Minden ember vágyik a boldogság, a teljesség érzésére, amit sokan mesterséges úton próbálnak elérni a különféle kábítószerek fogyasztásának segítségével: az ENSZ eddigi felmérései szerint Magyarországon ugyan stagnált a drogfogyasztók száma az elmúlt tíz évben, világszinten azonban tovább nőtt ez a szám. Cikkünkben pszichiáter szakértőnk segítségével foglaljuk össze a kábítószerek fajtáit, ezek jellemzőit, a szerhasználattal és a függőséggel kapcsolatos tüneteket, valamint a kezelés és a megelőzés lehetséges módjait.
Szerhasználat és szerfüggőség
Kábítószerek alatt olyan kémiai anyagokat értünk, amely megváltoztatják a központi idegrendszer működését, emellett jellemző rájuk, hogy a természetes örömforrásokat, megerősítéseket (szerelem, szexualitás, barátság, sport stb.) nagyon jól és gyorsan képesek helyettesíteni. Jogilag éles a határ a legális és az illegális drogok között, és bár az illegális drogfogyasztás a legtöbb országban bűncselekménynek számít (a legliberálisabb ezen a téren Hollandia), a jog bizonyos esetekben lehetőséget biztosít arra, hogy "elterelje" a használót a gyógykezelés irányába. Fontos megemlíteni, hogy bár bizonyos szerek (pl. alkohol, ragasztók, oldószerek, gázok, altatók) másoknál jóval könnyebben hozzáférhetőek, ettől még hasonlóan veszélyesek lehetnek a jogi értelemben vett kábítószerekhez.
A gyakorlatban elkülönítjük a szerhasználat és a szerfüggőség fogalmát: a használat önmagában még nem jelent függőséget, csak egy kóros viselkedésformát, a függőséget ezzel szemben a kényszeres használat és vágy jellemzi a szerhasználat ismert és súlyos szövődményei ellenére. A függőség pszichés és testi összetevőkből áll: pszichés függőség alatt értjük a vágyat és a sóvárgást, testi függőség alatt pedig a toleranciát (egyre nagyobb adag kell ugyanannak a hatásnak az eléréséhez) és a dependenciát (elhagyáskor a szervezet megvonásos tünetekkel reagál).
Kábítószer-függőség esetén komoly zavarok jelennek meg a munkavégzés és a társkapcsolatok területén is. Minden korcsoport érintett - főleg a serdülők és a fiatal felnőttek - a kábítószer-használók személyiségszerkezetével kapcsolatban viszont a mai napig sok az ellentmondás. Abban mindenki egyetért, hogy van genetikai hajlam, hiszen a szerfüggőktől elválasztott és ezt követően "tiszta" szülőkhöz adoptált gyermeknél később is magasabb a drogproblémák száma. A kábítószer-használók körében magasabb a személyiségzavarok előfordulási gyakorisága is: a legtöbb esetben határeseti (borderline) és antiszociális személyiségzavar van jelen. A nárcisztikus személyiségzavar érdekes módon inkább a kokainhasználók körében gyakoribb. Összességében elmondható, hogy bizonyos jellemvonások, mint például az ellenséges beállítódás, az alacsony frusztrációs tolerancia és az önértékelési problémák gyakoribbak a kábítószer-használók körében, mint az átlag populációban.
A gyakorlatban elkülönítjük a szerhasználat és a szerfüggőség fogalmát: a használat önmagában még nem jelent függőséget, csak egy kóros viselkedésformát, a függőséget ezzel szemben a kényszeres használat és vágy jellemzi a szerhasználat ismert és súlyos szövődményei ellenére. A függőség pszichés és testi összetevőkből áll: pszichés függőség alatt értjük a vágyat és a sóvárgást, testi függőség alatt pedig a toleranciát (egyre nagyobb adag kell ugyanannak a hatásnak az eléréséhez) és a dependenciát (elhagyáskor a szervezet megvonásos tünetekkel reagál).
Kábítószer-függőség esetén komoly zavarok jelennek meg a munkavégzés és a társkapcsolatok területén is. Minden korcsoport érintett - főleg a serdülők és a fiatal felnőttek - a kábítószer-használók személyiségszerkezetével kapcsolatban viszont a mai napig sok az ellentmondás. Abban mindenki egyetért, hogy van genetikai hajlam, hiszen a szerfüggőktől elválasztott és ezt követően "tiszta" szülőkhöz adoptált gyermeknél később is magasabb a drogproblémák száma. A kábítószer-használók körében magasabb a személyiségzavarok előfordulási gyakorisága is: a legtöbb esetben határeseti (borderline) és antiszociális személyiségzavar van jelen. A nárcisztikus személyiségzavar érdekes módon inkább a kokainhasználók körében gyakoribb. Összességében elmondható, hogy bizonyos jellemvonások, mint például az ellenséges beállítódás, az alacsony frusztrációs tolerancia és az önértékelési problémák gyakoribbak a kábítószer-használók körében, mint az átlag populációban.
A kábítószerek csoportosítása
A kábítószereket csoportosíthatjuk az idegrendszerre gyakorolt hatásuk alapján: eszerint vannak a központi idegrendszert aktiváló, "gyorsító" hatású drogok (kokain és az amfetaminok, illetve a nikotin), vannak hallucinogének (LSD, meszkalin, PCP stb.) és vannak depresszívumok (a központi idegrendszer működését gátlóak, "elernyesztőek") mint például az opioidok (heroin, morfin). A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy a stimulánsok pupillatágulatot, a depresszívumok pedig pupillaszűkületet okoznak.
A gyors eufóriát okoz, aktiválja a használót és növeli az önbizalmat; a kokain emellett rendkívül jó helyi érzéstelenítő, és sokáig fogyasztószernek is használták. A leggyorsabb hozzászokás itt alakul ki, ezért korán tilalmi listára került (az USA-ban már 1914-ben). Érdekesség, hogy a kokain kezdetben szerepelt az eredeti Coca-Cola receptjében is.
A hallucinogének megváltoztatják az érzékelést, ezért tudatmódosító szereknek is hívják őket. A régi kultúrákban a sámánok, beavatottak eszköze volt: a használók vallásos tartalmakról, magasröptű filozófiai gondolatokról, intenzívebb érzelmekről számolnak be, úgy érzik, hogy kitágítja a szellemüket, és közelebb kerülnek Istenhez. Az érzékelést ezek a szerek főleg a vizuális hallucinációkon keresztül befolyásolják: hatásukra megváltozik a térérzés, elmosódnak az énhatárok, kaleidoszkópszerű látás alakul ki. Kifejezett hozzászokás nincs, ezért a hallucinogének használói kerülnek legritkábban szakemberhez.
A heroin használata napok, hetek alatt vezet hozzászokáshoz. A szer csökkenti a szorongást, oldja az unalmat és az agressziót, javítja az önértékelést, orgazmusszerű eufória lép fel, az elvonási tünetek viszont már nagyon korán megjelennek. A páciensek ilyenkor rendkívül követelődzőek és manipulatívak lehetnek: úgy érezhetik, hogy a világon semmi sem akadályozhatja meg őket meg abban, hogy az anyagot megkapják, vagyis a heroin teljes mértékben felülírja az értékrendjüket (elgondolkodtató tény, hogy a legtöbb városi heroinfüggő az egyszemélyes családokból kerül ki). Az elvonási tünetekre jellemző a hasmenés, a gyomorgörcs, és az izomfájdalmak, illetve felléphet még orrfolyás, könnyezés, libabőr, hányinger. A heroinhasználók körében magasabb az öngyilkosság és a gyilkosság (főleg az illegalitással, dílerekkel való folyamatos kapcsolattartás miatt), ezen kívül gyakoribb a véletlen túladagolás és a különféle fertőzések (HIV, hepatitis-B ) előfordulása is, ez utóbbiak az intravénás használat és a közös tűk miatt. Ennek ellenére ez a legsikeresebben kezelt kórképek egyike a szenvedélybetegségek között.
Minden idők legnépszerűbb és legvitatottabb szere a marihuána (fű, vadkender, hasis). Bár gyógyszerként is használható például a rákbetegek fájdalomcsillapítására, sokan csak egy átmenetet látnak benne a veszélyesebb droghasználat felé, mondván, hogy a legtöbb keménydrog-fogyasztó is ezzel kezdte korábban (ez a közvetítő vagy idegen szóval gateway elmélet). A marihuána mindenesetre oldja a feszültséget, javítja az önbizalmat, de rontja a rövidtávú memóriát, illetve krónikus náthát és spermaszám-csökkenést is okozhat. A pszichiátriai betegek körében gyakoribb a használata.
A kannabiszfogyasztás egészségügyi hatásairól készített eddigi egyik legalaposabb vizsgálat részleteiről korábbi cikkünkben számoltunk be.
Mindenképp felmerül a rendszeres kábítószer-használat gyanúja, ha például serdülő gyerekek esetében megváltozik az addig megszokott viselkedés, a baráti kör, elhanyagolják kötelezettségeiket, kimaradoznak az iskolából, fáradékonyabbak, feledékenyebbek, vagy az átlagosnál tágabb vagy szűkebb a pupillájuk. Figyelemfelkeltő jel még, ha - próbálván elkendőzni a könyökhajlatban a tűszúrásnyomokat - nyáron is hosszú ujjú ruhában járnak. Ilyen esetekben a háziorvoson, pszichiátriai szakrendelőn vagy nevelési tanácsadón keresztül lehet segítséget kérni.
A megelőzés titka a prevenciós célú programokban, a tájékoztatásban, a fiatalok felvilágosításában és a család példamutató szerepében rejlik, a kezelés alappillére pedig a kapcsolatba vétel, a méregtelenítés, a testi tünetek (megvonás) enyhítése gyógyszerekkel, kórházi körülmények között, majd a rehabilitáció. A legnehezebb pont a terápiában mindig a sóvárgás megszüntetése.
A gyors eufóriát okoz, aktiválja a használót és növeli az önbizalmat; a kokain emellett rendkívül jó helyi érzéstelenítő, és sokáig fogyasztószernek is használták. A leggyorsabb hozzászokás itt alakul ki, ezért korán tilalmi listára került (az USA-ban már 1914-ben). Érdekesség, hogy a kokain kezdetben szerepelt az eredeti Coca-Cola receptjében is.
A hallucinogének megváltoztatják az érzékelést, ezért tudatmódosító szereknek is hívják őket. A régi kultúrákban a sámánok, beavatottak eszköze volt: a használók vallásos tartalmakról, magasröptű filozófiai gondolatokról, intenzívebb érzelmekről számolnak be, úgy érzik, hogy kitágítja a szellemüket, és közelebb kerülnek Istenhez. Az érzékelést ezek a szerek főleg a vizuális hallucinációkon keresztül befolyásolják: hatásukra megváltozik a térérzés, elmosódnak az énhatárok, kaleidoszkópszerű látás alakul ki. Kifejezett hozzászokás nincs, ezért a hallucinogének használói kerülnek legritkábban szakemberhez.
A heroin használata napok, hetek alatt vezet hozzászokáshoz. A szer csökkenti a szorongást, oldja az unalmat és az agressziót, javítja az önértékelést, orgazmusszerű eufória lép fel, az elvonási tünetek viszont már nagyon korán megjelennek. A páciensek ilyenkor rendkívül követelődzőek és manipulatívak lehetnek: úgy érezhetik, hogy a világon semmi sem akadályozhatja meg őket meg abban, hogy az anyagot megkapják, vagyis a heroin teljes mértékben felülírja az értékrendjüket (elgondolkodtató tény, hogy a legtöbb városi heroinfüggő az egyszemélyes családokból kerül ki). Az elvonási tünetekre jellemző a hasmenés, a gyomorgörcs, és az izomfájdalmak, illetve felléphet még orrfolyás, könnyezés, libabőr, hányinger. A heroinhasználók körében magasabb az öngyilkosság és a gyilkosság (főleg az illegalitással, dílerekkel való folyamatos kapcsolattartás miatt), ezen kívül gyakoribb a véletlen túladagolás és a különféle fertőzések (HIV, hepatitis-B ) előfordulása is, ez utóbbiak az intravénás használat és a közös tűk miatt. Ennek ellenére ez a legsikeresebben kezelt kórképek egyike a szenvedélybetegségek között.
Minden idők legnépszerűbb és legvitatottabb szere a marihuána (fű, vadkender, hasis). Bár gyógyszerként is használható például a rákbetegek fájdalomcsillapítására, sokan csak egy átmenetet látnak benne a veszélyesebb droghasználat felé, mondván, hogy a legtöbb keménydrog-fogyasztó is ezzel kezdte korábban (ez a közvetítő vagy idegen szóval gateway elmélet). A marihuána mindenesetre oldja a feszültséget, javítja az önbizalmat, de rontja a rövidtávú memóriát, illetve krónikus náthát és spermaszám-csökkenést is okozhat. A pszichiátriai betegek körében gyakoribb a használata.
A kannabiszfogyasztás egészségügyi hatásairól készített eddigi egyik legalaposabb vizsgálat részleteiről korábbi cikkünkben számoltunk be.
Mindenképp felmerül a rendszeres kábítószer-használat gyanúja, ha például serdülő gyerekek esetében megváltozik az addig megszokott viselkedés, a baráti kör, elhanyagolják kötelezettségeiket, kimaradoznak az iskolából, fáradékonyabbak, feledékenyebbek, vagy az átlagosnál tágabb vagy szűkebb a pupillájuk. Figyelemfelkeltő jel még, ha - próbálván elkendőzni a könyökhajlatban a tűszúrásnyomokat - nyáron is hosszú ujjú ruhában járnak. Ilyen esetekben a háziorvoson, pszichiátriai szakrendelőn vagy nevelési tanácsadón keresztül lehet segítséget kérni.
A megelőzés titka a prevenciós célú programokban, a tájékoztatásban, a fiatalok felvilágosításában és a család példamutató szerepében rejlik, a kezelés alappillére pedig a kapcsolatba vétel, a méregtelenítés, a testi tünetek (megvonás) enyhítése gyógyszerekkel, kórházi körülmények között, majd a rehabilitáció. A legnehezebb pont a terápiában mindig a sóvárgás megszüntetése.
A kábítószer-használat lehetséges szövődményei
A kokain esetében - az orron át való szippantás miatt - gyakori szövődmény például az orrnyálkahártya-elhalás, vagy a csempészek testcsomagjainak felszakadásakor előforduló súlyos, akár halálos mérgezés.
Bármelyik anyag esetében felléphet a "bad trip", amikor a szerhasználat erőteljes szorongásba, pánikrohamba csap át. Másik szövődmény lehet a "flashback" jelensége, amikor időben jóval a szerhasználat után villannak be teljesen váratlanul a droghoz köthető élmények, érzések. Veszélyesek lehetnek a megvonás során esetlegesen fellépő epilepsziás rohamok is.
A különféle drogok használata pszichotikus tüneteket is provokálhatnak paranoiditás és téveszmék formájában, mely akár rögzülhet is a szer elhagyása után. A szakembernek ilyenkor érdemes elgondolkodni a diagnózis módosításán, például a skizofrénia irányába; egyelőre kutatások tárgya, hogy a skizofrénia-szerű tüneteket ezekben az esetekben a drog provokálja-e, de valószínűbb, hogy a látensen lappangó betegség kirobbanását a drog csak előrehozta, és az előbb vagy utóbb úgyis kialakult volna.
A legsúlyosabb szövődmény természetesen a droghalál: ez lehet egy tudatos "aranylövés" (heroin) következménye, és lehet véletlen túladagolás is. A túladagolás veszélye akkor is fennállhat, ha a már hosszabb ideje "tiszta" használó újból a szerhez nyúl, és a korábbival azonos dózist használ, illetve amikor valaki az ismert környezetben megszokott dózist használja egy ismeretlen, új környezetben: mindkét esetben relatíve erősebb hatással kell számolni, ami könnyen tragédiához vezethet.
Bármelyik anyag esetében felléphet a "bad trip", amikor a szerhasználat erőteljes szorongásba, pánikrohamba csap át. Másik szövődmény lehet a "flashback" jelensége, amikor időben jóval a szerhasználat után villannak be teljesen váratlanul a droghoz köthető élmények, érzések. Veszélyesek lehetnek a megvonás során esetlegesen fellépő epilepsziás rohamok is.
A különféle drogok használata pszichotikus tüneteket is provokálhatnak paranoiditás és téveszmék formájában, mely akár rögzülhet is a szer elhagyása után. A szakembernek ilyenkor érdemes elgondolkodni a diagnózis módosításán, például a skizofrénia irányába; egyelőre kutatások tárgya, hogy a skizofrénia-szerű tüneteket ezekben az esetekben a drog provokálja-e, de valószínűbb, hogy a látensen lappangó betegség kirobbanását a drog csak előrehozta, és az előbb vagy utóbb úgyis kialakult volna.
A legsúlyosabb szövődmény természetesen a droghalál: ez lehet egy tudatos "aranylövés" (heroin) következménye, és lehet véletlen túladagolás is. A túladagolás veszélye akkor is fennállhat, ha a már hosszabb ideje "tiszta" használó újból a szerhez nyúl, és a korábbival azonos dózist használ, illetve amikor valaki az ismert környezetben megszokott dózist használja egy ismeretlen, új környezetben: mindkét esetben relatíve erősebb hatással kell számolni, ami könnyen tragédiához vezethet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése