A személyiségzavar olyan viselkedésbeli, működésbeli zavart jelent, amely jelentősen eltér az adott kultúrkör elvárásaitól, stabilan jellemzi az egyént, és nagy valószínűséggel bejósolhatóvá teszi magatartásbeli reakcióit. Az illető egyén többnyire nem, vagy csak részben érzékeli mindezt, a környezetük viszont szenved tőlük. Cikkünkben részletesen áttekintjük a személyiségzavarok típusait, a tüneteket és a kezelési lehetőségeket.
A személyiségzavarok típusai
A személyiségzavarral küzdők körében gyakoribb a válás, gyakrabban lesznek munkanélküliek vagy hajléktalanok, több a balesetük és a kórházi kezelésük, több bűncselekményt vagy önsértést követnek el, és magasabb náluk az alkohol- illetve a drogfüggők aránya is. A pszichiátriai ambulanciákon jelentkezők között körülbelül 30-50% a különféle személyiségzavarok előfordulási gyakorisága; mivel bizonyos tünetek, egyéni személyiségbeli variációk minden emberben jelen vannak, nehéz meghúzni a határvonalat a normál személyiségbeli eltérések és a már kórosnak minősülő személyiségzavar között (sokszor hívják őket "az élet sóinak" is). A személyiségzavaros egyén számára mindenesetre más az életesemények észlelése, az érzelmi válaszok minősége, az impulzuskontroll, és a másokkal fenntartott emberi kapcsolatok megélése is oly módon, hogy ez az egyén számára valamilyen formában szenvedést okoz.
A személyiségzavarok tünetei
A személyiségzavarok három nagy csoportba oszthatóak: a "furcsák, különcök" csoportjába tartoznak a paranoid, a skizoid és a skizotip alcsoportok, a "dramatizáló, viharos jelenetrendezőkébe" az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus alcsoportok, a "félősek-szorongók" csoportjába pedig a kényszeres, az elkerülő illetve a dependens alcsoportok.
Paranoid, skizoid és skizotip személyiségzavarok
A "furcsák" számára az emberek közelsége fenyegető érzéseket kelt, a szociális helyzeteket rosszul tolerálják. Bizalmatlanok, visszahúzódóak, szívesen választanak magányos munkakört, de azt sokszor nagy alapossággal látják el.
Paranoid személyiségzavar
A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.
A személyiségzavarok tünetei
A személyiségzavarok három nagy csoportba oszthatóak: a "furcsák, különcök" csoportjába tartoznak a paranoid, a skizoid és a skizotip alcsoportok, a "dramatizáló, viharos jelenetrendezőkébe" az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a nárcisztikus alcsoportok, a "félősek-szorongók" csoportjába pedig a kényszeres, az elkerülő illetve a dependens alcsoportok.
Paranoid, skizoid és skizotip személyiségzavarok
A "furcsák" számára az emberek közelsége fenyegető érzéseket kelt, a szociális helyzeteket rosszul tolerálják. Bizalmatlanok, visszahúzódóak, szívesen választanak magányos munkakört, de azt sokszor nagy alapossággal látják el.
Paranoid személyiségzavar
A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.
A pszichológiai háttér lényege ebben az esetben az, hogy az illető a saját elfogadhatatlan késztetéseit vetíti ki környezetébe: a gyakorlatban például sokszor épp az lesz betegesen féltékeny, aki a leginkább hajlamos lenne a félrelépésre, ha nem fojtaná el és nem vetítené ki ezt a késztetését a társára. A paranoid személyiségzavar előfordulási gyakorisága a skizofrének családtagjainak körében magasabb, mint az átlag populációban. Ezt a személyiségzavart korábban szoros összefüggésbe hozták a homoszexualitással, azonban ezt ma ezt már vitatják.
Skizoid személyiségzavar
Ő a "magányos farkas" vagy a "remete". Érzelmileg érinthetetlen, hideg, introvertált, nincs barátja, nem házasodik, de nem is szenved ezek hiányától. Hajlamosító tényező a gyerekkori mellőzöttség.
Skizotip személyiségzavar
Ő a "csodabogár", az "elvarázsolt figura". Megjelenése furcsa, excentrikus, feltűnően eltér az átlagtól, sokszor bizarr. Gondolkodása elvont, csökkent a realitásérzéke, például nagy jelentőséget tulajdonít a telepátiának vagy a mágneses terek érzékelésének, mágikusságnak. Ez az alcsoport sok szakember szerint közel áll a skizofréniához.
Skizoid személyiségzavar
Ő a "magányos farkas" vagy a "remete". Érzelmileg érinthetetlen, hideg, introvertált, nincs barátja, nem házasodik, de nem is szenved ezek hiányától. Hajlamosító tényező a gyerekkori mellőzöttség.
Skizotip személyiségzavar
Ő a "csodabogár", az "elvarázsolt figura". Megjelenése furcsa, excentrikus, feltűnően eltér az átlagtól, sokszor bizarr. Gondolkodása elvont, csökkent a realitásérzéke, például nagy jelentőséget tulajdonít a telepátiának vagy a mágneses terek érzékelésének, mágikusságnak. Ez az alcsoport sok szakember szerint közel áll a skizofréniához.
Antiszociális, borderline, hisztrionikus és nárcisztikus személyiségzavarok
Antiszociális személyiségzavar
Őket a köznyelv sokszor pszichopatáknak hívja, nem kevés pejoratív felhanggal, bár a "pszichopathia" elnevezés a szaknyelvben átfogóan jelent egy személyiségzavart, nem jelölve a zavar altípusát. Jellemző az erkölcstelen, felelőtlen viselkedés, a lelkiismeret-furdalás hiánya, és a következő triász: nem szeret, nem szorong, és nem tanul a tapasztalataiból. Egocentrikus, sokszor szélhámos, hajlamos a hazudozásra, sokszor a saját családját sem kíméli, és sok köztük a bűnelkövető. Izgatottak, impulzívak, alacsony a frusztrációs toleranciájuk. Már gyermekkorban sokszor elcsavarognak, vagy állatokat kínoznak, hiperaktívak vagy deviánsan viselkednek, gyakran a nevelőotthonokból kerülnek ki.
Az antiszociális személyiségzavar férfiak körében szintén gyakoribb. Sokszor csak börtönben vagy nagyon beszabályozott környezetben érhető el esetükben lassú javulás, és lényeges szempont, hogy a személyiségzavar jelenléte nem mentesíti őket a felelősségre vonás alól.
Borderline személyiségzavar
"Akikkel mindig történik valami", a "stabilan instabilok", a "szeretve gyűlölők". A leggyakoribb személyiségzavar, számuk napjainkban emelkedik. Jellemző a hangulat szélsőséges ingadozása, a nehezen követhető váltások; az embereket is szélsőségesen ítélik meg, idealizálják vagy devalválják őket, esetükben gyakoriak a "se veled-se nélküled" kapcsolatok. Könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket. A magányt rosszul tűrik, ez erőteljes szorongást vált ki belőlük: óriási az igényük a törődésre, és ennek érdekében sokszor érzelmileg manipulálják a környezetüket, akár öngyilkossági kísérletekkel vagy fenyegetőzéssel is. Gyakori és jellemző az unalom és az üresség érzése, ezt sokféle módon igyekeznek pótolni: túlzott vásárlással, a szexuális partnerek gyakori változtatatásával, bizarr szexuális szokásokkal, különféle élmények hajszolásával, italozással. Az általában jellemző szélsőségesség megnyilvánulhat akár étkezési zavarban is (falásroham vagy koplalás). Gyakori az önsértés, a falcolás. A borderline személyiségzavar kialakulásukban szerepe van a korai anya-gyerek kapcsolat zavarának.
Hisztrionikus személyiségzavar
A "primadonna". Fő jellemzője a teatralitás, a dramatikusság, az élménykeresés, és az énközpontúság, az érzelmi túlfűtöttség. Nagyon fontos számukra a külső megerősítés, ezért nagyon szeretik, ha történik körülöttük valami, szeretnek a középpontban lenni. Megjelenésük feltűnő, sokszor vonzó, a cél a csábítás, a tetszeni vágyás, de a szexuális provokáció mögött sokszor frigiditás áll a háttérben. Azt a benyomást keltik, mintha mindig szerepet játszanának. Ez a zavar gyakoribb a nők körében.
Nárcisztikus személyiségzavar
Itt az énközpontúság olyan mértéket ölt, hogy a személy képtelen észrevenni és tolerálni mások érzelmeit, emberi kapcsolatai így felszínesek maradnak. Csak a hódolatot szereti, a kritikát nem. Egója hatalmasra duzzad, (kompenzálva sok kisebbrendűségi érzést, vagy valódi kötődési képtelenséget, sekélyes érzelmeket). Ha ezt a "lufit" sérelem éri, könnyen kipukkad.
Őket a köznyelv sokszor pszichopatáknak hívja, nem kevés pejoratív felhanggal, bár a "pszichopathia" elnevezés a szaknyelvben átfogóan jelent egy személyiségzavart, nem jelölve a zavar altípusát. Jellemző az erkölcstelen, felelőtlen viselkedés, a lelkiismeret-furdalás hiánya, és a következő triász: nem szeret, nem szorong, és nem tanul a tapasztalataiból. Egocentrikus, sokszor szélhámos, hajlamos a hazudozásra, sokszor a saját családját sem kíméli, és sok köztük a bűnelkövető. Izgatottak, impulzívak, alacsony a frusztrációs toleranciájuk. Már gyermekkorban sokszor elcsavarognak, vagy állatokat kínoznak, hiperaktívak vagy deviánsan viselkednek, gyakran a nevelőotthonokból kerülnek ki.
Az antiszociális személyiségzavar férfiak körében szintén gyakoribb. Sokszor csak börtönben vagy nagyon beszabályozott környezetben érhető el esetükben lassú javulás, és lényeges szempont, hogy a személyiségzavar jelenléte nem mentesíti őket a felelősségre vonás alól.
Borderline személyiségzavar
"Akikkel mindig történik valami", a "stabilan instabilok", a "szeretve gyűlölők". A leggyakoribb személyiségzavar, számuk napjainkban emelkedik. Jellemző a hangulat szélsőséges ingadozása, a nehezen követhető váltások; az embereket is szélsőségesen ítélik meg, idealizálják vagy devalválják őket, esetükben gyakoriak a "se veled-se nélküled" kapcsolatok. Könnyen elveszíthetik a realitásérzéküket. A magányt rosszul tűrik, ez erőteljes szorongást vált ki belőlük: óriási az igényük a törődésre, és ennek érdekében sokszor érzelmileg manipulálják a környezetüket, akár öngyilkossági kísérletekkel vagy fenyegetőzéssel is. Gyakori és jellemző az unalom és az üresség érzése, ezt sokféle módon igyekeznek pótolni: túlzott vásárlással, a szexuális partnerek gyakori változtatatásával, bizarr szexuális szokásokkal, különféle élmények hajszolásával, italozással. Az általában jellemző szélsőségesség megnyilvánulhat akár étkezési zavarban is (falásroham vagy koplalás). Gyakori az önsértés, a falcolás. A borderline személyiségzavar kialakulásukban szerepe van a korai anya-gyerek kapcsolat zavarának.
Hisztrionikus személyiségzavar
A "primadonna". Fő jellemzője a teatralitás, a dramatikusság, az élménykeresés, és az énközpontúság, az érzelmi túlfűtöttség. Nagyon fontos számukra a külső megerősítés, ezért nagyon szeretik, ha történik körülöttük valami, szeretnek a középpontban lenni. Megjelenésük feltűnő, sokszor vonzó, a cél a csábítás, a tetszeni vágyás, de a szexuális provokáció mögött sokszor frigiditás áll a háttérben. Azt a benyomást keltik, mintha mindig szerepet játszanának. Ez a zavar gyakoribb a nők körében.
Nárcisztikus személyiségzavar
Itt az énközpontúság olyan mértéket ölt, hogy a személy képtelen észrevenni és tolerálni mások érzelmeit, emberi kapcsolatai így felszínesek maradnak. Csak a hódolatot szereti, a kritikát nem. Egója hatalmasra duzzad, (kompenzálva sok kisebbrendűségi érzést, vagy valódi kötődési képtelenséget, sekélyes érzelmeket). Ha ezt a "lufit" sérelem éri, könnyen kipukkad.
Kényszeres személyiségzavar
A "robotember". Jellemző a rendszeretet, a takarékosság, a makacsság, a precizitás és a szabályok túlzott betartása. Sokszor kiemelkedően jól teljesítenek a munkában.
Elkerülő személyiségzavar
Hiperérzékenyek, könnyen zavarba jönnek, önértékelési zavar jellemzi őket, ezek miatt folyamatos a szorongás. A skizoid zavarral ellentétben ő vágyik a társkapcsolatra, de ez a nagyfokú szorongás miatt sokszor csak plátói szinten marad.
Dependens személyiségzavar
A "félember". Gyenge akaraterő, szorongás az egyedülléttől, a döntésektől, a felelősségtől, ragaszkodó, passzív, önfeláldozó. Szüksége van egy erős másikra. Megtévesztő, mert a felszínen nagyon passzívnak és erőtlennek tűnő egyén a felszín alatt erős agresszív késztetéseket hordoz. Nőknél gyakoribb, de ilyenek a "papucsférjek" is.
A "robotember". Jellemző a rendszeretet, a takarékosság, a makacsság, a precizitás és a szabályok túlzott betartása. Sokszor kiemelkedően jól teljesítenek a munkában.
Elkerülő személyiségzavar
Hiperérzékenyek, könnyen zavarba jönnek, önértékelési zavar jellemzi őket, ezek miatt folyamatos a szorongás. A skizoid zavarral ellentétben ő vágyik a társkapcsolatra, de ez a nagyfokú szorongás miatt sokszor csak plátói szinten marad.
Dependens személyiségzavar
A "félember". Gyenge akaraterő, szorongás az egyedülléttől, a döntésektől, a felelősségtől, ragaszkodó, passzív, önfeláldozó. Szüksége van egy erős másikra. Megtévesztő, mert a felszínen nagyon passzívnak és erőtlennek tűnő egyén a felszín alatt erős agresszív késztetéseket hordoz. Nőknél gyakoribb, de ilyenek a "papucsférjek" is.
A személyiségzavarok kezelése
A fenti eltérések között sok variáció lehet, nyomokban mindenkiben fellelhető valami az eddig felsorolt tulajdonságokból, így nem minden eltérés minősül betegségnek. A személyiségzavaros személyek csak állapotromlás esetén igényelnek pszichiátriai vagy pszichológiai beavatkozást, amikor az egyensúly felbomlik, és depresszió, szorongás, esetleg következményes alkohol- vagy droghasználat lép fel, mint szövődmény. Az oki terápiát itt is a pszichoterápia jelenti, sokszor éveken át, de a gyógyszeres kezelés sem mindig nélkülözhető.
A kivizsgálást ebben az esetben is a részletes kikérdezés, esetleg a hozzátartozók, családtagok bevonása, megkérdezése jelenti, különös tekintettel a páciens megjelenésére, viselkedésére és a jelentősebb korábbi életeseményekre.
Fontos a személyiségzavarok elkülönítése a komolyabb pszichiátriai kórképektől, így például a kényszeres személyiségzavart meg kell különböztetni a kényszerbetegségtől, a skizoid illetve a skizotip személyiségzavart pedig a skizofréniától. Ez utóbbinál valódi hallucinációk és komolyabb funkciókárosodások lehetnek, folyamatosan romló módon.
A fenti eltérések között sok variáció lehet, nyomokban mindenkiben fellelhető valami az eddig felsorolt tulajdonságokból, így nem minden eltérés minősül betegségnek. A személyiségzavaros személyek csak állapotromlás esetén igényelnek pszichiátriai vagy pszichológiai beavatkozást, amikor az egyensúly felbomlik, és depresszió, szorongás, esetleg következményes alkohol- vagy droghasználat lép fel, mint szövődmény. Az oki terápiát itt is a pszichoterápia jelenti, sokszor éveken át, de a gyógyszeres kezelés sem mindig nélkülözhető.
A kivizsgálást ebben az esetben is a részletes kikérdezés, esetleg a hozzátartozók, családtagok bevonása, megkérdezése jelenti, különös tekintettel a páciens megjelenésére, viselkedésére és a jelentősebb korábbi életeseményekre.
Fontos a személyiségzavarok elkülönítése a komolyabb pszichiátriai kórképektől, így például a kényszeres személyiségzavart meg kell különböztetni a kényszerbetegségtől, a skizoid illetve a skizotip személyiségzavart pedig a skizofréniától. Ez utóbbinál valódi hallucinációk és komolyabb funkciókárosodások lehetnek, folyamatosan romló módon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése