Gyermekkorban a leggyakoribb betegségek a fertőző betegségek, amelyeket vírusok, baktériumok és paraziták okozhatnak. A fertőző betegségek között vannak enyhe lefolyású kórképek, de néhány vírus és baktérium súlyos, maradandó károsodással járó vagy akár halálos megbetegedést okozhat. A védőoltások célja, ezeknek a súlyos kórképeknek a megelőzése.
Miként hatnak a védőoltások?
A szervezetnek a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét az immunrendszer biztosítja. Az immunrendszer egy bonyolult, összetett működésű rendszer, amelynek tagjai a fehérvérsejtek (granulocyták, limfocyták), a nyirokmirigyek (nyirokcsomók), illetve a csecsemőmirigy. A fehérvérsejtek feladata a kórokozók elpusztítása és lebontása. Az elpusztítás történhet direkt módon, illetve úgy is, hogy a fehérvérsejtek ellenanyagokat, ún. antitesteket termelnek a kórokozókkal szemben. A fehérvérsejtek között találhatók memóriasejtek is, amelyeknek kulcsszerepük van a tartós immunitás kialakításában. Az immunrendszer, ha már találkozott egy kórokozóval, akkor e memóriasejtek révén nagyon gyorsan nagy mennyiségű ellenanyagot tud termelni a behatoló kórokozók ellen, ezáltal meg tudja akadályozni a fertőzés kialakulását.
Az egyes fertőző betegségek átvészelésekor az immunitás kialakulására napokra, esetleg hetekre is szükség van, ellenben ha már rendelkezik a szervezet a kórokozó elleni védettséggel, akkor ez a folyamat lényegesen gyorsabban lezajlik. Bizonyos betegségekkel (pl. bárányhimlő) szemben az átvészelést követően egy életen át védetté válunk, míg más betegségek (pl. skarlát) után csupán hosszabb-rövidebb ideig tartó immunitás alakul ki. A védőoltások beadásával, az immunrendszert mesterségesen stimuláljuk, és így alakítjuk ki a szervezet "emlékezetét" a súlyos fertőzéseket okozó vírusok, baktériumok ellen. Ezt nevezzük aktív immunizálásnak. Az aktív immunizálás során vagy gyengített, vagy elölt kórokozót, illetve bizonyos részeit juttatjuk be. Ebből adódóan nem alakul ki a tényleges megbetegedés. Az oltóanyag-kutatás és fejlesztés célja, hogy minél több olyan vakcina kerüljön forgalomba, amelyik csak a kórokozónak azt a bizonyos részét tartalmazza, amelyik az immunrendszer sejtjeit ellenanyag termelésre késztetik.
Léteznek olyan védőoltások is, amelyek már a kész ellenanyagot tartalmazzák. Ezeket a védőoltásokat olyankor adják, ha a beteg valószínűleg találkozott már a kórokozóval, az adott kórokozó ellen nincsen, vagy a már megfertőzött személy korábban nem kapott aktív védőoltást. Ezt nevezik passzív immunizálásnak. A passzív immunizálással tartós védettséget nem tudunk kialakítani, ezért ismételt fertőzésveszély esetén az oltást ismételni kell. Ilyen oltás például a veszettség elleni oltás.
Az egyes fertőző betegségek átvészelésekor az immunitás kialakulására napokra, esetleg hetekre is szükség van, ellenben ha már rendelkezik a szervezet a kórokozó elleni védettséggel, akkor ez a folyamat lényegesen gyorsabban lezajlik. Bizonyos betegségekkel (pl. bárányhimlő) szemben az átvészelést követően egy életen át védetté válunk, míg más betegségek (pl. skarlát) után csupán hosszabb-rövidebb ideig tartó immunitás alakul ki. A védőoltások beadásával, az immunrendszert mesterségesen stimuláljuk, és így alakítjuk ki a szervezet "emlékezetét" a súlyos fertőzéseket okozó vírusok, baktériumok ellen. Ezt nevezzük aktív immunizálásnak. Az aktív immunizálás során vagy gyengített, vagy elölt kórokozót, illetve bizonyos részeit juttatjuk be. Ebből adódóan nem alakul ki a tényleges megbetegedés. Az oltóanyag-kutatás és fejlesztés célja, hogy minél több olyan vakcina kerüljön forgalomba, amelyik csak a kórokozónak azt a bizonyos részét tartalmazza, amelyik az immunrendszer sejtjeit ellenanyag termelésre késztetik.
Léteznek olyan védőoltások is, amelyek már a kész ellenanyagot tartalmazzák. Ezeket a védőoltásokat olyankor adják, ha a beteg valószínűleg találkozott már a kórokozóval, az adott kórokozó ellen nincsen, vagy a már megfertőzött személy korábban nem kapott aktív védőoltást. Ezt nevezik passzív immunizálásnak. A passzív immunizálással tartós védettséget nem tudunk kialakítani, ezért ismételt fertőzésveszély esetén az oltást ismételni kell. Ilyen oltás például a veszettség elleni oltás.
Veszélyesek-e a védőoltások?
A védőoltások célja súlyos fertőző betegségek megelőzése. Mint minden orvosi beavatkozásnak, a védőoltásoknak is lehetnek szövődményei, ezeknek azonban lényegesen kisebb a kockázata, mint magának a betegségeknek, amitől védenek. Ha a gyermek nincsen beoltva, akkor egyrészről ő maga is ki van téve a súlyos betegség veszélyének, másrészről a többi gyermeket is veszélyezteti.
Gyakran látjuk, hogy a gyermek az oltást követően kissé nyűgösebb, étvágytalan, hőemelkedése, láza van, illetve az oltás helyén kis bőrpír, lokális gyulladás alakul ki. A fenti tüneteket nevezik oltási reakciónak, ami tulajdonképpen az immunrendszer működését jelzi. Ha az oltást követően súlyosabb tünetek lépnek fel, akkor beszélünk oltási szövődményről. Az oltási reakció és szövődmény közti különbség eldöntése mindig a gyermekorvos feladata.
Az oltások a kórozón, illetve azok részein kívül tartalmaznak különböző vivő, illetve adalékanyagokat a nagyfokú tisztítás ellenére. Ha valaki ezekre az anyagokra érzékeny, kialakulhatnak nála allergiás reakciók. Az estlegesen fellépő allergiás reakciók miatt, az oltás ellenjavallatát képezi, ha az oltandó személy az oltóanyag valamely alkotóelemével szemben tudottan allergiás. Vannak olyan betegségek, állapotok, amelyek fennállása esetén a gyermekek nem olthatók. Azok, akiknek az immunműködési zavaruk van, immunszupprimáltak, például azoknál, akik immunhiányos betegségben szenvednek, vagy daganatos betegség miatt citosztatikus kezelésben részesülnek, nem olthatók élő, illetve gyengített vírust vagy baktériumot tartalmazó oltóanyagokkal. Azonban ezek a betegek is olthatók azon oltásokkal amelyek a kórokozónak csak bizonyos részeit tartalmazzák. A szamárköhögés elleni védőoltást nem kaphatják azok, akik idegrendszeri betegségben szenvednek. Műtétek előtt, valamint azt követően 3-6 hétig nem lehet oltást beadni. Kismamák esetében bizonyos esetekben a védőoltások beadhatók. Ezekben az esetekben a védőoltás javallatainak és ellenjavallatainak mérlegelése minden esetben az orvos feladata. A nem kötelező védőoltások adásának indokoltságának eldöntése szintén az orvos dolga. A védőoltás beadását mindig orvos végzi.
Magyarországon bizonyos védőoltások beadása kötelező, ennek következtében adott betegségekkel szemben a lakosság oltottsága 95%-os. A nem oltottakat az ún. kollektív immunitás védi.
Gyakran látjuk, hogy a gyermek az oltást követően kissé nyűgösebb, étvágytalan, hőemelkedése, láza van, illetve az oltás helyén kis bőrpír, lokális gyulladás alakul ki. A fenti tüneteket nevezik oltási reakciónak, ami tulajdonképpen az immunrendszer működését jelzi. Ha az oltást követően súlyosabb tünetek lépnek fel, akkor beszélünk oltási szövődményről. Az oltási reakció és szövődmény közti különbség eldöntése mindig a gyermekorvos feladata.
Az oltások a kórozón, illetve azok részein kívül tartalmaznak különböző vivő, illetve adalékanyagokat a nagyfokú tisztítás ellenére. Ha valaki ezekre az anyagokra érzékeny, kialakulhatnak nála allergiás reakciók. Az estlegesen fellépő allergiás reakciók miatt, az oltás ellenjavallatát képezi, ha az oltandó személy az oltóanyag valamely alkotóelemével szemben tudottan allergiás. Vannak olyan betegségek, állapotok, amelyek fennállása esetén a gyermekek nem olthatók. Azok, akiknek az immunműködési zavaruk van, immunszupprimáltak, például azoknál, akik immunhiányos betegségben szenvednek, vagy daganatos betegség miatt citosztatikus kezelésben részesülnek, nem olthatók élő, illetve gyengített vírust vagy baktériumot tartalmazó oltóanyagokkal. Azonban ezek a betegek is olthatók azon oltásokkal amelyek a kórokozónak csak bizonyos részeit tartalmazzák. A szamárköhögés elleni védőoltást nem kaphatják azok, akik idegrendszeri betegségben szenvednek. Műtétek előtt, valamint azt követően 3-6 hétig nem lehet oltást beadni. Kismamák esetében bizonyos esetekben a védőoltások beadhatók. Ezekben az esetekben a védőoltás javallatainak és ellenjavallatainak mérlegelése minden esetben az orvos feladata. A nem kötelező védőoltások adásának indokoltságának eldöntése szintén az orvos dolga. A védőoltás beadását mindig orvos végzi.
Magyarországon bizonyos védőoltások beadása kötelező, ennek következtében adott betegségekkel szemben a lakosság oltottsága 95%-os. A nem oltottakat az ún. kollektív immunitás védi.
Oltási naptár
Magyarországon ma a következő védőoltások kötelezőek:
Oltási naptár - kötelező védőoltások | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
Az első oltás, amit a gyerekek már néhány napos korukban megkapnak, az a BCG oltás. Ez a tuberkulózis ellen véd. A DPTa a torokgyík, a szamárköhögés és tetanusz elleni kombinált oltás neve. A járványos gyermekbénulás (poliomyelitis) ellen korábban első alkalommal injekció (IPV), a továbbiakban szájon át adott Sabin cseppek (OPV) formájában történt az oltás, ma már csak a injekciós oltást használjuk. Az MMR a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen véd. Az Act-HIB oltás a Haemophilus nevű baktériummal szemben biztosít védettséget, ez a kórokozó súlyos gégefő és agyhártyagyulladást okozhat. Az Engerix B a fertőző májgyulladás egyik formája, a hepatitis-B elleni vakcina.
Ezen kívül még léteznek nem kötelező, de bizonyos betegeknek kifejezetten ajánlott oltások. Ilyen oltás meningococcus, a járványos agyhártyagyulladás kórokozója elleni védőoltás. A tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója, a pneumococcus elleni védőoltás bizonyos betegcsoportok esetén kötelező (pl. lépkivétel előtt), ép immunitású betegek oltása a súlyos szövődmények megelőzése szempontjából lehet előnyös. Influenza elleni védőoltással az őszi időszakban a veszélyeztetett populáció (kisgyermekek, idősek) oltása lehet indokolt. A kullancs által terjesztett vírusos agyvelőgyulladás elleni védőoltás az életmódjuk miatt nagyobb veszélynek kitett gyermekek esetében indokolt. Ez a védőoltás azonban nem véd meg a Lyme- kórtól, amely bakteriális eredetű megbetegedés. A bárányhimlő elleni védőoltást is egyre szélesebb ajánlják. Ma már elérhető a Rota-vírus elleni védőoltás, amely a gyermekkori heveny bélfertőzések és így a hasmenések és a kiszáradás, és így a kórházi kezelések leggyakoribb kórokozója.
Oltási naptár - nem kötelező védőoltások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A nem kötelező védőoltásokkal kapcsolatban minden esetben kérje háziorvosa tanácsát, vagy a területileg illetékes oltási tanácsadóhoz fordulhat segítségért. Bizonyos országokba beutazáskor, munkavállaláskor is vannak kötelező védőoltások, erről utazás előtt célszerű tájékozódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése