A szorongásos zavarok világszerte a leggyakoribb mentális problémák közé tartoznak, és látszólagos ártalmatlanságuk ellenére is a legtöbb szenvedést okozzák. Történetileg már Hippokratész is megemlékezett a szorongásos zavarokról, és érdekes módon a kezelésükre akkoriban a higított bort ajánlotta. Cikkünkben a szorongásos zavarok témakör alatt tárgyaljuk a pánikzavart, az agorafóbiát (piactériszony), a szociális és az egyszerű (specifikus) fóbiákat, valamint a generalizált szorongást.
A szorongásos zavarok tünetei
Pánikzavar
A pánik szó a görög Pán pásztoristen nevéből ered: az ő hangja váltja ki a "páni félelmet", mely bár ijesztő, de valójában ártalmatlan. Maga a pánikroham lényegében egy időben jól elhatárolható intenzív szorongásos állapot, melynek többnyire határozott kezdete és vége van, és körülbelül 10-30 perces lefolyást mutat. A diagnosztikus kritériumok értelmében az alábbi tünetekből legalább négynek kell jelen lennie:
• heves szívdobogásérzés,
• remegés vagy reszketés,
• izzadás,
• fulladásérzés vagy légszomj,
• torokgombóc érzése,
• mellkasi fájdalom,
• szédülés vagy bizonytalanságérzés,
• hányinger vagy bármilyen hasi diszkomfortérzés,
• hidegrázás vagy hevülés (kipirulás),
• derealizáció (a külvilág eltávolodásának az érzése),
• deperszonalizáció (az éntudat átmeneti megváltozott érzése),
• félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől.
A tüneteket az érintett szervi megjelenése szerint is csoportosíthatjuk, feji, mellkasi vagy hasi "pánik" elnevezés formájában.
Egy pánikroham jelentkezése önmagában még nem jelenti azt, hogy az illető pánikbeteg, mert ehhez egyéb kritériumoknak is teljesülnie kell: ezek közé tartozik például a rohamok rendszeres ismétlődése, a fellépésüket megelőző előrevetített szorongás, illetve annak a kizárása, hogy nem valamely testi betegség részjelensége e maga a rosszullét (a pánikbetegségről részletesebben Dr. Ágoston Gabriella tanulmányában olvashatnak).
Agorafóbia
Az agorafóbia (piactériszony) gyakori kísérőjelensége a pánikrohamnak, de önmagában is előfordulhat. Lényege, hogy az illető intenzív félelemmel, szorongással él meg minden olyan helyzetet, ahonnan nem tud elmenekülni, vagy egy esetleges rosszullét esetén nincsen kéznél azonnal segítség. Ilyen helyzet lehet például a tömegközlekedési eszközökön vagy ritkábban az autóban való utazás, sorbanállás, nyílt téren való közlekedés gyalogosan, moziban vagy színházban a sor közepén ülés, valamint a bevásárlóközpontokban való tartózkodás. A beteg ezeket a helyzeteket kerüli, vagy csak erős szenvedés árán tudja kivitelezni. Egy kísérő jelenléte sokszor enyhíthet a panaszokon.
Szociális fóbia
A szociális fóbia (emberfóbia) fő tünete az állandó és ismétlődő félelem az olyan helyzetektől, ahol a páciens más emberek figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve, például étteremben való étkezés, nyilvános illemhely használata, szereplés, vagy aláírás mások előtt. Az ilyen társas helyzetek azonnali - szituatív - pánikrohamokat provokálnak. A páciens tisztában van félelmei eltúlzott voltával, de ezt befolyásolni nem képes. Mindez nem azonos egy egészséges "lámpalázzal", amikor a mérsékelt szorongás akár javíthatja is a teljesítményt. A páciens tehát többnyire elkerülő magatartással reagál.
Egyszerű fóbiák
A specifikus (egyszerű) fóbiák lényege egy állandó, ismétlődő félelem egy konkrét tárgytól vagy helyzettől, mely azonnali pánikrohamot vagy intenzív szorongást provokál. Ezek lehetnek állatok (például az ismert arachnofóbia, azaz a póktól való iszony, de mindez lehet lovaktól, madaraktól, kígyóktól vagy rovaroktól is) természeti jelenségek (vihar, mennydörgés, víz), a vér látványa, illetve hidak, liftek, alagutak és repülőgépek használata (klausztrofóbia).
További információk a szorongásos zavarokról és feloldásuk lehetőségeiről: A szorongás feloldása három lépésben.
Generalizált szorongás
A generalizált szorongás elnevezésű tünetcsoport jellemzője a 6 hónapon át tartó, állandó jellegű kínzó szorongás, aggódás az élet számos területén, például a nyugtalanság, a fáradékonyság, a koncentrálási képtelenség, az ingerlékenység, az izomfeszülés vagy az alvászavar. Bár a szorongás intenzitásában nem éri el a pánikzavar szintjét, de jelentős életminőség-romlást okozhat (részletesebben: Mi a generalizált szorongás?).
A pánik szó a görög Pán pásztoristen nevéből ered: az ő hangja váltja ki a "páni félelmet", mely bár ijesztő, de valójában ártalmatlan. Maga a pánikroham lényegében egy időben jól elhatárolható intenzív szorongásos állapot, melynek többnyire határozott kezdete és vége van, és körülbelül 10-30 perces lefolyást mutat. A diagnosztikus kritériumok értelmében az alábbi tünetekből legalább négynek kell jelen lennie:
• heves szívdobogásérzés,
• remegés vagy reszketés,
• izzadás,
• fulladásérzés vagy légszomj,
• torokgombóc érzése,
• mellkasi fájdalom,
• szédülés vagy bizonytalanságérzés,
• hányinger vagy bármilyen hasi diszkomfortérzés,
• hidegrázás vagy hevülés (kipirulás),
• derealizáció (a külvilág eltávolodásának az érzése),
• deperszonalizáció (az éntudat átmeneti megváltozott érzése),
• félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől.
A tüneteket az érintett szervi megjelenése szerint is csoportosíthatjuk, feji, mellkasi vagy hasi "pánik" elnevezés formájában.
Egy pánikroham jelentkezése önmagában még nem jelenti azt, hogy az illető pánikbeteg, mert ehhez egyéb kritériumoknak is teljesülnie kell: ezek közé tartozik például a rohamok rendszeres ismétlődése, a fellépésüket megelőző előrevetített szorongás, illetve annak a kizárása, hogy nem valamely testi betegség részjelensége e maga a rosszullét (a pánikbetegségről részletesebben Dr. Ágoston Gabriella tanulmányában olvashatnak).
Agorafóbia
Az agorafóbia (piactériszony) gyakori kísérőjelensége a pánikrohamnak, de önmagában is előfordulhat. Lényege, hogy az illető intenzív félelemmel, szorongással él meg minden olyan helyzetet, ahonnan nem tud elmenekülni, vagy egy esetleges rosszullét esetén nincsen kéznél azonnal segítség. Ilyen helyzet lehet például a tömegközlekedési eszközökön vagy ritkábban az autóban való utazás, sorbanállás, nyílt téren való közlekedés gyalogosan, moziban vagy színházban a sor közepén ülés, valamint a bevásárlóközpontokban való tartózkodás. A beteg ezeket a helyzeteket kerüli, vagy csak erős szenvedés árán tudja kivitelezni. Egy kísérő jelenléte sokszor enyhíthet a panaszokon.
Szociális fóbia
A szociális fóbia (emberfóbia) fő tünete az állandó és ismétlődő félelem az olyan helyzetektől, ahol a páciens más emberek figyelmének, esetleg megítélésének lehet kitéve, például étteremben való étkezés, nyilvános illemhely használata, szereplés, vagy aláírás mások előtt. Az ilyen társas helyzetek azonnali - szituatív - pánikrohamokat provokálnak. A páciens tisztában van félelmei eltúlzott voltával, de ezt befolyásolni nem képes. Mindez nem azonos egy egészséges "lámpalázzal", amikor a mérsékelt szorongás akár javíthatja is a teljesítményt. A páciens tehát többnyire elkerülő magatartással reagál.
Egyszerű fóbiák
A specifikus (egyszerű) fóbiák lényege egy állandó, ismétlődő félelem egy konkrét tárgytól vagy helyzettől, mely azonnali pánikrohamot vagy intenzív szorongást provokál. Ezek lehetnek állatok (például az ismert arachnofóbia, azaz a póktól való iszony, de mindez lehet lovaktól, madaraktól, kígyóktól vagy rovaroktól is) természeti jelenségek (vihar, mennydörgés, víz), a vér látványa, illetve hidak, liftek, alagutak és repülőgépek használata (klausztrofóbia).
További információk a szorongásos zavarokról és feloldásuk lehetőségeiről: A szorongás feloldása három lépésben.
Generalizált szorongás
A generalizált szorongás elnevezésű tünetcsoport jellemzője a 6 hónapon át tartó, állandó jellegű kínzó szorongás, aggódás az élet számos területén, például a nyugtalanság, a fáradékonyság, a koncentrálási képtelenség, az ingerlékenység, az izomfeszülés vagy az alvászavar. Bár a szorongás intenzitásában nem éri el a pánikzavar szintjét, de jelentős életminőség-romlást okozhat (részletesebben: Mi a generalizált szorongás?).
A szorongásos zavarok előfordulása
A pánikbetegekkel kapcsolatban általában igaz a fokozottabb önmegfigyelés és a testi érzetek túlértékelése. A pánikzavar előfordulási gyakorisága 2,5-3,5%, a nemek közötti megoszlás pedig két-háromszor gyakoribb a nők javára. A pánik tüneteinek első jelentkezése rendszerint a korai húszas évekre esik, és nem mutat szoros összefüggést semmilyen szociális státusszal. Az agorafóbia előfordulási gyakorisága 4-6 %, és szintén gyakoribb a nők körében. A szociális fóbia előfordulási gyakorisága kb. 3-8 %, a specifikus fóbiáké 6-11%.
A zavarok okai
A szorongásos zavarok kialakulásának háttere csak részben tisztázott: ebben genetikai, biológiai (agyi hírvivő molekulák, stresszhormonok), pszichológiai és környezeti (életesemények) tényezőknek tulajdonítanak szerepet. Az előfordulási gyakoriság ötször nagyobb a pánikbetegek rokonai között. Bizonyos kémiai szerekkel (koffein, laktát, yohimbin) is provokálható a rosszullét, egészséges egyéneken is, de a pánikra hajlamos egyének ezekre a szerekre nagyságrendekkel érzékenyebbek. Érdekes megfigyelés, hogy a pánikbetegség tünetei gyakran spontán javulást mutatnak az élet negyedik ötödik évtizedére.
A pszichológiai okok között szerepel a gyermekkori szeparációs szorongás, illetve később a párkapcsolatokban megjelenő függőségi igény (dependecia-szükséglet) is.
Kezelésük
A pánikbetegség kezelése - a legtöbb pszichiátriai betegség kezeléséhez hasonlóan - összetett: gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együtt. Így az esetek 70-80%-ában jelentős javulás vagy tünetmentesség érhető el. A gyógyszerek közül a hangulatjavító (antidepresszáns) és a nyugtató (anxioliticus) szereknek van szerepe. A legeredményesebb pszichoterápiás kezelést eddig a kombinált kognitív és viselkedésterápiás módszerekkel érték el. A kezelésbe vétel általában nem okoz problémát, a páciensek - jelentős mértékű szenvedésük hatására -általában maguk keresnek háziorvost vagy pszichiátert. (A zavarok kezeléséről részletesebben lásd a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika munkatársainak tanulmányait: A fóbiák diagnosztikája és terápiája, A pánik szindróma és a szociális fóbia kognitív-viselkedésterápiája).
Mitől kell elkülöníteni a szorongásos zavarokat és a fóbiákat?
Az eddig felsorolt kórképeket fontos elkülöníteni az olyan súlyos testi betegségektől, mint a szívinfarktus, a magasvérnyomás, az asztma, az ingadozó vércukorszint (főleg a vércukoresés járhat szorongással), a pajzsmirigybetegségek és egy ritka mellékvesetumor. Hasonlóságot mutathatnak még az alkoholelvonás bevezető tünetei, a koffeinmérgezés és esetenként a kokain vagy marihuána használata ("bad trip"). (A cikkben említett szorongásos zavarok háziorvosi alapellátásban történő felismeréséről a következő tanulmányban olvashat: Pszichés zavarok felismerése az alapellátásban).
Szövődmények
A pánikbetegség szövődményei közé tartozik az életminőség-csökkenés, illetve szélsőséges esetben a súlyos izoláció. Kezeletlen esetben nő az alkoholfüggőség, a másodlagos depresszió és az öngyilkosság veszélye is.
A pánikbetegekkel kapcsolatban általában igaz a fokozottabb önmegfigyelés és a testi érzetek túlértékelése. A pánikzavar előfordulási gyakorisága 2,5-3,5%, a nemek közötti megoszlás pedig két-háromszor gyakoribb a nők javára. A pánik tüneteinek első jelentkezése rendszerint a korai húszas évekre esik, és nem mutat szoros összefüggést semmilyen szociális státusszal. Az agorafóbia előfordulási gyakorisága 4-6 %, és szintén gyakoribb a nők körében. A szociális fóbia előfordulási gyakorisága kb. 3-8 %, a specifikus fóbiáké 6-11%.
A zavarok okai
A szorongásos zavarok kialakulásának háttere csak részben tisztázott: ebben genetikai, biológiai (agyi hírvivő molekulák, stresszhormonok), pszichológiai és környezeti (életesemények) tényezőknek tulajdonítanak szerepet. Az előfordulási gyakoriság ötször nagyobb a pánikbetegek rokonai között. Bizonyos kémiai szerekkel (koffein, laktát, yohimbin) is provokálható a rosszullét, egészséges egyéneken is, de a pánikra hajlamos egyének ezekre a szerekre nagyságrendekkel érzékenyebbek. Érdekes megfigyelés, hogy a pánikbetegség tünetei gyakran spontán javulást mutatnak az élet negyedik ötödik évtizedére.
A pszichológiai okok között szerepel a gyermekkori szeparációs szorongás, illetve később a párkapcsolatokban megjelenő függőségi igény (dependecia-szükséglet) is.
Kezelésük
A pánikbetegség kezelése - a legtöbb pszichiátriai betegség kezeléséhez hasonlóan - összetett: gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együtt. Így az esetek 70-80%-ában jelentős javulás vagy tünetmentesség érhető el. A gyógyszerek közül a hangulatjavító (antidepresszáns) és a nyugtató (anxioliticus) szereknek van szerepe. A legeredményesebb pszichoterápiás kezelést eddig a kombinált kognitív és viselkedésterápiás módszerekkel érték el. A kezelésbe vétel általában nem okoz problémát, a páciensek - jelentős mértékű szenvedésük hatására -általában maguk keresnek háziorvost vagy pszichiátert. (A zavarok kezeléséről részletesebben lásd a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika munkatársainak tanulmányait: A fóbiák diagnosztikája és terápiája, A pánik szindróma és a szociális fóbia kognitív-viselkedésterápiája).
Mitől kell elkülöníteni a szorongásos zavarokat és a fóbiákat?
Az eddig felsorolt kórképeket fontos elkülöníteni az olyan súlyos testi betegségektől, mint a szívinfarktus, a magasvérnyomás, az asztma, az ingadozó vércukorszint (főleg a vércukoresés járhat szorongással), a pajzsmirigybetegségek és egy ritka mellékvesetumor. Hasonlóságot mutathatnak még az alkoholelvonás bevezető tünetei, a koffeinmérgezés és esetenként a kokain vagy marihuána használata ("bad trip"). (A cikkben említett szorongásos zavarok háziorvosi alapellátásban történő felismeréséről a következő tanulmányban olvashat: Pszichés zavarok felismerése az alapellátásban).
Szövődmények
A pánikbetegség szövődményei közé tartozik az életminőség-csökkenés, illetve szélsőséges esetben a súlyos izoláció. Kezeletlen esetben nő az alkoholfüggőség, a másodlagos depresszió és az öngyilkosság veszélye is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése