A magasvérnyomás-betegség (hipertónia-betegség) világszerte népbetegség. Szövődményei, a szívinfarktus, agyvérzés, érszűkület súlyos terheket rónak mind az egyénre és környezetére, mind az egészségügyi ellátó rendszerre. Miután a betegség gyakran tünetmentesen indul, számos esetben csak a szövődmények kialakulásakor, illetve súlyos életveszélyes állapotok fellépésekor kerül sor a diagnózis felállítására. Pedig jelen gondozási és terápiás lehetőségeink mellett - megfelelő egészségneveléssel - a betegség korán felismerhető és kezelhető. Ezzel számos emberélet megmenthető lenne, illetve súlyos, maradandó fogyatékosságok is elkerülhetők.
Kialakulása, okai
A magas vérnyomás a vérnyomás megemelkedése, amellyel a szervezet alkalmazkodik a különböző hatásokhoz, így az időjáráshoz, a fizikai terheléshez, a forró fürdőhöz, a napozáshoz, a szexuális együttléthez, a lázhoz stb. Normális esetben, e hatások elmúltával a vérnyomás visszatér az eredeti értékére. Kóros esetben, a szabályozó folyamatok károsodásakor a megemelkedett vérnyomás rövid időn belül nem csökken a normál tartományon belüli értékre és kialakul a magasvérnyomás-betegség. Magasvérnyomás-betegségről (hipertóniáról) tehát akkor beszélünk, amikor a vérnyomás értéke tartósan meghaladja a normál tartomány felső határát. A magas és a normális vérnyomás között nem húzható éles határ. Az orvosi gyakorlatban alkalmazott határértékeket önkényesen határozták meg, annak figyelembevételével, hogy a tudományos vizsgálatok során mely értékek mellett mekkora gyakorisággal alakultak ki a szövődmények, illetve következett be a halál. Napjainkban a 139/89 Hgmm (higanymilliméter) értéket tartják a normális vérnyomás felső határának.
A vérnyomás két értéke közül az első vagy más néven a felső érték a szisztolés nyomás értéke, amely megmutatja, hogy az összehúzódó szívből kipréselt vér mekkora nyomást gyakorol az erekre. A második vagy más néven alsó érték a diasztolés érték, amely azt a nyomást mutatja, amikor a szív elernyed, és a "préselés" megszűnik. Hazánkban, mint a többi civilizált országban a daganatos betegségek után a szív- és érrendszeri megbetegedések okozzák a legtöbb halált, ezen belül a magasvérnyomás-betegség az esetek kétharmadában játszik szerepet. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának veszélye és a mért vérnyomásértékek között szoros összefüggés igazolható. A kockázat már 115/75 Hgmm vérnyomás esetén nő, minden 20/10 Hgmm vérnyomás-emelkedés esetén megduplázódik.
Kialakulását tekintve a magas vérnyomásban szenvedők két csoportba oszthatók. Az elsőbe a betegek kb. 95%-a tartozik. Esetükben a betegség kezdete nem meghatározható, kezdetben gyakran tünet- és panaszmentesek. Betegségük számos tényező, ún. rizikófaktorok kölcsönhatása révén alakul ki. Ezek közül a legfontosabbak a genetikai-örökletes tényezők, a túlsúly (különösen az ún. “alma-típusú" elhízás), a dohányzás, a mozgásszegény életmód, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, a stressz, a fokozott sóbevitel. Magyarországon a normál étkezési szokások a szükséges sóbevitel 2,5-3 szorosát tartalmazzák. Az életkor és a nem ugyancsak lényeges tényező. Felmérések szerint a hipertónia kialakulása kb. 10 évvel később kezdődik a nőkben, mint a férfiakban. 50 éves kor alatt a férfiak között, 50 éves kor felett a nők között gyakoribb a hipertónia előfordulása. Ez a gyakoriságbeli változás egyrészt a két nem közötti hormonális különbségekkel (a férfi nemi hormon, a tesztoszteron és a női nemi hormon, az ösztrogén eltérő vérszintje), másrészt a nőkben a menopauzában bekövetkező hormonális változásokkal (ösztrogénszint lecsökken) magyarázható. Az ösztrogén erős értágító hatásával késlelteti a hipertónia kialakulását. A lecsökkent ösztrogénszint folytán, a menopauza után egyetlen évtized alatt megduplázódik a nők körében a szív- és érrendszeri halálozás előfordulása: míg a 45-54 éves nők között 23%, addig a 65-74 éves nők között 52% a hipertónia előfordulási gyakorisága. Ez a csoport az ún. elsődleges, vagy esszenciális hipertónia. Az érintetteket hipertóniabetegeknek nevezzük. Az emelkedett vérnyomásértékeket a kis artériák izomfalának tartós összehúzódása, majd megvastagodása okozza. Fenti erek a normál vérnyomás-ingadozás szabályozásában is alapvető szerepet játszanak.
A magasvérnyomás-betegség előfordulása és súlyossága többszörös rizikó esetén szorzatosan, úgymond exponenciálisan emelkedik, nem pedig összegződik. A kockázati tényezők általában több év alatt éreztetik káros hatásukat, de pontosan nehéz megítélni, hiszen pl. diétahiba, túlsúly már gyermekkortól jelen van. A dohányzásnak akut vérnyomásemelő hatása is van, jóllehet betegséget néhány év után vált ki. A hipertónia életmódbetegség. Ahogy a fiatalok egyre jobban élnek, köztük is egyre gyakoribbá válik a betegség. Ezt fokozza az, hogy egyre fiatalabb korban kezdik pl. a dohányzást, a fogamzásgátló tabletta szedését, vagy éppenséggel a drogfogyasztást.
A másik csoportba azok a betegek tartoznak, akik magas vérnyomásértékeit egy ismert alapbetegség, pl. anyagcsere-betegség, egyes belső elválasztású mirigyek betegségei, egyes szívbetegségek, vesebetegségek okozzák. Ebben az esetben másodlagos, azaz szekunder hipertóniáról beszélünk. Fontos, hogy minden hipertóniás beteg esetében ilyen alapbetegség irányába vizsgálatok történjenek.
A vérnyomás két értéke közül az első vagy más néven a felső érték a szisztolés nyomás értéke, amely megmutatja, hogy az összehúzódó szívből kipréselt vér mekkora nyomást gyakorol az erekre. A második vagy más néven alsó érték a diasztolés érték, amely azt a nyomást mutatja, amikor a szív elernyed, és a "préselés" megszűnik. Hazánkban, mint a többi civilizált országban a daganatos betegségek után a szív- és érrendszeri megbetegedések okozzák a legtöbb halált, ezen belül a magasvérnyomás-betegség az esetek kétharmadában játszik szerepet. A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának veszélye és a mért vérnyomásértékek között szoros összefüggés igazolható. A kockázat már 115/75 Hgmm vérnyomás esetén nő, minden 20/10 Hgmm vérnyomás-emelkedés esetén megduplázódik.
Kialakulását tekintve a magas vérnyomásban szenvedők két csoportba oszthatók. Az elsőbe a betegek kb. 95%-a tartozik. Esetükben a betegség kezdete nem meghatározható, kezdetben gyakran tünet- és panaszmentesek. Betegségük számos tényező, ún. rizikófaktorok kölcsönhatása révén alakul ki. Ezek közül a legfontosabbak a genetikai-örökletes tényezők, a túlsúly (különösen az ún. “alma-típusú" elhízás), a dohányzás, a mozgásszegény életmód, a túlzott kávé- és alkoholfogyasztás, a stressz, a fokozott sóbevitel. Magyarországon a normál étkezési szokások a szükséges sóbevitel 2,5-3 szorosát tartalmazzák. Az életkor és a nem ugyancsak lényeges tényező. Felmérések szerint a hipertónia kialakulása kb. 10 évvel később kezdődik a nőkben, mint a férfiakban. 50 éves kor alatt a férfiak között, 50 éves kor felett a nők között gyakoribb a hipertónia előfordulása. Ez a gyakoriságbeli változás egyrészt a két nem közötti hormonális különbségekkel (a férfi nemi hormon, a tesztoszteron és a női nemi hormon, az ösztrogén eltérő vérszintje), másrészt a nőkben a menopauzában bekövetkező hormonális változásokkal (ösztrogénszint lecsökken) magyarázható. Az ösztrogén erős értágító hatásával késlelteti a hipertónia kialakulását. A lecsökkent ösztrogénszint folytán, a menopauza után egyetlen évtized alatt megduplázódik a nők körében a szív- és érrendszeri halálozás előfordulása: míg a 45-54 éves nők között 23%, addig a 65-74 éves nők között 52% a hipertónia előfordulási gyakorisága. Ez a csoport az ún. elsődleges, vagy esszenciális hipertónia. Az érintetteket hipertóniabetegeknek nevezzük. Az emelkedett vérnyomásértékeket a kis artériák izomfalának tartós összehúzódása, majd megvastagodása okozza. Fenti erek a normál vérnyomás-ingadozás szabályozásában is alapvető szerepet játszanak.
A magasvérnyomás-betegség előfordulása és súlyossága többszörös rizikó esetén szorzatosan, úgymond exponenciálisan emelkedik, nem pedig összegződik. A kockázati tényezők általában több év alatt éreztetik káros hatásukat, de pontosan nehéz megítélni, hiszen pl. diétahiba, túlsúly már gyermekkortól jelen van. A dohányzásnak akut vérnyomásemelő hatása is van, jóllehet betegséget néhány év után vált ki. A hipertónia életmódbetegség. Ahogy a fiatalok egyre jobban élnek, köztük is egyre gyakoribbá válik a betegség. Ezt fokozza az, hogy egyre fiatalabb korban kezdik pl. a dohányzást, a fogamzásgátló tabletta szedését, vagy éppenséggel a drogfogyasztást.
A másik csoportba azok a betegek tartoznak, akik magas vérnyomásértékeit egy ismert alapbetegség, pl. anyagcsere-betegség, egyes belső elválasztású mirigyek betegségei, egyes szívbetegségek, vesebetegségek okozzák. Ebben az esetben másodlagos, azaz szekunder hipertóniáról beszélünk. Fontos, hogy minden hipertóniás beteg esetében ilyen alapbetegség irányába vizsgálatok történjenek.
Tünetei, kezelése
A hipertóniabetegség tünetei meglehetősen szegényesek. A korai szakaszban a betegek többségében tünetmentesen alakul ki, és szűrővizsgálat során derül ki a betegség. A leggyakrabban panaszolt tünetek a tarkótáji fejfájás, a koncentráció csökkenése, mellkasi bizonytalan nyomó fájdalom, ingerlékenység, alvászavar. Előfordul, hogy első tünetként heves mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés, fejfájás, a kisebb erekben igen magas vérnyomásértékek (hipertóniás krízis) lépnek fel. Ez életveszélyes állapot, azonnali kórházi kezelés szükséges.
Igen gyakran szövődmény megjelenése, agyvérzés, és bénulás, szívinfarktus, illetve hirtelen szívhalál, érszűkület, látásromlás, az első tünet.
A betegség felismerése általában egyszerű vérnyomásméréssel történik. Amennyiben legalább két független mérés során, nyugalomban 5 perc pihenés után mindkét felkaron mérve a vérnyomásértékek meghaladják a 140/90 Hgmm-t hipertóniabetegségről beszélünk. Az a korábbi nézet, miszerint a normál vérnyomásértékek az élekor előrehaladtával emelkednek, túlhaladott.
Igen gyakran szövődmény megjelenése, agyvérzés, és bénulás, szívinfarktus, illetve hirtelen szívhalál, érszűkület, látásromlás, az első tünet.
A betegség felismerése általában egyszerű vérnyomásméréssel történik. Amennyiben legalább két független mérés során, nyugalomban 5 perc pihenés után mindkét felkaron mérve a vérnyomásértékek meghaladják a 140/90 Hgmm-t hipertóniabetegségről beszélünk. Az a korábbi nézet, miszerint a normál vérnyomásértékek az élekor előrehaladtával emelkednek, túlhaladott.
Amennyiben vérnyomásméréssel felállítottuk a hipertóniabetegség diagnózisát, számos további vizsgálatot is célszerű elvégezni a későbbi optimális kezelés beállításához. Ilyenkor - a teljesség igénye nélkül - 24-órás vérnyomásmérésre, laborvizsgálatra, EKG és szív-ultrahangra lehet számítani.
A 24-órás vérnyomásméréssel megállapítható, hogy a nap mely részében magasabbak a vérnyomásértékek, sérült-e a vérnyomás napi ritmusa, milyen napszakban, és milyen tevékenységek során észlelünk kiugró értékeket.
A laborvizsgálatok tájékoztatást nyújthatnak esetleges anyagcsere-betegségekről, továbbá a vese ereinek érintettségéről is. Gyanú esetén pajzsmirigy-funkciós vizsgálat is szükségessé válhat.
EKG, szív-ultrahang, esetleg terheléses EKG-vizsgálat az esetleges szívnagyobbodásról, funkciózavarról, koszorúér-károsodásról tájékoztat.
A betegség kezelése a kivizsgálást követően az észlelt vérnyomásértékek függvénye. Határérték hipertónia esetén, amikor is a vérnyomás nem haladja meg a 150/90 Hgmm-t (ún. magas normális érték) kezdetben sómegvonással, az asztali sótartó megszüntetésével, a testsúly csökkentése érdekében rendszeres fizikai aktivitás előírásával, a dohányzás- és alkoholfogyasztás mérséklésével, lehetőség szerint kiiktatásával kezelhetők még a panaszok.
Magasabb vérnyomásértékek eseten a fenti kezelés folytatása mellett gyógyszeres kezelés is szükségessé válik. Jelenleg számos korszerű gyógyszeres lehetőség áll rendelkezésre a vérnyomásértékek optimális beállítására. A forgalomban lévő több mint tíz hatóanyagcsoport több száz gyógyszere közül lehetőség van az egyéni, személyre szabott kezelés kiválasztására. A gyógyszeres kezelés mindig konzultatív a beteg panaszait, állapotát figyelembe véve történik. Jelenleg a mellékhatások elkerülése miatt többféle gyógyszer kombinációját alacsonyabb adagban tartjuk célravezetőnek. A cél, hogy a vérnyomásértékek a 140/85 Hgmm-t (cukorbetegeknél a 130/80 Hgmm-t) ne haladják meg.
Fontos tudni, hogy a hipertóniabetegség jól kezelhető, de folyamatos odafigyelést igénylő betegség. Magától nem gyógyul meg, élethosszig tartó ellenőrzés, rendszeres EKG-, labor- és szemészeti kontroll szükséges. A beteg állapotától függően valószínű, hogy a gyógyszeres kezelést is módosítani kell idővel. Fenti gondozással elérhető, hogy a hipertóniabetegség következtében kialakuló súlyos, életveszélyes betegségek (agyvérzés, szívinfarktus, szívelégtelenség, veseelégtelenség, érszűkület stb.) ritkábban forduljanak elő.
A 24-órás vérnyomásméréssel megállapítható, hogy a nap mely részében magasabbak a vérnyomásértékek, sérült-e a vérnyomás napi ritmusa, milyen napszakban, és milyen tevékenységek során észlelünk kiugró értékeket.
A laborvizsgálatok tájékoztatást nyújthatnak esetleges anyagcsere-betegségekről, továbbá a vese ereinek érintettségéről is. Gyanú esetén pajzsmirigy-funkciós vizsgálat is szükségessé válhat.
EKG, szív-ultrahang, esetleg terheléses EKG-vizsgálat az esetleges szívnagyobbodásról, funkciózavarról, koszorúér-károsodásról tájékoztat.
A betegség kezelése a kivizsgálást követően az észlelt vérnyomásértékek függvénye. Határérték hipertónia esetén, amikor is a vérnyomás nem haladja meg a 150/90 Hgmm-t (ún. magas normális érték) kezdetben sómegvonással, az asztali sótartó megszüntetésével, a testsúly csökkentése érdekében rendszeres fizikai aktivitás előírásával, a dohányzás- és alkoholfogyasztás mérséklésével, lehetőség szerint kiiktatásával kezelhetők még a panaszok.
Magasabb vérnyomásértékek eseten a fenti kezelés folytatása mellett gyógyszeres kezelés is szükségessé válik. Jelenleg számos korszerű gyógyszeres lehetőség áll rendelkezésre a vérnyomásértékek optimális beállítására. A forgalomban lévő több mint tíz hatóanyagcsoport több száz gyógyszere közül lehetőség van az egyéni, személyre szabott kezelés kiválasztására. A gyógyszeres kezelés mindig konzultatív a beteg panaszait, állapotát figyelembe véve történik. Jelenleg a mellékhatások elkerülése miatt többféle gyógyszer kombinációját alacsonyabb adagban tartjuk célravezetőnek. A cél, hogy a vérnyomásértékek a 140/85 Hgmm-t (cukorbetegeknél a 130/80 Hgmm-t) ne haladják meg.
Fontos tudni, hogy a hipertóniabetegség jól kezelhető, de folyamatos odafigyelést igénylő betegség. Magától nem gyógyul meg, élethosszig tartó ellenőrzés, rendszeres EKG-, labor- és szemészeti kontroll szükséges. A beteg állapotától függően valószínű, hogy a gyógyszeres kezelést is módosítani kell idővel. Fenti gondozással elérhető, hogy a hipertóniabetegség következtében kialakuló súlyos, életveszélyes betegségek (agyvérzés, szívinfarktus, szívelégtelenség, veseelégtelenség, érszűkület stb.) ritkábban forduljanak elő.
Megelőzése
Mivel a betegség főként kezdetben tünetszegény, a megelőzés rendkívül fontos. Alapvető, hogy minden panaszmentes férfi 30-35 év fölött, és minden panaszmentes nő a menopauza környékén rendszeresen ellenőriztesse vérnyomását. A túlsúlyosak, dohányosok negyedévenként kontrolláltassak vérnyomásértéküket. Ha a fenti enyhe panaszok fellépnek, a vérnyomás mielőbbi ellenőrzése válik szükségessé nyugalomban, és a panaszok fennállása alatt egyaránt. Célszerű volna, ha minden háztartásban hozzáférhető lenne. Fontos tudni, hogy egy-egy fájdalmatlan vérnyomásméréssel a szívinfarktus, agyvérzés kockázata csökkenthető. Kiemelt fontosságú egészségnevelési feladat a rizikótényezők mérséklése, már normál vérnyomásértékek esetén is. Érintett szülő gyermekénél javasolt a fogyókúra, a sószegény étkezés, rendszeres mozgással mérséklet testsúly fenntartása. Kiemelt jelentősége van a rendszeres vérnyomásmérésnek, hiszen ily módon biztosított a korai felismerés lehetősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése