1492-ben három hajó hagyta maga mögött az ibériai partokat, hogy Ázsiát nyugat felől elérve dicsőséget és új aranyforrást szerezzen a spanyol trónnak. Mint ismeretes, a küldetés Ázsia fűszereit és aranykincsét gazdagságban messze felülmúló felfedezést eredményezett, az amerikai gyarmatbirodalom kiépülésével, a nemesfémmel megrakott hajók mellett az addig ismeretlen állatok és növények is eljutottak az Óvilágba, többek között a világhírű karriert befutó dohány. Az első írásos emlék maga Kolombusz naplója. 1492. október 15-én a következő bejegyzést olvashatjuk: " E között a két sziget között, az öböl közepén… találkoztunk egy kenuzó bennszülöttel, aki Santa Maria szigetéről Fernandinára evezett. Némi vizet és élelmet vitt magával, meg néhány szárított levelet, amit ők nagy becsben tarthatnak, hiszen már én is kaptam ajándékba tőlük ugyanezen növény leveleit." Pár héttel később, egy másik sziget mellett elhajózva bennszülöttekről tesz említést, akik "füstöt isznak". Maga az angol tobacco kifejezés az indiánok Y alakú pipája nevéből származik, amelyet ők tobago-nak neveztek. (A nikotin a portugáliai francia nagykövet, Jean Nicot nevéből ered, aki kertjében -saját használatára- dohányt termesztett.)
A dohány nagyüzemi termesztése 1612-ben kezdődött, amikor Pocahontas hercegnő férje, John Rolfe virginiai birtokára szállíttatott néhány palántát. Míg 1619-ben 10 tonna dohányt exportáltak Európába, alig húsz évvel később már 750 tonnára emelkedett a forgalom. A dohány az amerikai kolóniák aranybányájává vált. A növény elfüstölése hamarosan a kor divatos szokása lett, és mint minden újdonság, egy ideig Herba Panacea néven (vélt sokoldalúságára utalva) csodaszerként is funkcionált. Mérgező tulajdonsága és veszélyes hatásai azonban már a 17. század folyamán kiderültek - I. János, Anglia királya 1603-ban "A dohányzás ellenében" című rendeletével el is indította az első szervezett dohányfüstmentes kampányt. Az eltelt századok folyamán fokozatosan bontakozott ki a harc dohányosok és nemdohányzók közt (cinikusabb vélemény szerint a dohánygyárosok és az egészségügyet finanszírozó biztosítók között). Az 1960-as évekre nyilvánvalóvá vált a dohányzás súlyos egészség-károsító hatása, illetve az az aprócska tény, hogy a dohányáru forgalmazásából húzott haszon messze alulmarad a dohányzás okozta, elsősorban krónikus betegségek költségeivel szemben. Az eredmények arra sarkallták a kutatókat és az egészségügyi minisztériumokat, hogy megkezdjék a dohányzás, mint szokás hátterének, azaz a dohányzás lélektanának feltárását, és hatékony leszoktató-programok kidolgozását.
A nikotin a sejtek ún. nikotinos acetil-kolin receptoraihoz kötődve depolarizálja a sejtmembránt, előidézve ezáltal a nikotinos acetil-kolin receptorral rendelkező sejtek aktiválását. Nikotinos acetil-kolin receptor a központi idegrendszer egyes sejtjein, a vegetatív idegrendszer dúcaiban és a harántcsíkolt izomsejtek membránjában található. Normál, élettani körülmények között az acetil-kolin nevű jelátvivő anyag e receptorokon keresztül fejti ki a központi és a vegetatív idegrendszer sejtjeire gyakorolt módosító hatását. A nikotin, stimulálva e sejtek funkcióit, először túlműködést, később, ahogy kimerülnek a sejtek raktárai, a sejtek gátlását idézi elő. Élettani szempontból elsősorban a vegetatív idegrendszerre gyakorolt hatása jelentős, a leírt módon először serkenti, majd bénítja a szimpatikus idegrendszert. Nagyon erős méreg, a dohányos által naponta elszívott adagok a halálos dózis sokszorosát tartalmazzák, azonban rövid féléletideje és a krónikus fogyasztása során kialakult tolerancia miatt cigaretta szívásával csak nagyon kemény munka árán lehetne elérni a letális értéket. A mérgezés tünetei az általános szimpatikus aktivitáson (szapora pulzus, magas vérnyomás, stressz-hormonok kiáramlása) túlmenően hányás, hasmenés, szédülés, émelygés formájában jelentkeznek. A szimpatikus aktivitást rövidesen sokk, majd keringés-összeomlás követi. Ha nem áll be a halál, a nikotin hamar lebomlik, és a beteg állapota rendeződik. Mérgezés általában balesetként, ritkán kriminális vagy öngyilkossági szándékból következik be.
Mint minden jól eladható árucikk, a nikotin is pszichoaktív hatású, azaz fogyasztója neurotranszmissziójára hatást gyakorolva a fogyasztásához és a szituációhoz kapcsolódó érzéseket, minősítéseket befolyásolja, módosítja. Hatására fokozódik a kolinerg pályák aktivitása, és kimutathatóan növekszik a központi idegrendszerben az opioid peptidek valamint a katecholaminok elválasztása. Természetesen minden agyunk működését befolyásoló hatás magatartásunk szerveződését sem hagyja érintetlenül. Dohányzók szubjektív beszámolói és objektíven mérhető kísérletek alapján a nikotin az alábbi pszichés hatásokkal bír:Közismert, hiszen szinte mindannyian megfigyelhettük már akár saját magunk, akár mások viselkedésén, hogy szorongató szituációban a dohányosok rágyújtanak, legalábbis jelzéseket tesznek ez irányban: cigarettájukkal, öngyújtójukkal játszanak, ajkukat beszívják, simogatják. Dohányosok beszámolói szerint, ha ilyenkor rágyújthatnak, feszültségeik jelentősen csökkennek, a dohányzás segít ellazulni, és tisztán gondolkodni. Azonban felvetődik a fent említett probléma, hogy vajon a nikotin, vagy inkább maga a mozgássorozat tehető-e felelőssé a tapasztalt relaxációban. A szorongás irodalmában ugyanis régóta ismert tény, hogy a mozgás, különösen a szertartásszerű, rögzült cselekvés jelentősen csökkenti a szorongást.
- szorongásoldó hatás
- kedélyjavító hatás
- kontrollálható testsúly érzete
- koncentrációs képesség fokozódása
- pszichés függőség kialakítása
A problémát szellemes kísérlettel hidalták át. Logikai feladatokat adtak önkénteseknek, akik 10$ jutalomban részesültek, ha azt egy perc alatt megoldották, ha öt percen belül kész voltak 5$ akkor is ütötte a markukat. Azzal a ténnyel, hogy megfigyelik őket, természetesen az önkéntesek is tisztában voltak, azt viszont már csak a kutatók tudták, hogy a feladványok megoldhatatlanok. Az így létrehozott szituáció tulajdonképpen mesterségesen idézett elő szorongást a kísérlet alanyaiban. A feladat három példa megoldásából állt, az első előtt tilos volt rágyújtani, a második előtt szívhatták a kedvenc márkájukat, a harmadik előtt pedig csak a kutatóktól kapott speciális, nikotinmentes cigarettát szívhattak. Dohányzás előtt és után tesztek segítségével mérték szorongásuk fokát. A vizsgálat eredményei szerint a nikotintartalmú cigaretta drasztikusan csökkentette a felkeltett szorongást, kezelhetővé tette a stresszelő szituációt. Ugyanakkor a nikotinmentes cigaretta nem okozott ennyire látványos változást. Az összefüggés hátterében valószínűleg a központi idegrendszer -a jutalmazás érzetéért felelős- opioid peptiderg és a noradrenerg rendszereinek együttes aktiválódása áll. Ez a folyamat paradox ellazulást eredményez, kezdetben ugyanis a feszültség növekedése figyelhető meg. A relaxáció sikeréhez hozzájárulnak a dohányzás stresszoldó hatásával szerzett korábbi tapasztalatok - számolni kell a kondicionálódás hatékonyság fokozó effektusával is! Mindenesetre a nikotin szorongásoldó készítményként való bevezetése a medicinális gyakorlatba még várat magára, mert használata mellett magasabb a stresszhez kapcsolt betegségek (gyomorfekély, érelmeszesedés stb.) előfordulási gyakorisága.
Számos dohányzó számol be arról, hogy csak a dohányzás segítségével képesek kontrolálni testsúlyukat. Valóban, statisztikailag igazolódott, hogy a dohányosok átlagosan 3-4 kilogrammal könnyebbek a nemdohányzóknál. Leszokáskor 43 százalékuknál volt tapasztalható 1 kilogrammot meghaladó súlygyarapodás, s ennek mértéke korrelált az átlagos napi nikotinbevitel mértékével.
A jelenség oka összetett. Egyrészt, a dohányzóknál emelkedett alapanyagcsere értéket találtak. A nikotin a metabolizmusra kifejtett serkentő, élettani hatása jól magyarázza a dózistól függő elhízást. Másrészt, a nikotin megvonásakor tapasztalható stressz-túlérzékenység az egyéb szorongáscsökkentő cselekedetek kifejezettebb fellépését vonja maga után. A táplálkozás pedig a legelemibb örömforrás és feszültség levezető tevékenység, így leszokás alatt érthetőn nagyobb szerepet kap. Ennek ellenére a kontrolvesztés érzete elkerülhető intenzívebb testmozgással, amely mellesleg szintén kiválóan alkalmas a feszültség csökkentesére.
Sokáig népszerű vitatéma volt a dohánygyártó lobbi és az antinikotinista mozgalmak között, hogy okoz-e a nikotin függőséget, vagy a dohányzás egész egyszerűen egészségre káros szokás, amelyet belátással rendelkező felnőtt bármikor abba képes hagyni. Mára már bebizonyosodott, hogy a nikotin igenis addiktív szer, méghozzá az erősebb fajtából. Politoxikomán (egyszerre többféle drogot is használó) dohányosok az elvonási szindrómát az alkoholénál erősebbnek, nagyjából a kokainéval egyenértékűnek érzékelték. A leszokás stratégiáinál figyelembe kell venni a lelki függőség fennállásának lehetőségét, és ennek megfelelő leszoktató programot indítani.
A nikotinista lelki függősége lényegi szempontokban nem különbözik másfajta drogok indukálta lelki függőségtől, magatartásbeli változásoktól. A mindennapi életben és a klinikumban nyert gazdag tapasztalatok kijelenthető, hogy a nikotinfüggőségnek- hasonlóan más drogfüggőséghez - legeredményesebb kezelési stratégiája kialakulásának megelőzése, de legalábbis a leszoktatás korai fázisban való megkezdése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni tehát a függőség korai felismerésének fontosságát.
A függőség biztos jelének tekinthető, ha:
- a napi első cigarettát érezzük a legkellemesebbnek,
- egy cigi elszívása a nap első teendője,
- nagyon nehéz ellenállni a rágyújtás késztetésének dohányzástól tiltott területen,
- nem vagyunk képesek csökkenteni az adagot, vagy abbahagyni, még akkor sem, ha betegek vagyunk,
- magas nikotintartalmú vagy szűrővel nem ellátott cigarettamárka fogyasztása,
- minden slukk mély letüdőzése,
- minden cigaretta a lehetséges maximális elszívása,
- a cigaretta elszívása után rögtön gyújtjuk a következőt,
- a cigaretta elfogyásának gondolata szorongást vált ki.
Legjobb megoldás, ha az első jelek megjelenése után a dohányos megkezdi a leszokást, hiszen minél hosszabb ideig áll fenn a függőség, annál nehezebb lesz feladni (többek között a kondicionálódás miatt).
Fontos tudni, hogy minden függőség feladása tulajdonképpen életmódváltást jelent, amely a szabadulótól nagy akaraterőt, környezetétől pedig fokozott toleranciát követel meg.
A mindennapi életben is észlelhető, hogy a dohányosok sokkal jobban teljesítenek, ha hagyják őket tetszés szerinti gyakorisággal hódolni szenvedélyüknek. Sok szakember ezt az elvonási tünetek megakadályozásaként értelmezte, nem pedig a nikotin tulajdonságaként. A koncentráló képesség javulása az ún. Stroop teszt szerint viszont objektíven mérhető, kísérletesen bizonyítható. A teszt során az alanyoknak színes tintával nyomtatott szavak színeit kellett hangosan kimondani - miközben a szavak a betúk színétől eltérő színnevek voltak! A kísérlet folyamán a szavak megpillantása és a felolvasás között eltelt időt mérték dohányzó, valamint nemdohányzó csoportban. Nikotin adagolásával jobb teljesítményt vártak a dohányzóknál, ami be is igazolódott. Ellenben meglepetést okozott az az eredmény, hogy nikotin hatására a nemdohányzó kontrollcsoportban is fokozódott a koncentrálás mélysége, végérvényesen megcáfolva azt a hipotézist, hogy a nikotin csak az elvonási tünetek csillapításával segíti a koncentrálást.
A dohányzás a dohányosok véleménye szerint jelentősen jobb hangulatot teremt, ezt alátámasztja az endogén opioid rendszer megemelkedett szintű működése is. Ennek ellentmond, hogy a dohányosok kedélyállapota - egyes felmérések szerint - általában rosszabb, mint nemdohányzó társaiké. Valószínűleg a dohányzás az elvonási tünetek megszüntetésével, valamint a stressz mérséklésével vezet a hangulati élet javulásához. (Érdekes megfigyelés, hogy súlyos mentális zavarokkal küszködő betegek sajátságosan nagymértékű nikotinabúzussal "öngyógyszerelik" magukat.)
Kérje segítségünket.: http://www.bioplaza.eoldal.hu/cikkek/biorezonancia--allapotfelmeres/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése