A lisztérzékenység orvosi neve coeliakia, amelynek oka a lisztben található fehérjékkel szembeni túlérzékenység. A betegség lehet tünetmentes, de gyakran krónikus hasmenéssel és fogyással társul.
Kialakulása, okai
A betegséget az okozza, hogy a glutén nevű fehérje bizonyos részei, az erre érzékeny betegeknél, a bél nyálkahártyába kerülve aktiválják az immunrendszert. Az aktivált fehérvérsejtek gyulladásos folyamat révén károsítják a nyálkahártyát, és a tápanyagok felszívódásához szükséges bélbolyhok ellaposodnak. A bélbolyhok károsodása miatt a többi tápanyag felszívódása is károsodik, így másodlagos betegségek, hiányállapotok alakulnak ki. Gyakran nem a hasi panaszok, hanem a másodlagos hiánybetegségek uralják a tüneteket. A glutén nagy mennyiségben fordul elő búzában és a rozsban, kis mennyiségben található még a zabban és az árpában is. A betegség örökletes, genetikailag meghatározott, de sajnos még nem ismert egyetlen önmagában kórjelző genetikai marker, amely segítségével már akár újszülött korban megállapítható lenne a betegség.
Tünetei, felismerése
A betegség bármely életkorban fennállhat, a tünetek igen változatosak lehetnek. Gyakran találkozunk olyan betegekkel, akiknek a tünetei nagyon enyhénk, illetve nem specifikusak, mint például fáradékonyság, gyengeségérzés, sápadtság, vérszegénység. Éppen ezért gyakran nem, vagy csak nagyon nehezen sikerül diagnosztizálni a betegséget, számos betegnél a tünetszegénység miatt nem gondolnak coeliákiára.
Gyermekkorban a tünetek nem jelennek meg, amíg a gyermek nem fogyaszt glutént tartalmazó ételeket. A glutén tartalmú ételek fogyasztását követően típusos esetben fájdalmas haspuffadás jelentkezik melyhez nagy mennyiségű bűzös, fénylő, magas zsírtartalmú széklet ürítése társul. A későbbiekben a gyermek nem fejlődik megfelelően, vérszegénység és fehérjehiányos állapot alakul ki. A gyermekek sápadt küllemű, haja fakó, bőre száraz, gyenge, nyűgös, riadt tekintetű. Gyakran találkozunk herpeszes bőrelváltozásokhoz hasonló bőrtüneteket, gyakran jelennek meg szájban nagy kiterjedésű, nehezen gyógyuló afták. Súlyos esetben a farpofái is lefogynak, a fehérjehiány másodlagosan kialakult ödéma miatt a hasa előredomborodó. Külleme hasonlít a tartósan éhező gyermekekéhez. Ha a gyermek megfelelő táplálás mellett nem hízik megfelelően, és a fenti tünetek jelentkeznek, igen erős a gyanúja a lisztérzékenységnek.
A felnőttkorban diagnosztizált esetekben is már gyermekkorban fennállt a betegség, csak az enyhe tünetek miatt esetleg nem fordultak orvoshoz. A beteg részletes kikérdezésekor azonban számtalanszor kiderül, hogy gyermekkorában is gyakran voltak a betegnek hasfájásos panaszai. Értékes diagnosztikus adat lehet, ha családban fordult elő lisztérzékenység. Ugyanúgy, mint gyermekkorban, felnőttkorban sincsenek specifikus tünetei a betegségeknek. Számos tünet a másodlagosan kialakult felszívódási zavar következménye. Kifejezett hasi panaszok, mint haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés esetén lényegesen könnyebb a diagnózis felállítása. Egyéb tünetek lehetnek: fogyás, gyengeség, sápadtság, bőrrendellenességek, csontfájdalom, meddőség, ödéma, izomgyengeség.
A rutin laboratóriumi vizsgálatok vérszegénységet, alacsony szérumvas értéket, fehérjehiányt, alacsony foszfor és kalcium szintet mutatnak. Ezen kívül véralvadási zavarok is kialakulhatnak. A betegség egyértelmű diagnózisához gastroenterológiai szakvizsgálat szükséges. Ma már ismerjük azt az antitestet, amelyet a szervezet termel, és lisztérzékenységben szenvedőknél a bélbolyhok hámsejtjeihez kötődve a gyulladást kiváltja, ezt endomysium-ellenes antitestnek (EMA) hívják. Az antitest vérből kimutatható, így ha vérvizsgálat pozitív, akkor ez megerősíti a betegség gyanúját. A biztos diagnózishoz vékonybél biopszia szükséges. Ezt a vizsgálatot gyermekkorban altatásba végzik, egy a gyomortükrözéshez használt eszközhöz hasonló eszközzel a vékonybél nyálkahártyából egy kis darabot kicsípnek, és utána ezt a mintát vizsgálják meg mikroszkóppal. A betegség fennállása esetén ilyenkor egyértelműen láthatóak az ellaposodott bélbolyhok.
Gyermekkorban a tünetek nem jelennek meg, amíg a gyermek nem fogyaszt glutént tartalmazó ételeket. A glutén tartalmú ételek fogyasztását követően típusos esetben fájdalmas haspuffadás jelentkezik melyhez nagy mennyiségű bűzös, fénylő, magas zsírtartalmú széklet ürítése társul. A későbbiekben a gyermek nem fejlődik megfelelően, vérszegénység és fehérjehiányos állapot alakul ki. A gyermekek sápadt küllemű, haja fakó, bőre száraz, gyenge, nyűgös, riadt tekintetű. Gyakran találkozunk herpeszes bőrelváltozásokhoz hasonló bőrtüneteket, gyakran jelennek meg szájban nagy kiterjedésű, nehezen gyógyuló afták. Súlyos esetben a farpofái is lefogynak, a fehérjehiány másodlagosan kialakult ödéma miatt a hasa előredomborodó. Külleme hasonlít a tartósan éhező gyermekekéhez. Ha a gyermek megfelelő táplálás mellett nem hízik megfelelően, és a fenti tünetek jelentkeznek, igen erős a gyanúja a lisztérzékenységnek.
A felnőttkorban diagnosztizált esetekben is már gyermekkorban fennállt a betegség, csak az enyhe tünetek miatt esetleg nem fordultak orvoshoz. A beteg részletes kikérdezésekor azonban számtalanszor kiderül, hogy gyermekkorában is gyakran voltak a betegnek hasfájásos panaszai. Értékes diagnosztikus adat lehet, ha családban fordult elő lisztérzékenység. Ugyanúgy, mint gyermekkorban, felnőttkorban sincsenek specifikus tünetei a betegségeknek. Számos tünet a másodlagosan kialakult felszívódási zavar következménye. Kifejezett hasi panaszok, mint haspuffadás, görcsös hasi fájdalom, hasmenés esetén lényegesen könnyebb a diagnózis felállítása. Egyéb tünetek lehetnek: fogyás, gyengeség, sápadtság, bőrrendellenességek, csontfájdalom, meddőség, ödéma, izomgyengeség.
A rutin laboratóriumi vizsgálatok vérszegénységet, alacsony szérumvas értéket, fehérjehiányt, alacsony foszfor és kalcium szintet mutatnak. Ezen kívül véralvadási zavarok is kialakulhatnak. A betegség egyértelmű diagnózisához gastroenterológiai szakvizsgálat szükséges. Ma már ismerjük azt az antitestet, amelyet a szervezet termel, és lisztérzékenységben szenvedőknél a bélbolyhok hámsejtjeihez kötődve a gyulladást kiváltja, ezt endomysium-ellenes antitestnek (EMA) hívják. Az antitest vérből kimutatható, így ha vérvizsgálat pozitív, akkor ez megerősíti a betegség gyanúját. A biztos diagnózishoz vékonybél biopszia szükséges. Ezt a vizsgálatot gyermekkorban altatásba végzik, egy a gyomortükrözéshez használt eszközhöz hasonló eszközzel a vékonybél nyálkahártyából egy kis darabot kicsípnek, és utána ezt a mintát vizsgálják meg mikroszkóppal. A betegség fennállása esetén ilyenkor egyértelműen láthatóak az ellaposodott bélbolyhok.
Kezelése
A betegségre specifikus gyógyszer nincsen, a beteg étrendjéből a glutént ki kell iktatni. A diéta betartását nagyon komolyan kell venni, már kis mennyiségű glutén fogyasztása is a panaszok kiújulásához vezet. Mivel számos étel tartalmaz glutént, ezért a betegeknek mindenképpen dietetikus tanácsadáson kell részt venniük. Súlyos állapotú betegek esetén a megfelelő vas- és vitaminbevitelről külön kell gondoskodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése