Pszichiáter szakértőnk segítségével részletesen bemutatjuk az alkoholfüggőség kialakulásának folyamatát, az alkoholizmus jellegzetes tüneteit, a leginkább veszélyeztetett csoportokat, valamint a megelőzés és a hatékony kezelés lehetőségeit.
Mi az alkoholfüggőség?
Alkoholfüggőségről vagy alkoholizmusról akkor beszélünk, ha az illető egyénen a rendszeres alkoholfogyasztást követően testi és pszichés tünetek mutatkoznak, tehát ha a használaton túl úgy rendszeres a használat, hogy a szer hiánya megvonásos tünetekkel is jár. Testi tünetek alatt értjük az ún. toleranciafokozódást és a megvonási tüneteket, pszichések alatt pedig a kontrollvesztést, és az alkoholra való beszűkülést (sóvárgást); a toleranciafokozódás azt jelenti, hogy ugyanannak a hatásnak az eléréséhez egyre nagyobb adagokra van szükség.
Időben évekről, évtizedekről beszélünk: először a bevezető fázis, majd a kritikus
(kontrollvesztett), végül a krónikus (függőségi) fázis következik. Az adott társadalomban való előfordulási gyakoriságra az elfogyasztott alkoholmennyiségből és a májzsugorban elhaltak számából lehet következtetni.
Az alkoholfüggőség két típusát különböztetjük meg, a 25 éves kor előtt és az ezt követően kialakultakét - a koraibb kezdetű a súlyosabb forma, ami több szociális következménnyel jár és gyakoribb a férfiaknál, ezen kívül itt magasabb a genetikai halmozódás is. A személyiségre ennél a formánál jellemző az indulatosság, a kiegyensúlyozatlanság és a vakmerőség, továbbá ez a forma sokszor társul antiszociális személyiségzavarral is (a személyiségzavarok fajtáiról lásd korábbi összefoglalónkat). A későbbi kezdetű formánál gyakori a bűnösségérzés, az aggodalmaskodás, a függőségi igény és a befelé fordulás.
Kiknél fordul elő az alkoholfüggőség?
A férfiak körében háromszor gyakoribb ez a probléma, de szaporodik a nők és az egyre fiatalabb korosztály jelenléte is. Nőkön a testi szövődmények hamarabb alakulnak ki, mivel náluk a máj hamarabb bontja le a szert. Hazánkban az alkoholizmus sajnos népbetegség: körülbelül egymillióra tehető a betegek száma, az egy főre eső alkoholfogyasztás pedig 10,6 liter tiszta alkoholnak felel meg évente.
Az alkoholizmus kialakulásában főként genetikai, neurobiológiai, személyiségbeli és szociokulturális tényezőknek tulajdonítanak szerepet. A neurobiológiai tényezők közül a legjelentősebb szerepe az ún. "agyi jutalmazó rendszernek" van, de ez egyelőre további kutatások tárgyát képezi (egészséges embereknél az agy jutalmazóközpontjában kellemes élmények hatására dopamin és más idegi ingerületátvivő-anyagok, például glutamát szabadulnak fel; ezeknek az anyagoknak a hiánya esetén negatív érzelmi állapotok keletkezhetnek).
Időben évekről, évtizedekről beszélünk: először a bevezető fázis, majd a kritikus
(kontrollvesztett), végül a krónikus (függőségi) fázis következik. Az adott társadalomban való előfordulási gyakoriságra az elfogyasztott alkoholmennyiségből és a májzsugorban elhaltak számából lehet következtetni.
Az alkoholfüggőség két típusát különböztetjük meg, a 25 éves kor előtt és az ezt követően kialakultakét - a koraibb kezdetű a súlyosabb forma, ami több szociális következménnyel jár és gyakoribb a férfiaknál, ezen kívül itt magasabb a genetikai halmozódás is. A személyiségre ennél a formánál jellemző az indulatosság, a kiegyensúlyozatlanság és a vakmerőség, továbbá ez a forma sokszor társul antiszociális személyiségzavarral is (a személyiségzavarok fajtáiról lásd korábbi összefoglalónkat). A későbbi kezdetű formánál gyakori a bűnösségérzés, az aggodalmaskodás, a függőségi igény és a befelé fordulás.
Kiknél fordul elő az alkoholfüggőség?
A férfiak körében háromszor gyakoribb ez a probléma, de szaporodik a nők és az egyre fiatalabb korosztály jelenléte is. Nőkön a testi szövődmények hamarabb alakulnak ki, mivel náluk a máj hamarabb bontja le a szert. Hazánkban az alkoholizmus sajnos népbetegség: körülbelül egymillióra tehető a betegek száma, az egy főre eső alkoholfogyasztás pedig 10,6 liter tiszta alkoholnak felel meg évente.
Az alkoholizmus kialakulásában főként genetikai, neurobiológiai, személyiségbeli és szociokulturális tényezőknek tulajdonítanak szerepet. A neurobiológiai tényezők közül a legjelentősebb szerepe az ún. "agyi jutalmazó rendszernek" van, de ez egyelőre további kutatások tárgyát képezi (egészséges embereknél az agy jutalmazóközpontjában kellemes élmények hatására dopamin és más idegi ingerületátvivő-anyagok, például glutamát szabadulnak fel; ezeknek az anyagoknak a hiánya esetén negatív érzelmi állapotok keletkezhetnek).
A különféle genetikai vizsgálatok szerint az alkoholisták első fokú rokonai között hétszeres az előfordulás esélye; az alkoholista apától elválasztott gyermek megbetegedési esélye a későbbiekben azonos az otthon nevelkedőkével. A személyiségbeli hajlamosító tényezők között szerepel a hiperaktivitás, ez erőteljes emocionalitás, a gyengén fejlett problémamegoldó képességek és az alacsony frusztrációs tolerancia. A szociokulturális tényezők között a családi háttérnek és az adott közösség alkoholfogyasztási szokásainak van a legjelentősebb szerepe.
Az alkoholizmus jellemző tünetei
Az alkoholproblémák gyakran társulnak különféle pszichiátriai betegségekkel, leggyakrabban depresszióval és szorongásos zavarokkal, illetve pánikbetegséggel. Ezek sokszor megelőzik az alkoholizmust, lévén az alkohol a legegyszerűbb öngyógyító" (szorongásoldó) eszköz, bizonyos pszichiátriai betegségek viszont az alkoholhatás közvetlen következményeként alakulnak ki.
Az alkoholfogyasztást követő egyszerű részegség - némi másnaposságot követően - magától elmúlik. Az ún. patológiás részegség során azonban akár kis mennyiségű alkohol hatására is tudatzavar alakulhat ki, valamint énidegen, sokszor agresszív, kriminális cselekedeteket követhet el az illető: ezek az esetek a legtöbbször mély alvással végződnek, amely után az illető nem emlékezik semmire. A patológiás részegség jelentőségét az adja, hogy az első előfordulás után az illető még nem vonható felelősségre, minden további eset után (amikor a személy már tudja, hogy erre hajlama van) azonban igen.
Az alkoholmegvonásos tünetegyüttes a központi idegrendszer kóros ingerlékenységén alapul, és minden esetben kialakul, ha a tartós használat és hozzászokás után hirtelen elhagyják a szert. A tünetek több szervet is érintenek: étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, szívritmuszavarok, ingadozó vérnyomás, kézremegés, izzadás és járásbizonytalanság alakulhat ki. A pszichés tünetek közé tartoznak a feszültség, a szorongás, illetve a hangulat- és alvászavarok. Ha a személy állapota romlik, hallucinációk, téveszmék és tudatzavar léphetnek fel, de epilepsziás nagyroham is kialakulhat (mindez néhány nap vagy hét alatt lezajlik). Az alkoholmegvonásos tünetegyüttes legsúlyosabb formája az ún. delirium tremens, ami egy közvetlen életveszélyes állapot: hullámzó tudatzavar, tájékozatlanság és hallucinációk (hanghallások és látomások) jellemzik, mivel a vegetatív idegrendszer egyensúlyi állapota megbomlik. A halálozás gyakorisága ebben az esetben 1-3%, így ez az állapot feltétlen kórházi kezelést igényel.
Az alkoholbetegség további lehetséges szövődménye az alkoholos személyiségváltozás: ilyenkor jellemző az agresszivitás, a hullámzó hangulat, az érzelmek felszínessé válása, gyengül az ítélőképesség, fokozódik a gyanakvás, felbomlanak a szociális és családi kapcsolatok, valamint fokozódik az elmagányosodás; az ördögi kör ezzel bezárul. A továbbiakban romlik a memória is: ez az "alkoholista önsorsrontó karrierje".
Az alkoholos pszichotikus (a realitásérzék elvesztésével járó) zavarok közül a legjellemzőbb az ún. Othello-szindróma, vagyis az alkoholos féltékenységi téboly. A tartós használat mellett a mentális teljesítmény is csökken, ami az enyhe kognitív zavartól a teljes amnéziáig terjedhet. Az agyi elváltozások képalkotó vizsgálatokkal (koponya CT, MRI) is kimutathatóak: ilyen például az agysorvadás, ami még visszafordítható, és az absztinencia során javulást mutat (részletesebben lásd: A józanság segít helyrehozni az alkoholizmus által okozott idegrendszeri károkat). A Korzakov-szindrómában (percember) a megjegyző emlékezés károsodik; ennek kezelése nagydózisú B1-vitaminnal történik.
Az alkoholmegvonásos tünetegyüttest el kell különíteni az egyéb kézremegéssel járó (főleg neurológiai) kórképektől, a pajzsmirigy- és cukorbetegségtől, a szívproblémáktól, valamint a lázas állapotoktól.
Az alkoholfogyasztást követő egyszerű részegség - némi másnaposságot követően - magától elmúlik. Az ún. patológiás részegség során azonban akár kis mennyiségű alkohol hatására is tudatzavar alakulhat ki, valamint énidegen, sokszor agresszív, kriminális cselekedeteket követhet el az illető: ezek az esetek a legtöbbször mély alvással végződnek, amely után az illető nem emlékezik semmire. A patológiás részegség jelentőségét az adja, hogy az első előfordulás után az illető még nem vonható felelősségre, minden további eset után (amikor a személy már tudja, hogy erre hajlama van) azonban igen.
Az alkoholmegvonásos tünetegyüttes a központi idegrendszer kóros ingerlékenységén alapul, és minden esetben kialakul, ha a tartós használat és hozzászokás után hirtelen elhagyják a szert. A tünetek több szervet is érintenek: étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, szívritmuszavarok, ingadozó vérnyomás, kézremegés, izzadás és járásbizonytalanság alakulhat ki. A pszichés tünetek közé tartoznak a feszültség, a szorongás, illetve a hangulat- és alvászavarok. Ha a személy állapota romlik, hallucinációk, téveszmék és tudatzavar léphetnek fel, de epilepsziás nagyroham is kialakulhat (mindez néhány nap vagy hét alatt lezajlik). Az alkoholmegvonásos tünetegyüttes legsúlyosabb formája az ún. delirium tremens, ami egy közvetlen életveszélyes állapot: hullámzó tudatzavar, tájékozatlanság és hallucinációk (hanghallások és látomások) jellemzik, mivel a vegetatív idegrendszer egyensúlyi állapota megbomlik. A halálozás gyakorisága ebben az esetben 1-3%, így ez az állapot feltétlen kórházi kezelést igényel.
Az alkoholbetegség további lehetséges szövődménye az alkoholos személyiségváltozás: ilyenkor jellemző az agresszivitás, a hullámzó hangulat, az érzelmek felszínessé válása, gyengül az ítélőképesség, fokozódik a gyanakvás, felbomlanak a szociális és családi kapcsolatok, valamint fokozódik az elmagányosodás; az ördögi kör ezzel bezárul. A továbbiakban romlik a memória is: ez az "alkoholista önsorsrontó karrierje".
Az alkoholos pszichotikus (a realitásérzék elvesztésével járó) zavarok közül a legjellemzőbb az ún. Othello-szindróma, vagyis az alkoholos féltékenységi téboly. A tartós használat mellett a mentális teljesítmény is csökken, ami az enyhe kognitív zavartól a teljes amnéziáig terjedhet. Az agyi elváltozások képalkotó vizsgálatokkal (koponya CT, MRI) is kimutathatóak: ilyen például az agysorvadás, ami még visszafordítható, és az absztinencia során javulást mutat (részletesebben lásd: A józanság segít helyrehozni az alkoholizmus által okozott idegrendszeri károkat). A Korzakov-szindrómában (percember) a megjegyző emlékezés károsodik; ennek kezelése nagydózisú B1-vitaminnal történik.
Az alkoholmegvonásos tünetegyüttest el kell különíteni az egyéb kézremegéssel járó (főleg neurológiai) kórképektől, a pajzsmirigy- és cukorbetegségtől, a szívproblémáktól, valamint a lázas állapotoktól.
Megelőzés és kezelés
A diagnózis könnyen felállítható, ha jelen vannak az abnormális ivási szokások, a testi és pszichoszociális károsodások, valamint a pszichés függőség. A betegek sokszor a testi tünetek miatt fordulnak először orvoshoz, mint például gyengeség, gyomor-bélrendszeri panaszok, potencizavar vagy feledékenység, ivási szokásaikat azonban elhallgatják. Jellemző még a nyelőcsővérzés, a felszívódási zavarok és következményes vitaminhiány, illetve kezdetben a fájdalmatlan májnagyobbodás, később pedig májzsugor, magasvérnyomás, és különféle, főleg gyomor- és bélrendszeri daganatok.
A kezelés igen komplex: a legnehezebb a kontaktusba vétel, vagyis az, hogy a páciens motivált legyen a probléma elfogadásában: általános jelenség, hogy az alkoholisták igyekeznek elpalástolni problémájukat. Ezt követi a méregtelenítés, amely néhány naptól kezdve több hétig is eltarthat; ez kiterjed a testi tünetek és a megvonás kezelésére. A leszoktatás heteket-hónapokat vehet igénybe. Itt a gyógyszereké a vezető szerep, nyugtatás, altatás, a vitamin és az ásványi anyagok pótlása, folyadék- és tápanyagpótlás, valamint az epilepszia megelőzése. Jelentős a pszichoterápia szerepe is, főleg a csoportterápiáké (ilyen például az Anonim Alkoholistákcsoportülései), továbbá hatékony lehet a család- és magatartás-, illetve a munkaterápia is. Az utógondozás szerepe szintén jelentős, főleg a szakrendelők és a TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakgondozó) tartoznak ebbe a körbe: ez utóbbiak szoros együttműködésben dolgoznak a területi kórházakkal, a szociális foglalkoztatókkal és a családsegítő központokkal.
A kezelés igen komplex: a legnehezebb a kontaktusba vétel, vagyis az, hogy a páciens motivált legyen a probléma elfogadásában: általános jelenség, hogy az alkoholisták igyekeznek elpalástolni problémájukat. Ezt követi a méregtelenítés, amely néhány naptól kezdve több hétig is eltarthat; ez kiterjed a testi tünetek és a megvonás kezelésére. A leszoktatás heteket-hónapokat vehet igénybe. Itt a gyógyszereké a vezető szerep, nyugtatás, altatás, a vitamin és az ásványi anyagok pótlása, folyadék- és tápanyagpótlás, valamint az epilepszia megelőzése. Jelentős a pszichoterápia szerepe is, főleg a csoportterápiáké (ilyen például az Anonim Alkoholistákcsoportülései), továbbá hatékony lehet a család- és magatartás-, illetve a munkaterápia is. Az utógondozás szerepe szintén jelentős, főleg a szakrendelők és a TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakgondozó) tartoznak ebbe a körbe: ez utóbbiak szoros együttműködésben dolgoznak a területi kórházakkal, a szociális foglalkoztatókkal és a családsegítő központokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése