszor kiemelkedően jól teljesítenek a munkában.

Elkerülő személyiségzavar

Hiperérzékenyek, könnyen zavarba jönnek, önértékelési zavar jellemzi őket, ezek miatt folyamatos a szorongás. A skizoid zavarral ellentétben ő vágyik a társkapcsolatra, de ez a nagyfokú szorongás miatt sokszor csak plátói szinten marad.

Dependens személyiségzavar

A "félember". Gyenge akaraterő, szorongás az egyedülléttől, a döntésektől, a felelősségtől, ragaszkodó, passzív, önfeláldozó. Szüksége van egy erős másikra. Megtévesztő, mert a felszínen nagyon passzívnak és erőtlennek tűnő egyén a felszín alatt erős agresszív késztetéseket hordoz. Nőknél gyakoribb, de ilyenek a "papucsférjek" is. 

A személyiségzavarok kezelése

A fenti eltérések között sok variáció lehet, nyomokban mindenkiben fellelhető valami az eddig felsorolt tulajdonságokból, így nem minden eltérés minősül betegségnek. A személyiségzavaros személyek csak állapotromlás esetén igényelnek pszichiátriai vagy pszichológiai beavatkozást, amikor az egyensúly felbomlik, és depresszió, szorongás, esetleg következményes alkohol- vagy droghasználat lép fel, mint szövődmény. Az oki terápiát itt is a pszichoterápia jelenti, sokszor éveken át, de a gyógyszeres kezelés sem mindig nélkülözhető.

A kivizsgálást ebben az esetben is a részletes kikérdezés, esetleg a hozzátartozók, családtagok bevonása, megkérdezése jelenti, különös tekintettel a páciens megjelenésére, viselkedésére és a jelentősebb korábbi életeseményekre.

Fontos a személyiségzavarok elkülönítése a komolyabb pszichiátriai kórképektől, így például a kényszeres személyiségzavart meg kell különböztetni a kényszerbetegségtől, a skizoid illetve a skizotip személyiségzavart pedig a skizofréniától. Ez utóbbinál valódi hallucinációk és komolyabb funkciókárosodások lehetnek, folyamatosan romló módon.

Alkalmazkodási zavarok és krízishelyzetek

Mindannyiunk életében lehetnek feszültséggel teli helyzetek vagy különös események, amelyeket kezelni kell. A legtöbben megtanulnak bánni ezekkel, baj csak akkor adódik, ha az illető egyén problémamegoldó képességét, megküzdési stratégiáját aktuálisan meghaladja az adott helyzet. Pszichiáter szakértőnk segítségével részletesen áttekintjük az alkalmazkodási zavarok fajtáit, tüneteit és a kezelési lehetőségeket.

Alkalmazkodási zavarról akkor beszélünk, ha a kiváltó stresszor hatására érzelmi vagy viselkedésbeli tünetek alakulnak ki 3 hónapon belül, és ezek jóval meghaladják azt a mértéket, amely a kiváltó stresszor következményeként egyébként elvárható lenne. Ebben az esetben jelentős funkciókárosodás (teljesítményomlás a tanulásban, munkában) léphet fel, ez azonban a stresszhatás megszűnte után 6 hónappal később általában elmúlik. A tünetek ritkább esetben krónikus formába mennek át, de ilyenkor egyéb pszichiátriai probléma (például depresszió) jelenléte is felmerülhet.

Pszichiátriai értelemben vett, valódi krízishelyzet olyankor áll elő, amikor a pszichoszociális egyensúlyvesztés az állapotromlás növekvő kockázatával, vagy egy esetleges visszafordíthatatlan folyamat kialakulásával jár együtt: ilyenek lehetnek például a hirtelen kialakult pszichotikus állapotok (a realitásérzék elvesztése), egy öngyilkossági kísérlet, vagy különféle erőszakos cselekedetek. Ezek az esetek többnyire a pszichiátriai osztályra történő felvételt tesznek szükségessé, többnyire az éjszaki órákban; a páciens ilyenkor általában zavart, izgatott vagy támadó, és veszélyt jelenthet magára vagy környezetére nézve. Előfordulhat még hirtelen támadt memóriazavar, patológiás ittasság (az alkohol hatására a normál ittasságon túlmutató zavart viselkedés), vagy mániás állapot is, illetve éppen ellenkezőleg, negativizmus, amikor a páciens nem beszél, nem mozog, nem táplálkozik. Ezek közvetlenül az életet veszélyeztető állapotok, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek.

Az alkalmazkodási zavarok kialakulása szempontjából a statisztikai adatok szerint a középiskolás korúak és az egyedül élő, fiatal nők a legveszélyeztetettebbek. Az alkalmazkodási zavarok bármely életkorban felléphetnek, de a leggyakrabban mégis a húszas életévek közepén jelentkeznek: gyermekeknél többnyire iskolai problémák vagy a szülők válása, felnőttek esetében pedig inkább párkapcsolati vagy házassági viszály, ritkábban költözés vagy jogi problémák állnak a háttérben. A krízishelyzetek érintettjei között egyenlő számban találunk férfiakat és nőket is, de a gyakoriság magasabb az egyedülállóak és az alacsonyabb szociális státuszúak körében. 

Az alkalmazkodási zavarok esetében a pszichológiai magyarázatok eleve feltételeznek egy esékenységet az arra hajlamos személyeknél, de fontos megjegyezni, hogy bizonyos élethelyzetek (katasztrófák, gyászfolyamat) mindenkinél állapotromlást idézhetnek elő. Egy sokat idézett hasonlat szerint nagy terhelésre bárki csontja eltörhető, de a törékenyebb alkatúaknál ez hamarabb bekövetkezik.

Az alkalmazkodási zavaroknál a legjellegzetesebb tünetek a hangulati élet zavara, a reményvesztettség érzése, a szorongás, a magatartás zavara, illetve ezek kombinációi. A szorongás sokféle módon nyilvánulhat meg, például átmeneti alvászavar, szívdobogásérzés, fulladás, kézremegés, fogyás (étvágycsökkenés); mindez jelentős szenvedést okoz az illetőnek. A panaszok általában napok vagy hetek alatt is spontán javulást mutatnak, elhúzódó esetekben viszont szükség lehet egy szakember segítségére: hat hónapnál hosszabb eseteknél már krónikus formáról beszélünk. A társuló viselkedészavar miatt az illető megsértheti az adott szociális normákat, vagy mások jogait, például vandalizmus, gondatlan autóvezetés vagy verekedés formájában.

Az alkalmazkodási zavarok kezelésben elsődleges szerep jut a különféle pszichoterápiáknak, de átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség lehet altatók vagy enyhe nyugtatók formájában. A krízishelyzetek kezelésekor elsősorban az életet veszélyeztető állapotot kell megszüntetni: ez minden esetben kórházi körülmények között történik.

Fontos, hogy az alkalmazkodási zavarokat elkülönítsük a hangulati élet zavaraitól, az egyéb szorongásos zavaroktól (például pánik-szindróma), a személyiségzavaroktól, és a skizofrénia-szerű zavaroktól (ezekről korábbi cikkeinkben olvashatnak bővebben:Részletesen a személyiségzavarokról, Fóbiák és egyéb szorongásos zavarok, Részletesen a skizofréniáról, Mit tehetünk a depresszió és a hangulatzavarok ellen?). Krízishelyzetekre emlékeztető tüneteket okozhatnak továbbá a mérgezések, koponyatraumák, egyes testi betegségek - például cukorbetegség, szívinfarktus, lázas-gyulladásos állapotok, idegrendszeri problémák - de hasonló tünetek egyes gyógyszerek mellékhatásaként vagy alkoholelvonás hatására is megjelenhetnek. 

menedzserbetegség

A menedzserbetegség jellemzően azokat az embereket veszélyezteti, akik folyamatosan nagy nyomás alatt dolgoznak. Hogyan ismerhetjük fel a tüneteket? Kihez fordulhatunk panaszainkkal? Hogyan előzhető meg a kórkép kialakulása?


Kiket érint?


Ahogy a szókapcsolat is utal rá, ebben a betegségben hagyományosan a cégvezetők, igazgatók, menedzserek tekinthetők a leginkább érintettnek. A menedzserbetegség azonban nem válogat, kortól és nemtől függetlenül megtapasztalhatja bárki, aki szélsőséges és folyamatos stresszben él. Jellemzően mégis a középkorú férfiak szenvednek tőle. A túlhajszolt életmód és az állandó stressz okozta kimerülés természetesen a nőkre is leselkedhet, mivel a "férfiak világában" nekik sokszor még fokozottabb teljesítményt kell nyújtaniuk ahhoz, hogy bizonyíthassák szakmai rátermettségüket, és vezetőként is elismerjék őket.

Kialakulása, okai
A menedzserbetegség által tipikusan veszélyeztetett ember általában úgy érzi, hogy feladatai elvégzéséhez akkor sem lenne elég hosszú a nap, ha 40 órából állna, ezért nem állhat le egyetlen percre sem. Nincs ideje pihenni, hiszen állandóan halaszthatatlan, fontos munkája van, mindig elfoglalt, rohannia kell. A lényeg, hogy nincs megállás, folyamatos a feszültség, nagy a felelősség, sok a konfliktushelyzet, és gyakoriak a hosszú távú következményekkel járó komoly döntési szituációk, amikor rugalmasan, gyorsan kell reagálni. Ennek következtében szinte folyamatos a túlhajszoltság, miközben pihenésről, regenerálódásról szó sem lehet.

A pszichológiai témájú kutatások szerint vannak továbbá olyan, úgynevezett A-típusú személyiséggel bíró emberek, akik másokhoz képest nagyobb eséllyel esnek áldozatául szív- és érrendszeri betegségeknek. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy szimpatikus idegrendszerük túl intenzíven reagál a stresszhatásokra, így olyan ingerek is megnövelhetik pulzusszámukat, amelyek mások számára apróságnak tűnhetnek. Az A-típusú személyiség számára az élet így állandó versenyt jelent, úgy érzi, versenyt kell futnia másokkal, az idővel, önmagával. Gyakran türelmetlen, ha nem úgy alakul valami, ahogy eltervezte. Az egyes problémákra sokszor dühösen, agresszíven reagál. Nem tud lazítani, mindig egyre többet akar teljesíteni, és ez a folytonos stresszérzés, túlhevültség hosszú távon könnyen hozzájárulhat az egészség romlásához.
Az állandósuló idegeskedés és a teljesítőképesség határának folyamatos túllépése végül felmorzsolja az embert. A túlhajtottság felemészti az energiákat és néhány év alatt krónikus kimerüléshez, kiégés-szindrómához vezet: a szervezet jelzéseként ekkor kezdenek mutatkozni a különféle testi és lelki panaszok (részletesebben lásd: Egyre gyakoribb a kiégés-szindróma).

A stresszes körülmények a közvetlen káros hatásaikon túl indirekt úton, a helytelen életmódon keresztül is befolyásolhatják az egészséget. A rohanó élettel járó rossz szokások, mint a rendszertelen, gyors evés, a sok kávé, cigaretta, mozgásszegény életmód, kialvatlanság egytől-egyig jelentősen hozzájárulnak az egészség romlásához.

Tünetek, kórjelzés

Az egészségi állapot romlását kezdetben gyakran jelzi ingerültség, fáradékonyság, türelmetlenség, hangulati labilitás, alvászavar, fejfájás, hátfájás, hajhullás, szexuális vagy étkezési probléma, illetve magasvérnyomás. A szervezet fáradása következtében a teljesítőképességünk is csökkenni kezd.

Az először jelentkező enyhébb tüneteket az immunrendszer fokozatos gyengülése mellett súlyosabb, szervi megbetegedések is követhetik: szív- és érrendszeri problémák, cukorbetegség, emésztési zavarok (pl. gyomorfekély) és pszichés betegségek (pl. pánikbetegségek) jelenhetnek meg. A menedzserbetegség következményeként gyakran alakul ki depresszió és szorongás is, ugyanis az állandó teljesítménykényszernek való megfelelés pszichésen is rendkívül megterhelő az érintettek számára. 

Mi történik stressz esetén a szervezetünkben?

Stresszhelyzetbe kerülve, annak kiváltó okától függetlenül (idegeskedjünk akár sorban állás közben, dugóban ülve, egy határidős munka miatt vagy bármiért), szervezetünkben mindig ugyanazok a folyamatok játszódnak le. Minden feszült, készenléti szituációban fokozódik az ún. szimpatikus idegrendszer tevékenysége, tehát megnő az adrenalinszint, megemelkedik a vérnyomás, a pulzusszám, a vércukorszint, ugyanakkor emésztőrendszerünk aktivitása csökken. Ha hosszabb időn keresztül az egyik stresszes helyzet követi a másikat, akkor állandósul szervezetünkben ez a megfeszített, készültségi állapot.

A hosszan tartó stresszes életmód próbára teszi szervezetünk energiatartalékait, mégsem betegszik meg mindenki törvényszerűen, akire nagy nyomás nehezedik. Fontos kiemelni ugyanis, hogy a helyzetek nem objektíven és nem egyenlő mértékben jelentenek kihívást, és okoznak bennünk stresszt. Az egyes emberek személyiségüktől függően eltérő módon ítélhetik meg az egyes élethelyzeteket, tehát az is szubjektív, hogy valaki egy adott szituációt mennyire érez stresszesnek. Egyénenként különbözünk abban is, hogy feszültséggel teli körülmények között mennyire bírjuk a pszichés megterhelést, illetve mennyire hatékonyan küzdünk meg a nehéz helyzetekkel.

Megelőzési tanácsok a mindennapokra


Alapvetően fontos útmutató mindannyiunk számára, hogy próbáljunk minden nap a lehető legkevesebbet idegeskedni. Főleg olyan dolgok miatt ne főjön a fejünk, amelyeken úgysem tudunk változtatni; ne hergeljük magunkat, inkább próbáljunk tudatosan megnyugodni.

Ha valamilyen megoldásra váró nehéz helyzettel kerülünk szembe, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk pozitív hozzáállással és a negatív gondolatok mellőzésével megküzdeni vele.

Relaxáció és ellazulás

A krónikus kimerültségben szenvedő ember számára általános érvényű jó tanács a mielőbbi és minél rendszeresebb pihenés. Teljesen mindegy, hogy milyen elfoglaltságot választ az ember, a lényeg, hogy nyugodt lelkiismerettel, örömmel át tudja adni magát a pihenésnek. Egy jó könyv, egy nagy séta, sportolás, nyugodt baráti beszélgetés, szex, mozi, társasjáték, relaxálás, jóga, tánc, zene vagy lazító fürdő mind nagyszerű kikapcsolódást nyújthatnak számunkra.


A lazítás legegyszerűbb módja - akár a munkahelyi rövid szünetekben is - az, amikor az ember valamilyen számára megnyugtató dologra gondol, és elképzeli, hogy egy kellemes, általa kedvelt helyen van éppen. Így fejben ki lehet lépni a feszültséggel teli helyzetből egy kis időre, és miközben enyhül a nyomás, a gondolati eltávolodásnak köszönhetően lehetővé válhat a helyzet esetleges átértékelése is.

Stimuláló szerek helyett pihenés

Amikor a szervezetünk testi-lelki tünetek formájában jelzi számunkra, hogy változtatnunk kellene életmódunkon, ne akarjuk elhallgattatni. A legrosszabb megoldás, ha nemcsak tovább hajszoljuk magunkat, hanem különféle stimuláló szerekkel igyekszünk mesterségesen a maximumon tartani teljesítményünket. A kimerültség tüneteit a túlzott alkohol- és a mértéktelen kávéfogyasztás, illetve a nyugtatók vagy altatók szedése ideig-óráig ugyan enyhítheti, de a panaszok okát nem tudja orvosolni, hosszabb távon pedig hozzájárul a már említett problémák elmélyítéséhez.

A feladatok mellett másra is legyen időnk

A cél nem feltétlenül az, hogy elkerüljük a sok munkával járó komoly kihívásokat, hanem az, hogy feladataink elvégzése mellett fordítsunk figyelmet életünk más területeire is. Ne hanyagoljuk el magunkat, ne felejtsünk el rendszeresen feltöltődni testi és lelki egyensúlyunk megőrzése érdekében.

Rendszeres orvosi vizsgálat

Mindannyiunk számára hasznos, ha egészségi állapotunkat rendszeresen ellenőriztetjük, a hajszolt menedzsereknek pedig fokozottan ajánlott időről időre kivizsgáltatniuk magukat. A nagyobb cégek többsége ma már menedzserekre szakosodott klinikákkal, orvosokkal áll szerződésben, lehetővé téve dolgozóik számára, hogy igény szerint különféle orvosi szűréseken vegyenek részt. Amennyiben észlelnénk magunkon a tünetek valamelyikét, először a házi- vagy üzemorvoshoz fordulhatunk, aki - amennyiben tüneteink több napos pihenés is kikapcsolódás után sem enyhülnek, vagyis krónikusan fennállnak - beutalhat minket az adott pszichiátriai vagy egyéb szakrendelésre.